Ugrás a fő tartalomra

Apró helyiség, sok funkció

Eljutottam végre a ház legkisebb helyisége berendezésének megtervezéséhez. Az aprócska, mindössze 1.50x2,50 méter nagyságú szobácska egy többfunkciós része lesz a háznak. Épp emiatt nem egyszerű berendezni.

Funkciók, amiket számításba kell venni: céges munka számítógéppel, nyomtatóval, mappák tárolása, varrás, ezekhez a varrógép és kellékei, kelmék, szövetek, gombok, cipzárak stb. tárolása, kötéshez-horgoláshoz fonalak és tűk tárolása, scrapbookok készítéséhez kartonok, színes papírok, vágók, ragasztók és egyéb apró kellékek tárolása, íráshoz a laptop és a pendrive-ok tárolása, tanuláshoz a tananyagoknak és szótáraknak hely, emellett egy kisebb gardrób rész kialakítása a kabátok, sapkák és sálak tárolására, évszakokhoz igazodva.

Ahogy korábban már írtam, nem vagyok oda a polcokért, ezért zárt szekrényekben gondolkodom ebben az esetben is, ugyanakkor az ablak és az ajtó helye jelentősen meghatározza, mit hová lehet helyezni, ezért egy L alakú elrendezés a leghatékonyabb. Figyelembe kell vennem milyen kezesek vagyunk (főleg én), hisz a fényforrásokra is oda kell figyelni. Mindemellett az apró hely ellenére legyen biztonságos, mert bizony nálam ez eléggé fontos szempont. Férjek el kényelmesen, minél alacsonyabb balesetveszély mellett.

Mivel jelenleg eléggé bekattantak nálam a fiókok, ide is többet terveztem, főleg az alsó részekre. Kisebbeket, nagyobbakat vegyesen, a célnak megfelelően. Nagy asztalra lesz szükség, főként varráshoz, vagy inkább a szabáshoz és összeállításhoz. Igyekszem minden lehetőséget megragadni, és a falfelületeket kihasználni, de nem túltolni, hogy már mozdulni se lehessen a szobában. Ráadásul a könnyűszerkezet miatt nem szeretném túlterhelni a falakat.

Az ablak alatt szinte csak az asztal lesz (70x150), és a leghosszabb falra terveztem a szekrényt, ami az asztallal derékszöget zár be. Fiókokat teszek az asztal alá is, a szekrénnyel egy vonalban. A felső fióknak hatalmas lesz az előlapja, ugyanakkor csak 20 centis az oldala, mert így lehet majd pakolni bele, hisz az asztal alatt lesz. Ahhoz, hogy kényelmesen dolgozhassak, nem akadályozhat semmi a mozgásban, főleg a kezeimnél, vagyis ha fordulok a székkel, nem verhetem be a könyököm. Emiatt az asztal melletti szekrény középső részét kikönnyítettem (a tervben), vagyis az asztal magassága alatt és attól 60 centire felül lesz szekrény. Ezen a részen a falon alakítok ki egy "tüske" falat, ahová a fonalak kerülnek fel, az még képlékeny, mivel takarom le őket. Esélyes egy 20 centi mély üveges szekrény, vagy csak egy keret, amire rolettát szerelünk, az helyet is alig foglal. Egyelőre csak gondolkodom azon, hogy az asztal alá legyen-e gurulós szekrényke.

Még párat alszom az ötletre és a tervre, aztán ha azután is rendben találom, nem jut eszembe jobb nála, akkor jöhet a megvalósítás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...