Ugrás a fő tartalomra

Ajtó festés

Még mindig festek, és adta magát, hogy ha már ajtókkal (is) foglalkozom, akkor pár apróságot megjegyezzek itt is, hátha segítség lehet bárkinek. Jelen esetben nem a festékekről szeretnék írni, inkább egy rövid posztot a különböző ajtók festésének technikájáról, hátha valaki kedvet kap egy kis DIY-hez. ;D Nem akarok okoskodni, ugyanis nem tanultam, csak kitapasztaltam a különböző festéseket, és azt osztom meg, ami nekem bejött, ami szerintem szép felületeket hoz. (A neten sok videó van fent a témában.)

Az első, hogy fát sosem festek hengerrel. Bár az ecset húz csíkokat olykor, azokat némi türelemmel és gyakorlással szépen el lehet dolgozni. Számomra akkor is fontos az erezet megtartása, ha amúgy színes festékkel festek. Valahogy a természetesség akkor is számít, márpedig a fa erezet nélkül minden, csak nem természetes. Fa ajtókat szálirányban festek. Bár az alját és a tetejét keresztben is elhúzom az elején és a végén, azt nagyon gyorsan húzom át szálirányban, mielőtt még a fa beszívja a festéket, és csúnya foltos lesz. Barátom a csiszolópapír. Festéket (az első réteg felvitele és száradása után) minimum 120-as csiszolópapírral csiszolok. A második réteg (ha lesz még 3. is) után inkább 150-es, 180-as, vagy 200-as finomságú csiszolópapírral megyek át rajta. Csiszoláskor azonban kizárólag szálirányban csiszolok, mert a festéken nyoma marad a keresztirányúnak. Nyilván minden csiszolás után portalanítás jön. Nekem a ruhakefe, utána pedig az épp csak nedves rongy jött be, ami összeszedi az apró csiszolóport. Persze lehet miniporszívóval is nekimenni, utána ronggyal.

A régi ajtók, legyenek azok simán festettek vagy lakkozottak, már kicsit más. Az előző rétegek alapos csiszolása és portalanítása után a farost lemezt nyugodtan lehet hengerezni. Mivel ott nincs faerezet, egy sokkal homogénebb-, enyhén rücskös felületet ad a henger milyenségétől függően. Személy szerint én a szálas kicsi hengerekkel dolgozom, nem kedvelem a szivacshengereket. Ez nyilván egyén függő, ki mit szeret, milyen tetszik, vagy mivel bánik könnyebben. Az ilyen ajtókat általában előbb hosszában festem, majd keresztben. Mivel a hosszában festéskor gyakran lesz foltos, a keresztirányú festéssel egy az egyben végig tudok menni az ajtó szélességén a hengerrel, így pedig nem maradnak csíkok rajta.

Mutatom az előbb említett ajtót és a felületét közelről:




Sokan vásárolnak olcsóbb MDF ajtókat beltérre. Most tekintsünk el attól, ezek mit tudnak és mit nem, a festés szempontjából nem számít. Az viszont igen, hogy ezek felülete erősen erezett, ezért én kizárólag ecsettel festem őket, és az erezetnek megfelelő hosszirányban. Mivel a domború mintázatot könnyű csiszolni, a homorút annál nehezebb, az ecset hatékonyabban juttatja be a festéket a sok-sok mélyedésbe. Míg a fa könnyedén csiszolható, mert a természetes erezet korántsem olyan mély mint a dombornyomott MDF ajtók lapján, utóbbiak elég macerásak a csiszolást tekintve, így később a felhasználás miatt is. A csiszolást ennél is kizárólag szálirányban csinálom, a korábban említett finomságú csiszolópapírokkal. Kicsit nehezebb takarítani, hiába festjük le őket. A homorú részeken lehetetlen simára csiszolni az ajtó lapját, ezért a több réteg festék jelenthet megoldást (ha meg akarjuk tartani az erezetét), bár úgy elég mutatós lesz.

Íme egy ilyen ajtó festve:



A szakemberek nyilván festékfújóval dolgoznak többségében, ami a vékony rétegek miatt takarékos, és az apró egyenetlenségekbe is beviszi a festéket, én viszont szeretek ecsettel dolgozni, amolyan kapcsolatot kialakítani az anyagokkal. :D


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »