Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég.
Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra.
Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyarohasztó meleg lesz a nyáron...na az mondjuk baj a többségnek, nyilván nekem is, de el kell viselni nyavalygás nélkül, mert hát ez van, csak enyhíthetünk a hatáson, de tenni ellene nem sokat tudunk. Alkalmazkodunk, mint bármi máshoz, amire nincs ráhatásunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése