Ugrás a fő tartalomra

Csapongok

Megint eljött az az időszak, amikor mindent egyszerre akarok csinálni, és nem bírok lassítani, emiatt pedig egyik dologtól a másikig csapongok. Megyek körbe-körbe, mondhatnám, beragadva az ördögi körbe, mert mindig más ragad magával.

Talán kissé zavaros, de rögtön megmagyarázom. Próbálok kezdeni magammal valamit. Kitalálni mi az, amiből életem végéig megélhetnék úgy, hogy itthon dolgozom. Már nem akarok folyton alkalmazkodni, csak találni valamit, amit szívesen csinálok akár húsz év múlva is. Olyan dolgokon agyalok, amik közel állnak hozzám, de ahogy azt korábban már írtam itt a blogon, sok dologhoz értek, és túl sok mindent szeretek is csinálni, szóval cseppet sem egyszerű kitalálni, mi legyen az az egy, aminél hosszú távon meg akarok és tudok maradni.

Próbálkozom a fondant/marcipán figurákkal, bár egyelőre kevés sikerrel. A bajom főként azzal van, hogy a kezem melegétől eldeformálódnak az alkotásaim, de közben végiggondoltam, hogyan küszöbölhetném ki ezeket, keresem a megoldásokat, és van már néhány ötletem, amit ki szeretnék próbálni. Természetesen utánanéztem a neten is, de csak akkor akarom nagyobb költségbe verni magam, ha úgy érzem, ez lesz a befutó.

Korábban írtam arról is, imádok festeni. Mostanában azonban főként a 3D-s festés ragadta meg a fantáziám, amihez szükség van némi szobrászkodásra is. Mivel régen szerettem agyagozni, és nem voltam benne béna, arra gondoltam, miért is ne próbálhatnám meg gipsszel. A technika ugyan más, de rettentően foglalkoztat. Nyilván erre is rákerestem a neten, ami miatt csak még nagyobb lett az elszántságom. Talán hamarosan ki tudom próbálni kicsiben.

Imádok édességeket kreálni, szívesen próbálok ki akár furának nevezhető dolgokat is. Talán emiatt jutott eszembe a bonbon és apró édességek készítése is. Mivel magát a bonbon gyártást még sosem próbáltam, egyelőre ez áll legtávolabb tőlem, viszont birizgálja az agyam.

Mindeközben benne vagyok a bútorfestésben, amiről bővebben majd írok egy későbbi posztban. Ezeken kívül mindig van valami apróság, valami javítani való, ami mellett nem tudok csak úgy elmenni. Ilyen például az éjjeli lámpa, ami kicsit szétesett, de szeretném rendbe hozni, és új ernyő is kell rá. Mindezek mellett elkezdtem a következő regényemet is, amit hanyagoltam hónapokig. A sok-sok elképzelés és ötlet annyira kavarog bennem, éjszakánként felébredek, és órákig zakatol az agyam, míg sikerül végre visszaaludnom (ha sikerül).

Szeretek mindent időben elkezdeni és megcsinálni, emiatt nehéz ez a bizonytalan csapongás. Tudom, hogy most szükség van erre, amolyan brain storming ez, ami majd leülepszik és végül adja magát, de addig irtó fárasztó visszafognom az agyam és koncentrálni a hétköznapi mindennapos teendőimre. Szeretnék túllenni ezen az időszakon, és végre csak egy-, legfeljebb két dologra koncentrálni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...