Még mindig festek, és adta magát, hogy ha már ajtókkal (is) foglalkozom, akkor pár apróságot megjegyezzek itt is, hátha segítség lehet bárkinek. Jelen esetben nem a festékekről szeretnék írni, inkább egy rövid posztot a különböző ajtók festésének technikájáról, hátha valaki kedvet kap egy kis DIY-hez. ;D Nem akarok okoskodni, ugyanis nem tanultam, csak kitapasztaltam a különböző festéseket, és azt osztom meg, ami nekem bejött, ami szerintem szép felületeket hoz. (A neten sok videó van fent a témában.)
Az első, hogy fát sosem festek hengerrel. Bár az ecset húz csíkokat olykor, azokat némi türelemmel és gyakorlással szépen el lehet dolgozni. Számomra akkor is fontos az erezet megtartása, ha amúgy színes festékkel festek. Valahogy a természetesség akkor is számít, márpedig a fa erezet nélkül minden, csak nem természetes. Fa ajtókat szálirányban festek. Bár az alját és a tetejét keresztben is elhúzom az elején és a végén, azt nagyon gyorsan húzom át szálirányban, mielőtt még a fa beszívja a festéket, és csúnya foltos lesz. Barátom a csiszolópapír. Festéket (az első réteg felvitele és száradása után) minimum 120-as csiszolópapírral csiszolok. A második réteg (ha lesz még 3. is) után inkább 150-es, 180-as, vagy 200-as finomságú csiszolópapírral megyek át rajta. Csiszoláskor azonban kizárólag szálirányban csiszolok, mert a festéken nyoma marad a keresztirányúnak. Nyilván minden csiszolás után portalanítás jön. Nekem a ruhakefe, utána pedig az épp csak nedves rongy jött be, ami összeszedi az apró csiszolóport. Persze lehet miniporszívóval is nekimenni, utána ronggyal.
A régi ajtók, legyenek azok simán festettek vagy lakkozottak, már kicsit más. Az előző rétegek alapos csiszolása és portalanítása után a farost lemezt nyugodtan lehet hengerezni. Mivel ott nincs faerezet, egy sokkal homogénebb-, enyhén rücskös felületet ad a henger milyenségétől függően. Személy szerint én a szálas kicsi hengerekkel dolgozom, nem kedvelem a szivacshengereket. Ez nyilván egyén függő, ki mit szeret, milyen tetszik, vagy mivel bánik könnyebben. Az ilyen ajtókat általában előbb hosszában festem, majd keresztben. Mivel a hosszában festéskor gyakran lesz foltos, a keresztirányú festéssel egy az egyben végig tudok menni az ajtó szélességén a hengerrel, így pedig nem maradnak csíkok rajta.
Mutatom az előbb említett ajtót és a felületét közelről:
Sokan vásárolnak olcsóbb MDF ajtókat beltérre. Most tekintsünk el attól ezek mit tudnak és mit nem, a festés szempontjából nem számít. Az viszont igen, hogy ezek felülete erősen erezett, ezért én kizárólag ecsettel festem őket, és az erezetnek megfelelő hosszirányban. Mivel a domború mintázatot könnyű csiszolni, a homorút annál nehezebb, az ecset hatékonyabban juttatja be a festéket a sok-sok mélyedésbe. Míg a fa könnyedén csiszolható, mert a természetes erezet korántsem olyan mély mint a dombornyomott MDF ajtók lapján, utóbbiak elég macerásak a csiszolást tekintve, így később a felhasználás miatt is. A csiszolást ennél is kizárólag szálirányban csinálom, a korábban említett finomságú csiszolópapírokkal. Kicsit nehezebb takarítani, hiába festjük le őket. A homorú részeken lehetetlen simára csiszolni az ajtó lapját, ezért a több réteg festék jelenthet megoldást (ha meg akarjuk tartani az erezetét), bár úgy elég mutatós lesz.
Íme egy ilyen ajtó festve:
A szakemberek nyilván festékfújóval dolgoznak többségében, ami a vékony rétegek miatt takarékos, és az apró egyenetlenségekbe is beviszi a festéket, én viszont szeretek ecsettel dolgozni, amolyan kapcsolatot kialakítani az anyagokkal. :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése