Ugrás a fő tartalomra

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba.

Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugyanis mindkét parkettához passzol.

Na de ami még engem is meglepett, hihetetlenül szép ez a szín. Sem a képernyőn, sem a dobozon nem adja vissza, de még a festett fa minta sem egészen olyan, mint amilyen lett felkenve a fára. Meg sem tudom mondani, pontosan milyen szín, mert a sötétbarnában van némi szürke beütés, és mintha egy csekély lilás fényt is mutatna készen. Amellett, hogy gyönyörű, még irtó elegáns is. Nos, erre a legkevésbé sem számítottam, és jelenleg felugrott az első helyre az elméleti kedvenc listán.

Párom most azon ügyködik, hogy rábeszéljen, legyenek ilyen színűek az ajtóink. Annyit gondolkodtunk már rajta, és több ötletünk is volt, de még mindig nem döntöttünk véglegesen. Az viszont biztos, ez a szín megingatta a (szinte) megingathatatlan elhatározásom, miszerint nem lesz sötét színű ajtónk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...