Ugrás a fő tartalomra

Csapongok

Megint eljött az az időszak, amikor mindent egyszerre akarok csinálni, és nem bírok lassítani, emiatt pedig egyik dologtól a másikig csapongok. Megyek körbe-körbe, mondhatnám, beragadva az ördögi körbe, mert mindig más ragad magával.

Talán kissé zavaros, de rögtön megmagyarázom. Próbálok kezdeni magammal valamit. Kitalálni mi az, amiből életem végéig megélhetnék úgy, hogy itthon dolgozom. Már nem akarok folyton alkalmazkodni, csak találni valamit, amit szívesen csinálok akár húsz év múlva is. Olyan dolgokon agyalok, amik közel állnak hozzám, de ahogy azt korábban már írtam itt a blogon, sok dologhoz értek, és túl sok mindent szeretek is csinálni, szóval cseppet sem egyszerű kitalálni, mi legyen az az egy, aminél hosszú távon meg akarok és tudok maradni.

Próbálkozom a fondant/marcipán figurákkal, bár egyelőre kevés sikerrel. A bajom főként azzal van, hogy a kezem melegétől eldeformálódnak az alkotásaim, de közben végiggondoltam, hogyan küszöbölhetném ki ezeket, keresem a megoldásokat, és van már néhány ötletem, amit ki szeretnék próbálni. Természetesen utánanéztem a neten is, de csak akkor akarom nagyobb költségbe verni magam, ha úgy érzem, ez lesz a befutó.

Korábban írtam arról is, imádok festeni. Mostanában azonban főként a 3D-s festés ragadta meg a fantáziám, amihez szükség van némi szobrászkodásra is. Mivel régen szerettem agyagozni, és nem voltam benne béna, arra gondoltam, miért is ne próbálhatnám meg gipsszel. A technika ugyan más, de rettentően foglalkoztat. Nyilván erre is rákerestem a neten, ami miatt csak még nagyobb lett az elszántságom. Talán hamarosan ki tudom próbálni kicsiben.

Imádok édességeket kreálni, szívesen próbálok ki akár furának nevezhető dolgokat is. Talán emiatt jutott eszembe a bonbon és apró édességek készítése is. Mivel magát a bonbon gyártást még sosem próbáltam, egyelőre ez áll legtávolabb tőlem, viszont birizgálja az agyam.

Mindeközben benne vagyok a bútorfestésben, amiről bővebben majd írok egy későbbi posztban. Ezeken kívül mindig van valami apróság, valami javítani való, ami mellett nem tudok csak úgy elmenni. Ilyen például az éjjeli lámpa, ami kicsit szétesett, de szeretném rendbe hozni, és új ernyő is kell rá. Mindezek mellett elkezdtem a következő regényemet is, amit hanyagoltam hónapokig. A sok-sok elképzelés és ötlet annyira kavarog bennem, éjszakánként felébredek, és órákig zakatol az agyam, míg sikerül végre visszaaludnom (ha sikerül).

Szeretek mindent időben elkezdeni és megcsinálni, emiatt nehéz ez a bizonytalan csapongás. Tudom, hogy most szükség van erre, amolyan brain storming ez, ami majd leülepszik és végül adja magát, de addig irtó fárasztó visszafognom az agyam és koncentrálni a hétköznapi mindennapos teendőimre. Szeretnék túllenni ezen az időszakon, és végre csak egy-, legfeljebb két dologra koncentrálni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...