Ugrás a fő tartalomra

Lassan át kell szellemülni méhecskébe

Nem valami jó kis kezdő szexoktatásról van szó, ilyenekkel majd foglalkozik más. Mindössze annyi, hogy írtam már egy korábbi posztomban a melegről, az észrevett hatásokról, amihez hozzátartozik a rovarok, bogarak eltűnése is.

A korábbi évekhez képest alig látok rovarokat. A szúnyogháló idén nagyjából dísznek van. Na persze cseppet sem a szúnyogokat hiányolom, inkább azokat a hasznos rovarokat, amik a beporzást végzik a gyümölcsfákon, vagy a kertekben a virágos haszonnövényeken. Idén egyszerűen szinte teljesen eltűntek.

Pár napja elkezdtem keresgélni a neten olyan infókat, hogyan tudom én magam segíteni a kerti növényeket a beporzásban, hogy végül teremjenek is, ne csak virágozzanak, aztán elpusztuljanak. Szerencsére van elég sok írás és videó a témában, ha valaki mást is érdekel, azonnal talál válaszokat a kérdéseire.

Nem szeretem a bogarakar, rovarokat, mégis inkább elviselem őket, mint nekem kelljen elvégeznem még egy plusz feladatot. Ha jobban belegondolok, ők valahol mind amolyan ingyen munkások. A méhek fontos szerepéről meg igazából szólnom sem kell egy szót sem, hisz azzal mindenki tisztában van. Érdekes, hogy bár épp a méhek azok amik csípnek, velük jóban vagyok, nem félek tőlük. A darazsakat utálom, de a méhekkel mindig szépen bántam valamiért. Persze nem örülnék, ha megcsípnének, de őket akkor sem bántottam ha rám szálltak, csak finoman odébb tessékeltem mindegyiküket. Talán a korábbi virágaink és cserjéink miatt kedveltem meg őket, amikor a pillangókkal együtt rajzottak az udvarunkban.

Ebben az évben már nem nagyon van lehetőségem méhecskék helyett beporozni a növényeket, és nagyon örülnék, ha később sem kellene, de muszáj felkészülni az eshetőségre, hisz nem tudhatjuk előre mi lesz jövőre, vagy évek múlva. Annyi viszont bizonyos, jelenleg épp azon agyalok, hogyan tegyem méhparadicsommá az udvart, amire majd szívesen ráröppennek, és így talán beporozzák a haszonnövényeinket is. Egyelőre a virágos méhlegelők kialakítására gondoltam, amolyan szigetekként a veteményesben, ezért bújom a netet, minél vegyesebb összeállítás elérésére. Remélem bejön, lehet drukkolni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...