Ugrás a fő tartalomra

Szaporítok

Nagyjából 4 éve kaptam egy zamiót (zamiopálma, vagy agglegénypálma), ami olyan szépen gyarapodott, hogy 1 évvel később szét kellett szednem, így lett belőle 4 kisebb növény. Aztán jött a költözés, és csak igyekeztem életben tartani őket, ami cseppet sem volt egyszerű. Nem szerették a helyüket, hiába volt az új cserép és új virágföld, semmire sem akartak menni. Ugyanez volt a flamingóvirágommal. A régi házban folyamatosan virágzott, és hihetetlen, de több mint két évig mindig volt rajta virág, sosem "pihent". Aztán a költözés után haldokolni kezdett, egyre épült le, bármit csináltam vele. A korallvirágom is csak nyúlt és nyúlt, de nem volt elegendő a napfény számára, mert bár virágzott sokáig, hatalmasra nőtt a szára.

No de, túlélték azt az időszakot, még ha nehezen is. Amikor átköltöztettem őket az új házba, nagyon reménykedtem, hogy itt szeretni fogják a helyüket. A zamiók kikerültek a nyugati oldal hatalmas kétszárnyas erkélyajtaja elé, és nagyjából egy hónap után kezdtek el új hajtásokat hozni. 2 már majdnem akkora, hogy újra szét kellene szedni, de a másik kettő is gyönyörűen hajt. A flamingóvirágot végső elkeseredésemben szétszedtem, és az apró hajtásokat némi gyökereztető gomba kíséretében új cserepekbe helyeztem. Jelentem, apró levélkék jönnek rajtuk sorban, szóval ezt is egy sikeres projektnek veszem. A korallvirág hajtásait is elkezdtem leszedni, azokat vízbe tettem, és gyönyörűen gyökeret eresztettek 2 hét alatt, szóval itt is jön az ültetés kicsi cserepekbe.

Szeretnék még virágokat, nagyon sokat, de még mindig, ennyi év után is úgy érzem néha, hogy kifognak rajtam. Épp emiatt döntöttem úgy, csak lassan haladok, amint lesz lehetőségem újakat beszerezni. Legfeljebb kettesével fogom kitapasztalni, mivel teszek jót nekik. Addig is bújom a Nagy dísznövénylexikont, és jelölgetem benne, miket szeretnék beszerezni. A tervek fontosak itt is, na meg a mértékletesség, mert én is csak olyan vagyok, ha elkezdek válogatni, a világ összes gyönyörű növényét megvenném :D.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...