Csak semmi sallang

Mint tudjuk, a mesékben a manók igazi csínytevők. Nos, nem véletlenül hívom így az unokákat, mert mind tele van huncutsággal, pillanatok alatt csinálnak bolondot bárkiből, ha nagyon belejönnek. Miért is írtam ezt le? Néhány napig volt szerencsém újra kicsikről gondoskodni. Az első "nyaralásuk" volt nálunk, még sosem maradtak egyetlen éjszakára sem. Rettentően anyásak, a másik nagyszülőknél sem bírtak 2 napnál többet (nem a nagyszülők miatt, ők szuperek), így adódott a kérdés, vajon bírni fogják-e az anyukájuk nélkül. Gyorsan el is oszlatom a kétségeket: igen, egyszer sem nyafogtak vagy sírtak az anyjuk után. Megegyeztünk, üzenetben értesítem őket a fontosabb dolgokról, így biztosak lehetnek benne, hogy jól vannak, de a telefonálást minimálisra szorítjuk. Végül egyetlen hívás lett belőle a 3. napon. Már hetekkel korábban elkezdtem agyalni, mivel is fogom lefoglalni őket, na meg mit esznek majd, mert az egyikük rettentően finnyás/válogatós, a másikuk pedig allergiás/érzékeny né...

Nagyjából 4 éve kaptam egy zamiót (zamiopálma, vagy agglegénypálma), ami olyan szépen gyarapodott, hogy 1 évvel később szét kellett szednem, így lett belőle 4 kisebb növény. Aztán jött a költözés, és csak igyekeztem életben tartani őket, ami cseppet sem volt egyszerű. Nem szerették a helyüket, hiába volt az új cserép és új virágföld, semmire sem akartak menni. Ugyanez volt a flamingóvirágommal. A régi házban folyamatosan virágzott, és hihetetlen, de több mint két évig mindig volt rajta virág, sosem "pihent". Aztán a költözés után haldokolni kezdett, egyre épült le, bármit csináltam vele. A korallvirágom is csak nyúlt és nyúlt, de nem volt elegendő a napfény számára, mert bár virágzott sokáig, hatalmasra nőtt a szára. No de, túlélték azt az időszakot, még ha nehezen is. Amikor átköltöztettem őket az új házba, nagyon reménykedtem, hogy itt szeretni fogják a helyüket. A zamiók kikerültek a nyugati oldal hatalmas kétszárnyas erkélyajtaja elé, és nagyjából egy hónap után kezdtek e...