Ugrás a fő tartalomra

Változó szükségletek

A változások elengedhetetlenek az életünkben, és többnyire kihat az életterünkre is. Így vagyok én is. Ahány helyen éltem, mindig voltak változások a berendezésekben, használati tárgyakban, mint például most a mosogató. Elöljáróban annyit róla, hogy méretét tekintve óriási. 1 medencés, de simán alkalmas lenne babafürdető kádnak. Ugyanakkor a márkás mosogatók töredék áráért vettem, tehát nem egy drága darab, még ha a kinézete azt is sugallja.

Életem során megtanultam, hogy a lakásunknak, a berendezési tárgyainknak velünk együtt kell változniuk. A mosogatóra kivetítve próbálom leírni a lényeget: fiatalon elég volt egy aprócska mosogató a kis edényeknek, mert az ember nem főzött akkora adagokat 1-2 személyre. Aztán amint család lett, a tagok számával nőtt az edények mérete, így szükség volt egy nagyobbra. Nem flancolásból, hanem szükségből. Ma pedig hiába vagyunk ketten újra, amikor itt az egész család (terveim szerint gyakran vendégelem meg őket), bizony szükség van a hatalmas edényekre az adagok miatt, velük együtt pedig a nagyobb mosogatóra. Az elmúlt pár évben kényelmetlen és nehézkes volt a főzés és mosogatás a beszűkült terek miatt, de hamarosan végre ismét olyan lesz minden, amilyenre szükségünk van.

Ugyanez vonatkozik például a főzőlapra, vagy a hozzá választott elszívóra. Főzőlapnál szívem szerint 100x50-eset vennék, 5 főzőzónával, hogy egyszerre főzhessek mindent, és elférjen rajta akár 5 edény egyszerre (mert így időt és energiát spórolok), de akkora nincs, vagy milliós áron, annyit meg nem áldozok rá. Így lesz hamarosan 80-as főzőlapunk 4 zónával, mert annak olyan az elrendezése, amilyenre szükségem van. Amúgy nem tetszik, de a használhatóság sokkal fontosabb számomra. A főzőlap mérete miatt pedig nyilván nem elég egy 60-as elszívó, hanem 90-esre lesz szükség.

Aztán itt van a konyhapult, ami a korábbiakhoz mérten szintén óriási, jelen esetben 9 méter hosszú, U alakban elrendezve. Egy részét reggeliző asztalként használjuk, de a fő szempont részben itt is a sok személyre főzés volt. Ugyanakkor a házi tészta készítésekor tökéletes, mert van elég hely száradni a tésztáknak.

Na és egy sarkalatos pont, a vécé. Nagyon régóta van 2 vécénk, konkrétan több évtizede, ami viszont nem változik. Azt gondolom, ez volt az egyetlen olyan dolog minden házunkban, ami alapfeltétel, és mindig "szorítottunk" helyet neki, mert az igazi szükség itt mutatkozik meg legjobban. (Talán ezt kellett volna előre sorolnom, de csattanónak jobban tetszik. :D)

E poszt leginkább amiatt íródott, hogy rávilágítsak, mennyire fontos egy tervezési folyamat, amiben felmérjük az aktuális szükségleteinket. Az most mindegy, hogy mi magunk tervezzük-e meg az életterünket vagy másra bízzuk, az a fontos, számunkra a lehető legoptimálisabb, leghasználhatóbb legyen. Nem érdemes elkapkodni, hagyni kell időt mindent alaposan végiggondolni a lehetőségeink alapjàn.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...