Ugrás a fő tartalomra

Változó szükségletek

A változások elengedhetetlenek az életünkben, és többnyire kihat az életterünkre is. Így vagyok én is. Ahány helyen éltem, mindig voltak változások a berendezésekben, használati tárgyakban, mint például most a mosogató. Elöljáróban annyit róla, hogy méretét tekintve óriási. 1 medencés, de simán alkalmas lenne babafürdető kádnak. Ugyanakkor a márkás mosogatók töredék áráért vettem, tehát nem egy drága darab, még ha a kinézete azt is sugallja.

Életem során megtanultam, hogy a lakásunknak, a berendezési tárgyainknak velünk együtt kell változniuk. A mosogatóra kivetítve próbálom leírni a lényeget: fiatalon elég volt egy aprócska mosogató a kis edényeknek, mert az ember nem főzött akkora adagokat 1-2 személyre. Aztán amint család lett, a tagok számával nőtt az edények mérete, így szükség volt egy nagyobbra. Nem flancolásból, hanem szükségből. Ma pedig hiába vagyunk ketten újra, amikor itt az egész család (terveim szerint gyakran vendégelem meg őket), bizony szükség van a hatalmas edényekre az adagok miatt, velük együtt pedig a nagyobb mosogatóra. Az elmúlt pár évben kényelmetlen és nehézkes volt a főzés és mosogatás a beszűkült terek miatt, de hamarosan végre ismét olyan lesz minden, amilyenre szükségünk van.

Ugyanez vonatkozik például a főzőlapra, vagy a hozzá választott elszívóra. Főzőlapnál szívem szerint 100x50-eset vennék, 5 főzőzónával, hogy egyszerre főzhessek mindent, és elférjen rajta akár 5 edény egyszerre (mert így időt és energiát spórolok), de akkora nincs, vagy milliós áron, annyit meg nem áldozok rá. Így lesz hamarosan 80-as főzőlapunk 4 zónával, mert annak olyan az elrendezése, amilyenre szükségem van. Amúgy nem tetszik, de a használhatóság sokkal fontosabb számomra. A főzőlap mérete miatt pedig nyilván nem elég egy 60-as elszívó, hanem 90-esre lesz szükség.

Aztán itt van a konyhapult, ami a korábbiakhoz mérten szintén óriási, jelen esetben 9 méter hosszú, U alakban elrendezve. Egy részét reggeliző asztalként használjuk, de a fő szempont részben itt is a sok személyre főzés volt. Ugyanakkor a házi tészta készítésekor tökéletes, mert van elég hely száradni a tésztáknak.

Na és egy sarkalatos pont, a vécé. Nagyon régóta van 2 vécénk, konkrétan több évtizede, ami viszont nem változik. Azt gondolom, ez volt az egyetlen olyan dolog minden házunkban, ami alapfeltétel, és mindig "szorítottunk" helyet neki, mert az igazi szükség itt mutatkozik meg legjobban. (Talán ezt kellett volna előre sorolnom, de csattanónak jobban tetszik. :D)

E poszt leginkább amiatt íródott, hogy rávilágítsak, mennyire fontos egy tervezési folyamat, amiben felmérjük az aktuális szükségleteinket. Az most mindegy, hogy mi magunk tervezzük-e meg az életterünket vagy másra bízzuk, az a fontos, számunkra a lehető legoptimálisabb, leghasználhatóbb legyen. Nem érdemes elkapkodni, hagyni kell időt mindent alaposan végiggondolni a lehetőségeink alapjàn.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...