Ugrás a fő tartalomra

Csapongok

Megint eljött az az időszak, amikor mindent egyszerre akarok csinálni, és nem bírok lassítani, emiatt pedig egyik dologtól a másikig csapongok. Megyek körbe-körbe, mondhatnám, beragadva az ördögi körbe, mert mindig más ragad magával.

Talán kissé zavaros, de rögtön megmagyarázom. Próbálok kezdeni magammal valamit. Kitalálni mi az, amiből életem végéig megélhetnék úgy, hogy itthon dolgozom. Már nem akarok folyton alkalmazkodni, csak találni valamit, amit szívesen csinálok akár húsz év múlva is. Olyan dolgokon agyalok, amik közel állnak hozzám, de ahogy azt korábban már írtam itt a blogon, sok dologhoz értek, és túl sok mindent szeretek is csinálni, szóval cseppet sem egyszerű kitalálni, mi legyen az az egy, aminél hosszú távon meg akarok és tudok maradni.

Próbálkozom a fondant/marcipán figurákkal, bár egyelőre kevés sikerrel. A bajom főként azzal van, hogy a kezem melegétől eldeformálódnak az alkotásaim, de közben végiggondoltam, hogyan küszöbölhetném ki ezeket, keresem a megoldásokat, és van már néhány ötletem, amit ki szeretnék próbálni. Természetesen utánanéztem a neten is, de csak akkor akarom nagyobb költségbe verni magam, ha úgy érzem, ez lesz a befutó.

Korábban írtam arról is, imádok festeni. Mostanában azonban főként a 3D-s festés ragadta meg a fantáziám, amihez szükség van némi szobrászkodásra is. Mivel régen szerettem agyagozni, és nem voltam benne béna, arra gondoltam, miért is ne próbálhatnám meg gipsszel. A technika ugyan más, de rettentően foglalkoztat. Nyilván erre is rákerestem a neten, ami miatt csak még nagyobb lett az elszántságom. Talán hamarosan ki tudom próbálni kicsiben.

Imádok édességeket kreálni, szívesen próbálok ki akár furának nevezhető dolgokat is. Talán emiatt jutott eszembe a bonbon és apró édességek készítése is. Mivel magát a bonbon gyártást még sosem próbáltam, egyelőre ez áll legtávolabb tőlem, viszont birizgálja az agyam.

Mindeközben benne vagyok a bútorfestésben, amiről bővebben majd írok egy későbbi posztban. Ezeken kívül mindig van valami apróság, valami javítani való, ami mellett nem tudok csak úgy elmenni. Ilyen például az éjjeli lámpa, ami kicsit szétesett, de szeretném rendbe hozni, és új ernyő is kell rá. Mindezek mellett elkezdtem a következő regényemet is, amit hanyagoltam hónapokig. A sok-sok elképzelés és ötlet annyira kavarog bennem, éjszakánként felébredek, és órákig zakatol az agyam, míg sikerül végre visszaaludnom (ha sikerül).

Szeretek mindent időben elkezdeni és megcsinálni, emiatt nehéz ez a bizonytalan csapongás. Tudom, hogy most szükség van erre, amolyan brain storming ez, ami majd leülepszik és végül adja magát, de addig irtó fárasztó visszafognom az agyam és koncentrálni a hétköznapi mindennapos teendőimre. Szeretnék túllenni ezen az időszakon, és végre csak egy-, legfeljebb két dologra koncentrálni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...