Csak semmi sallang

Április elején írtam arról, mennyire nem volt időm kertészkedni, és lemaradtam az ültetésekkel. Azóta kicsit behoztam a lemaradásból. Nagyjából 2-3 hete hozattunk földet, mert a kevésbé mély gyökerű növényeken kívül semmi sem termett meg rendesen. Sajnos nem túl jó a talajunk a kertészkedéshez, legalábbis a haszonnövényeket illetően. Egy ideje úgyis gondolkodtunk azon, mit kezdjünk azokkal fából készült kalodákkal, amik felgyűltek az udvaron. Arra jutottam, a legjobb megoldás, ha magaságyásként újrahasznosítjuk őket. A kertet 20 centi mélyen felástuk, átrostáltuk, majd beletöltöttük az elkészült magaságyásokba, amit feljavítottunk a hozatott termőfölddel és több zsáknyi zöldségfölddel a kertészetből. A trágyázást már nem vállaltuk be, azt majd a tél beállta előtt pótoljuk. 12 db magaságyást készítettünk, 70-100 cm szélességben és 150-270 cm hosszúságban. A felének van oldala (ami ritkán deszkázott) két okból: egyrészt azokon futnak majd fel az uborkák hálóra, de a magasra növő paradics...

Imádom a növényeket, lehetnek azok színes virágok, cserjék, fás növények, kúszók, és egyebek. Szerencsére sok-sok lehetőség van szépíteni a saját kis környezetünket, akár egy kisebb lakás balkonjáról, akár családi ház udvaráról van szó. Nyilván megint itt a tavasz, én pedig mint minden évben, be vagyok zsongva a növények miatt. Szülinapomra kaptam két Japán fűz cserjét, mert nyilván tudja a család, mekkora értékek számomra a növények (na meg ismernek, hogy évek óta szemeztem vele :D). Tavalyelőtt rendeltem pár cserjét, aminek nagyjából a fele még él. Sajnálatomra egy részük nem bírta a megpróbáltatásokat, másokat még mindig próbálok megmenteni, de vannak, amik élnek és virulnak, hajtanak és virágoznak szépen. Mostanában megint sokat böngészem a netet, inkább már színes évelő virágok után kutatva. Találtam is párat, amik nagyon tetszenek, ezekből szedtem össze egy csokorra valót, amit simán akár erkélyre dézsába is ültethet bárki, vagy felfelé haladva egy falat vonhat be velük, aki hozz...

Olykor megragadja a figyelmem néhány film vagy sorozat, pusztán a témája miatt. Korábban már írtam a Tíztánc-ról, jelen posztban egy filmről, egy minisorozatról és egy korábban nézett sorozatról ejtek pár szót, egészen röviden, ömlengés mentesen. Az első, a Boldogságnak nyolc karja van. (A magyar címétől tekintsünk el, szerencsére nem az alapján nézek filmeket.) A bevezető fogott meg, és azt éreztem, ezt a filmet látnom kell. Na meg polip(!) is szerepel a filmben :D (Ehhez csak egy kis adalék, hogy korábban láttam a Tanítóm a polip című csodát, azóta nagyon bírom ezeket a rusnyaságokat.) A filmről pedig csak annyit mondhatok, egy nagyon kedves és szép történet, mély érzelmekkel, néha fájdalmas csenddel, máskor fellélegzéssel. Sally Field és Lewis Pullman nagyon jól összehozta a történetet. A könyvet nem ismerem, szóval nekem újdonság volt, és bár sokakkal ellentétben (ahogy a neten olvasható volt több helyen) nem bőgtem el magam, azért megvolt a maga hatása. A másik egy minisorozat, am...