Ugrás a fő tartalomra

Változó szükségletek

A változások elengedhetetlenek az életünkben, és többnyire kihat az életterünkre is. Így vagyok én is. Ahány helyen éltem, mindig voltak változások a berendezésekben, használati tárgyakban, mint például most a mosogató. Elöljáróban annyit róla, hogy méretét tekintve óriási. 1 medencés, de simán alkalmas lenne babafürdető kádnak. Ugyanakkor a márkás mosogatók töredék áráért vettem, tehát nem egy drága darab, még ha a kinézete azt is sugallja.

Életem során megtanultam, hogy a lakásunknak, a berendezési tárgyainknak velünk együtt kell változniuk. A mosogatóra kivetítve próbálom leírni a lényeget: fiatalon elég volt egy aprócska mosogató a kis edényeknek, mert az ember nem főzött akkora adagokat 1-2 személyre. Aztán amint család lett, a tagok számával nőtt az edények mérete, így szükség volt egy nagyobbra. Nem flancolásból, hanem szükségből. Ma pedig hiába vagyunk ketten újra, amikor itt az egész család (terveim szerint gyakran vendégelem meg őket), bizony szükség van a hatalmas edényekre az adagok miatt, velük együtt pedig a nagyobb mosogatóra. Az elmúlt pár évben kényelmetlen és nehézkes volt a főzés és mosogatás a beszűkült terek miatt, de hamarosan végre ismét olyan lesz minden, amilyenre szükségünk van.

Ugyanez vonatkozik például a főzőlapra, vagy a hozzá választott elszívóra. Főzőlapnál szívem szerint 100x50-eset vennék, 5 főzőzónával, hogy egyszerre főzhessek mindent, és elférjen rajta akár 5 edény egyszerre (mert így időt és energiát spórolok), de akkora nincs, vagy milliós áron, annyit meg nem áldozok rá. Így lesz hamarosan 80-as főzőlapunk 4 zónával, mert annak olyan az elrendezése, amilyenre szükségem van. Amúgy nem tetszik, de a használhatóság sokkal fontosabb számomra. A főzőlap mérete miatt pedig nyilván nem elég egy 60-as elszívó, hanem 90-esre lesz szükség.

Aztán itt van a konyhapult, ami a korábbiakhoz mérten szintén óriási, jelen esetben 9 méter hosszú, U alakban elrendezve. Egy részét reggeliző asztalként használjuk, de a fő szempont részben itt is a sok személyre főzés volt. Ugyanakkor a házi tészta készítésekor tökéletes, mert van elég hely száradni a tésztáknak.

Na és egy sarkalatos pont, a vécé. Nagyon régóta van 2 vécénk, konkrétan több évtizede, ami viszont nem változik. Azt gondolom, ez volt az egyetlen olyan dolog minden házunkban, ami alapfeltétel, és mindig "szorítottunk" helyet neki, mert az igazi szükség itt mutatkozik meg legjobban. (Talán ezt kellett volna előre sorolnom, de csattanónak jobban tetszik. :D)

E poszt leginkább amiatt íródott, hogy rávilágítsak, mennyire fontos egy tervezési folyamat, amiben felmérjük az aktuális szükségleteinket. Az most mindegy, hogy mi magunk tervezzük-e meg az életterünket vagy másra bízzuk, az a fontos, számunkra a lehető legoptimálisabb, leghasználhatóbb legyen. Nem érdemes elkapkodni, hagyni kell időt mindent alaposan végiggondolni a lehetőségeink alapjàn.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...