Csak semmi sallang

Nem igazán szoktam írni filmekről, de most fogok. 10 Dance. A film, amit hónapokkal ezelőtt harangoztak be a Netflixen, és hetek óta van fent az előzetes. Vártam, mert kevés olyan film van, amiben klasszikus tánc szerepel, ráadásul japán filmről van szó. Ugyan nem értek a táncokhoz, de régen is elvarázsoltak a táncosok a tévében. Akkoriban gyakran néztem klasszikus táncversenyeket. Kíváncsi voltam, vajon mit tud átadni a táncból a két főszereplő, akiket más filmben már láttam. Őszintén? Jól állt nekik a szerepük. Nagyon szerettem a táncokat bennük, és sok apró finomságot mutatott meg ötvözve a keleti gondolkodással, amiből a filmeken néha semmit sem értek. Most azonban kifejezetten élveztem még a lassú részeket is, mert mondanivalója volt a csendnek is. Nem bántam meg, hogy megnéztem, sőt, be kell vallanom, kétszer is végigseggeltem a 2 órás filmet. Bár volt egy sejtésem, miszerint tetszeni fog, nem számítottam arra, hogy ennyire. Szerintem nagyon szépen felépítették, és imádt...

Egy ideig ez lesz az utolsó posztom építkezés témában, mert talán kicsit túl is toltam, meg szerencsére van más is, amiről írhatok. No de a lényeg: a jelenleg készülő házunk immár a negyedik otthonunk lesz. Volt már hagyományos kályha fűtésünk, vegyes tüzelésű kazánnal öntöttvas radiátoros központi fűtésünk, gázos modernebb központi fűtésünk, és a mostani a padlófűtés, amit egyelőre gázkazán működtet. Nagyjából ilyen a kényelmi sorrend is azt hiszem, mert hát nem mindegy, melyikkel mennyi munka van.  A kályhás volt a legkényelmetlenebb, legkoszosabb és a legveszélyesebb, ezt nem hiszem, hogy részleteznem kellene, felér az öntöttvas kandallóval. A hagyományos központi fűtés sokkal nagyobb melegérzetet adott, mint a gázfűtéses, főleg az öntöttvas radiátorokkal, amik tartották a meleget a kazán mellett. A gáz központi volt a legtakarékosabb/legolcsóbb (eddig), de a melegérzet elmaradt az előzőtől, bár szerencsére nem vagyunk fagyosak, bőven elég volt a 20 °C a lakásban. A padlófűtés v...

Akik gyakran olvassák a blogot, jól tudják, nem igazán szoktam reklámozni dolgokat, és eddig talán csak egy festéket említettem, amit kedvelek. Most sem a reklám a szándékom, csak így az ünnepek közeledtével eszembe jutott, írhatnék pár tapasztalatot az edényeimről, amiket 3 éve használok. A Tefal-nak van egy Nordica elnevezésű edénykészlete ( itt megnézheti akit érdekel). Annakidején vegyes érzésekkel vásároltam meg, de úgy voltam vele, szeretnék végre nagyon hosszú távra tervezni az edényeket illetően, és már rettentően untam a megpattanó zománcot, amik miatt aztán dobhattam ki az edényeimet sorban. Persze nem csak úgy maguktól sérültek meg, ebben én is bőven hibás vagyok. Ettől függetlenül úgy éreztem, ideje váltani. No, fel is merülhet azonnal a kérdés, hogy vajon mit képzeltem, ha a zománcozott edényekre nem tudok vigyázni, akkor hogyan boldogulok majd az üvegtetőkkel? Kéremszépen, nagyon jól :) Na és mi is ennek az oka? Épp az edény egyetlen hátránya lett számomra a legelőnyöseb...

Igen, ez itt egy újabb építkezős poszt, de nagyon rövid leszek. Ha valaki nem tudná, a burkolatváltók nagyjából a modern küszöbök, bár ez így nem teljesen felel meg a valóságnak. Nyilván benne van a nevében, két különböző burkolat -például járólap és parketta- közé teszik, de ugyanolyan burkolatok közé is tehetik, a diletációs hézagoknál (általában a belső ajtók vonalában), mint a küszöbök helyén. Mi nagyjából 25+ éve nem teszünk küszöböt a lakásba. Akkor kezdődött, amikor a gyerekek kicsik voltak, és szerettük volna, ha nem esnek hasra mindjárt az első lépéseknél. Persze ez nem csak miattuk volt, hanem részben miattam is, aki hajlamos vagyok minden biszbaszban elakadni. Megvan ennek a hátránya is, hisz a küszöbök zárt ajtók mellett védenek a beszűrődő zajoktól, nehezítik a kis "házikedvencek" bejutását, mint például az egerek, a burkolatváltók ezzel szemben "csak" szépek, visszafogottak, belesimulnak a burkolatba, na meg könnyen takaríthatók a padlóval együtt. Burk...

Mikulás van. Miről is szólhatna a mai poszt, mint az édességekről, vagy legalábbis egyféléről, amivel a napokban volt dolgom. Mindig furán néztem, amikor filmekben előjött, ahogyan akár felnőtt emberek is egy-egy adott színű cukorkát vadásztak a sok közül. Most mindegy is, hogy az valamiféle drazsé volt, vagy színes csomagolásban lévő, a lényeg a színeken és ízeken van, amik a kedvenceik voltak. Komolyan azt hittem, ilyen nincs a való életben, hisz egy ömlesztett áruban biztosan van legalább 2-3 féle, amit szeret bárki, nem csak egyféle. Hogy miért is írom ezt? Mert megértem több évtizedet, és most értettem meg: tényleg van ilyen. Az, hogy korábban velem nem esett meg, az pusztán a véletlen műve. Na és mi történt? Kaptunk egy nagy zacskó puha, töltött, gyümölcsízű cukorkát. Kicsit hasonlít a régi Fruttihoz. Arra gondoltam, két nap alatt végigkóstolom az összes ízt benne. Nem akartam egy nap alatt letudni, még ha csak icipici cukorkákról is van szó. Bár kedvelem a gyümölcsös ízeket, val...

Talán az utóbbi időben kicsit több poszt szól az építkezés utolsó fázisairól, de jelenleg ez köti le az időm jelentős részét. Be kell vallanom, az utóbbi pár hétben, azon belül pedig a napokban eléggé elvesztem a lámpák világában. Kerestem a legmegfelelőbb fényforrásokat a házba, ami nem horror áron, vagyis magasan a pénztárcánk felett van, de nem is az az "átlendítek egy faágon egy vezetéket és mehet bele a villanykörte" típus. Miután a párom a saját ötletét megvétózta (plafon szélein futó ledek), más megoldások után kellett néznünk. Rengeteg lámpa van, hatalmas a kínálat, tényleg sok-sok stílus, és eszméletlen formák. A magam egyszerűséget kedvelő módján aztán nehezen is találtam meg a nekem tetszőket. Megvolt az elképzelés, és nyilván alkalmazkodnom kellett a helyiségekhez, méreteikhez, adottságaikhoz, használhatóságához. Mivel a nappali-konyha-étkező egy helyiség, és páromnak köszönhetően 13, igen, jól látjátok, tizenhárom lámpa kerül egyetlen légtérbe, nagyon kellett var...

Nagyon-nagyon örültem, amikor végre elérkeztünk a szaniterekhez az építkezésben. Talán furán hangozhat, de kedvelem ezeket, válogatni pedig főleg. Persze ahogy nálunk lenni szokott, nem ment könnyen, mert az elképzelésünknek megfelelő mosdót és csaptelepet így együtt még véletlenül sem kaptunk, vagy olyan árban volt, amit nem tudtunk és nem is akartunk kigazdálkodni. A sok keresés közepette aztán rátaláltam egy mosdótálra, ami egészen felkavarta a lelkivilágom, szinte megszólított. Amikor megmutattam a páromnak, ő rögtön nekem szegezte: "Ni! Ez meg egy müzlistál!  Komolyan ezt akarod mosdótálnak?". Felteszem ide a képet, hogy lássátok, bár nagyon szokatlan mosdóként, amellett hogy nekem bejön, még illett volna a fürdőbe is. Ugye? Nem is rossz. :D Természetesen végül mégsem ezt választottuk, inkább egy sokkal egyszerűbbet, ami miatt azonban a csaptelepekkel gyűlt meg a bajunk. Őszintén szólva, sosem gondoltam volna, hogy a beépített vécé ülőkével olcsóbb lesz, mint a csaptelep...

Nem bírom a négynél több lábú állatokat, de főleg a bogarakat, pókokat, százlábúakat és hasonlókat. Nem utálom, csak viszolygok tőlük. Valami oknál fogva viszont mintha vonzanám őket, mert mindig sikerül összeakadnom eggyel-kettővel. (Most a nyavalyás vérszívóktól tekintsünk el, mert azok számára olyan vagyok, mint Micimackónak a mézescsupor.) A reggel úgy kezdődött, mint bármelyik másik ilyen hidegekben, komótosan, lassan. Még nem keltem fel, hanem valamiért elméláztam azon, hogy milyen szuper, az új házba még semmi apró lakó nem költözött be. Meggyőződéssel hittem, hisz alig van bent pár holmi, jól látható minden, és bizony én egy árva soklábút sem láttam odabent sem a plafonon vagy falakon, sem pedig a padlón. Szinte be sem fejeztem a gondolatot, amikor a párom megszólalt: "Édes, képzeld mi történt tegnap este! Azt hittem, beázott a fal, amit nem is értettem, és valami tenyérnyi folt volt rajta. Aztán amikor közelebb mentem, elindult a folt a falon, akkor vettem észre, az a fol...

Nem szeretem a politikát, épp ezért   próbálom  rövidre fogni ezt a bejegyzésem, amennyire tudom.  Amiért ez íródik: múlt héten két olyan eset is volt, ami mélyen megrázott. Nem a politikában, hanem miatta. Megéltem a rendszerváltást, és bár távoltartottam magam mindenfajta kinyilatkoztatástól, mindig a megérzéseimre hallgattam, amik nem szoktak becsapni. Amikor a jelenlegi kormánypárt hatalomra került, pár éven belül azt gondoltam, jaj az országnak, ha ez így marad. Szerintem elég nagy jaj van már egy ideje, de egyre rosszabb a helyzet. Nem írom le itt a hírekben olvashatókat, sem a propagandát vagy ellenpropagandát, csak egyetlen dolgot. Egy kormány, akire egy ország lakossága rábízza a vezetést, annak a lakosságot kellene szolgálnia, és nem egymás ellen uszítania az embereket, és olyan viszályt kiváltani, ami az egyszerű emberek lelkét is mélyen megmérgezi. Számomra ez a tiszteletlenség felső foka. Bár a politikát nevezhetnénk a világ legnagyobb stratégiai "játékának",...