Ugrás a fő tartalomra

Bútorlap festés

Korábban terveztem bútort az icipici többfunkciós szobácskába, amiről írtam is itt egy posztot, de úgy alakult, hogy nem sokkal később kaptunk egy többrészes bútort, ami bútorlapból készült. A méretei nem voltak épp megfelelőek, ezért átszabtuk őket, de nem ez volt vele az egyetlen gondom. A színétől irtózom. Sokan kedvelik ugyan, de nekem sosem volt a kedvencem a cseresznye színű bútorlap amiből készült, ráadásul nem is passzolt a munkalaphoz, amit már megvettünk és asztallapként funkcionál, így elég egyértelmű volt, hogy át fogom festeni a bútort.

Kerestem színben hozzá passzoló bútorfestéket, amivel előbb eltüntethetem a faerezetet a bútorról, így egyenletes alapszínt adva. Ehhez tökéletes választás volt a Dulux Simply Refresh Fűszeres nektár elnevezésű festéke, ami némileg tompább-, de közel hasonló színű volt. Mivel sosem festettem még bútorlapot, kicsit aggódtam, vajon biztosan bírni fogja-e a strapát. Épp emiatt döntöttem úgy, hogy először egy kisebb, 10x20 cm-es darabon próbálom ki, és csak akkor kenem fel a bútorra, ha bevált.

Vízszintesen érdemes vele festeni, mert a bútorlapról "lecsúszik" a festék, ha egy hangyányit többet kenünk a kelleténél (magyarul: megfolyik). Széped fed, már az első réteg eltüntette az erezetet, bár nem spóroltam a festékkel. Az első réteg 24 órás köröm tesztje megbukott, mert simán lekapartam a bútorlapról, ugyanakkor egy nappal később már meg sem kottyant neki, szóval idővel strapabíró lett.

Ha kizárólag ezzel a színnel akartam volna festeni, elég lett volna a két réteg, sőt, azt kell mondanom, talán az egy is megtette volna. Mivel világosabb és más árnyalatú színnel mentem rá, kellett még a plusz két réteg, vagyis összesen a három. Ha a második színből csak egyet kentem volna, mert például antikolással próbálkoznék, úgy érzem, elég lenne mindkét színből 1-1 réteg. A festék a matt és a selyemfény között van valahol félúton, és azt gondolom, a minimális színpaletta ellenére lehet játszani a színekkel, de egy jó kombinációval inkább elegáns bútort nyerhetünk ennek a festéknek a segítségével.

Fotók talán később lesznek, amikor összeállt az egész bútor.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...