Ugrás a fő tartalomra

Viráglista

Imádom a növényeket, lehetnek azok színes virágok, cserjék, fás növények, kúszók, és egyebek. Szerencsére sok-sok lehetőség van szépíteni a saját kis környezetünket, akár egy kisebb lakás balkonjáról, akár családi ház udvaráról van szó.

Nyilván megint itt a tavasz, én pedig mint minden évben, be vagyok zsongva a növények miatt. Szülinapomra kaptam két Japán fűz cserjét, mert nyilván tudja a család, mekkora értékek számomra a növények (na meg ismernek, hogy évek óta szemeztem vele :D).

Tavalyelőtt rendeltem pár cserjét, aminek nagyjából a fele még él. Sajnálatomra egy részük nem bírta a megpróbáltatásokat, másokat még mindig próbálok megmenteni, de vannak, amik élnek és virulnak, hajtanak és virágoznak szépen. Mostanában megint sokat böngészem a netet, inkább már színes évelő virágok után kutatva. Találtam is párat, amik nagyon tetszenek, ezekből szedtem össze egy csokorra valót, amit simán akár erkélyre dézsába is ültethet bárki, vagy felfelé haladva egy falat vonhat be velük, aki hozzám hasonlóan szereti a színes növényeket, viszont nincs helye virágoskertnek.

No, és akkor itt a lista, amit esetleg később még bővítek annak alapján, mi tetszik még meg nagyon (ha a nevükre kattintasz, bejönnek a gugliban):

Izlandi mák: valami csoda kis színes fergeteget lehet kihozni belőle, 30-60 centisre nő meg. Akár vágott virágnak is szép. Fagytűrő.

Lila hunyor: mindössze 30 centisre nőhet meg, akár kaspóba is ültethető, de ágyásszegélynek is gyönyörű, fagytűrő növényke. Imádom a színét.

Csillagfürt: erőteljes színekben pompázó, akár 1 méter magasra is megnövő virág. Ha visszavágjuk a tavaszi-nyári elvirágzás után, ősszel akár újra virágozhat.

Csomós harangvirág: 40-50 centire nő meg, több színben kapható, én a fehéret néztem. Virágai jól mutatnak egyéb színes virágok közt, de önmagukban is gyönyörűek.

Dohánygyökér: 25 centire nő meg, apró virágai visszafogott színűek. Nem csak ágyásban tudom elképzelni, de teraszok balkonládájában, ablakokban is nagyobb növények kísérőjeként. 

Tárnicslevelű veronika: 20-50 cm-re nő meg, sok apró halványkék színű virágot hoz. Nagyobb vagy kisebb sárga vagy fehér növények közt elég szépen mutathat.

Sziklai ternye: 20 centisre nő, irtó erős sárga színe van, felhívja magára a figyelmet. Megvariálva magasabb növényekkel, hozzá passzoló-, kevésbé feltűnő színekkel, csoda szép.

Repcsény: több színben is kapható, 30-60 cm magas illatos növény. Különlegessége, ahogy nyílnak a virágok, más és más színűek, így egy egész színkavalkádot élvezhetünk, míg virágzik. Szerintem nem elég jó a pr-ja, több figyelmet érdemelne.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...