Ugrás a fő tartalomra

Jó benyomások

Jól meghatározható okból, gyakran érzem kivételnek magam ügyintézések során. Érdekes, hogy míg mások folyton szidják az ügyintézőket -legyen az a kormányablak, egy-egy nagyobb vagy kisebb szolgáltató-, én 99%-ban elégedetten jövök ki bármely hivatalból vagy ügyintéző irodájából.

A legutóbbi eset jó példa arra, mi szokott történni. Autó ügyet intéztünk a helyi okmányirodában. Az ügyintézővel korábban nem találkoztunk. Volt egy kis apró ziccer, ami miatt várnunk kellett, de a várakozás során egyéb-, az ügyhöz kapcsolódó dolgokat intéztünk. Nem bírtam megállni, nyilván elvicceltem a fennakadást, amit az ügyintéző pozitívan kezelt, és partnerként fogadta a poénjaimat, néha szélesen mosolygott. A helyzethez képest gyorsan megvoltunk, így mosolyogva búcsúztunk el.

Pár napja aztán vissza kellett mennünk a megérkezett levelünkért, és amellett, hogy gyorsan ránk került a sor, az ügyintéző hölgy köszönés után kérdés nélkül vette elő a borítékunkat. Nem értettem hogyan emlékezett ránk a sok-sok ügyfél közt hetek múlva, de mint kiderült, jó benyomást tettünk rá korábban, emiatt megjegyzett minket.

Így visszagondolva, mindig ez van. Ha rossz kedvvel is megyek be valahová, sosem az ügyintézőn vezetem le, inkább megosztom vele apró megjegyzésként, mennyire pocsék napom van, és próbálok abból is valami vicceset kihozni és megmosolyogtatni a velem szemben lévő hölgyet vagy urat. Jól fogadják. Életem során talán egyetlen alkalommal találkoztam olyan emberrel, aki semmire sem volt vevő. Igen, ott befogtam. :D

Azt gondolom, sokszor csak ennyi kell az egész nap irodába zárt embereknek, hogy emberként és ne gépként tekintsünk rájuk, akik kiszolgálnak más embereket és elviselik a sok rájuk zúduló hülyeséget. Na és igen, volt már olyan, amikor problémás ügyfél után mentem ügyet intézni, de azt hiszem, az én, mint ügyfél hozzáállásom sokat javíthat vagy ronthat a helyzeten az ügyintézővel való kapcsolaton. Ezekben a helyzetekben is úgy bánok másokkal, ahogy szeretném, hogy bánjanak velem, mert mindegy ki van velem szemben, ő is ember, az enyémhez hasonló érzésekkel.

Amellett, hogy nem traumaként, inkább pozitív élményként élem meg ezeket a találkozásokat, jó ilyen visszajelzéseket kapni, mert így mindig tudatosul bennem, még olyan vagyok, amilyen mindig lenni szeretnék.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...