Ugrás a fő tartalomra

Jó benyomások

Jól meghatározható okból, gyakran érzem kivételnek magam ügyintézések során. Érdekes, hogy míg mások folyton szidják az ügyintézőket -legyen az a kormányablak, egy-egy nagyobb vagy kisebb szolgáltató-, én 99%-ban elégedetten jövök ki bármely hivatalból vagy ügyintéző irodájából.

A legutóbbi eset jó példa arra, mi szokott történni. Autó ügyet intéztünk a helyi okmányirodában. Az ügyintézővel korábban nem találkoztunk. Volt egy kis apró ziccer, ami miatt várnunk kellett, de a várakozás során egyéb-, az ügyhöz kapcsolódó dolgokat intéztünk. Nem bírtam megállni, nyilván elvicceltem a fennakadást, amit az ügyintéző pozitívan kezelt, és partnerként fogadta a poénjaimat, néha szélesen mosolygott. A helyzethez képest gyorsan megvoltunk, így mosolyogva búcsúztunk el.

Pár napja aztán vissza kellett mennünk a megérkezett levelünkért, és amellett, hogy gyorsan ránk került a sor, az ügyintéző hölgy köszönés után kérdés nélkül vette elő a borítékunkat. Nem értettem hogyan emlékezett ránk a sok-sok ügyfél közt hetek múlva, de mint kiderült, jó benyomást tettünk rá korábban, emiatt megjegyzett minket.

Így visszagondolva, mindig ez van. Ha rossz kedvvel is megyek be valahová, sosem az ügyintézőn vezetem le, inkább megosztom vele apró megjegyzésként, mennyire pocsék napom van, és próbálok abból is valami vicceset kihozni és megmosolyogtatni a velem szemben lévő hölgyet vagy urat. Jól fogadják. Életem során talán egyetlen alkalommal találkoztam olyan emberrel, aki semmire sem volt vevő. Igen, ott befogtam. :D

Azt gondolom, sokszor csak ennyi kell az egész nap irodába zárt embereknek, hogy emberként és ne gépként tekintsünk rájuk, akik kiszolgálnak más embereket és elviselik a sok rájuk zúduló hülyeséget. Na és igen, volt már olyan, amikor problémás ügyfél után mentem ügyet intézni, de azt hiszem, az én, mint ügyfél hozzáállásom sokat javíthat vagy ronthat a helyzeten az ügyintézővel való kapcsolaton. Ezekben a helyzetekben is úgy bánok másokkal, ahogy szeretném, hogy bánjanak velem, mert mindegy ki van velem szemben, ő is ember, az enyémhez hasonló érzésekkel.

Amellett, hogy nem traumaként, inkább pozitív élményként élem meg ezeket a találkozásokat, jó ilyen visszajelzéseket kapni, mert így mindig tudatosul bennem, még olyan vagyok, amilyen mindig lenni szeretnék.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...