Ugrás a fő tartalomra

Kerti muri

Április elején írtam arról, mennyire nem volt időm kertészkedni, és lemaradtam az ültetésekkel. Azóta kicsit behoztam a lemaradásból.

Nagyjából 2-3 hete hozattunk földet, mert a kevésbé mély gyökerű növényeken kívül semmi sem termett meg rendesen. Sajnos nem túl jó a talajunk a kertészkedéshez, legalábbis a haszonnövényeket illetően. Egy ideje úgyis gondolkodtunk azon, mit kezdjünk azokkal fából készült kalodákkal, amik felgyűltek az udvaron. Arra jutottam, a legjobb megoldás, ha magaságyásként újrahasznosítjuk őket. A kertet 20 centi mélyen felástuk, átrostáltuk, majd beletöltöttük az elkészült magaságyásokba, amit feljavítottunk a hozatott termőfölddel és több zsáknyi zöldségfölddel a kertészetből. A trágyázást már nem vállaltuk be, azt majd a tél beállta előtt pótoljuk. 12 db magaságyást készítettünk, 70-100 cm szélességben és 150-270 cm hosszúságban. A felének van oldala (ami ritkán deszkázott) két okból: egyrészt azokon futnak majd fel az uborkák hálóra, de a magasra növő paradicsomokat is kikötözhetjük hozzájuk; másrészről ezeken át feszítjük ki a lyukacsos hálót, ami védi majd a veteményt nem csak a tűző naptól, de a jégtől is, ha úgy adódna.
(Egy nappal később aztán kaptam "ajándékot" is, néhány új kis kertiszerszámot. :D)

Bár van már tapasztalatom, azért minden évben utánanézek a növénytársításoknak. Főleg amiatt, mert nem minden évben termesztünk mindenfélét, változtatunk néha. Idén közel két órám ment el arra, hogy átgondoljam, mi hogyan legyen annak megfelelően, mit szeretnénk ültetni. Nem volt sok időnk a beszerzésekre, ezért amint tudtunk, irány a piac, ahol mindent sikerült beszereznünk, és nagyjából 2-3 nap alatt a földbe került minden növény és mag. Ahogy a fotón is látszik, nem mindenhol kevertem-kavartam a beültetett növényeket, csak ahol szükségesnek láttam, vagy ahol úgy adta ki, hogy maradt még hely más növényeknek. Íme a végső elrendezés:



Amit külön kedvelek a mostani magaságyásokban, nem kellett karóra tűznöm, mit hová ültettem, csak rákapcsoztam a papírját az ágyás oldalára, a megfelelő helyre.

Miután a szomszédság hallotta a napokon át csattogó szegbelövőt, kapcsozót, és a lapátolás hangját, na meg a közben poénkodó házigazdákat (minket), át-átsandítottak a kerítésen, és kedvet kaptak a magaságyáshoz :)

Így a végére egy apró megjegyzés: ha tehetném, nem bajlódnék magaságyással, nálunk ez egy több okból is muszáj választás. Ahány előnye van, legalább annyi hátránya is. Érdemes végiggondolni ezeket, mielőtt bárki belevág, és utólag jön rá, hogy feleslegesen kidobott pénz volt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...