Párom gyakran viccelődik velem a nyers zöldségek szeretete miatt, amin egyre kevésbé lepődök meg, mert tényleg olyan vagyok néha, mint valami kecske.
A salátafélék nyilván alapok, ezeket nem is boncolgatnám. Mostanában viszont eléggé rákaptam a sárgarépára, édesburgonyára és a brokkoli szárra, néha a cukkinire, szívesen rágcsálom ezeket, ha éhesnek érzem magam (pedig nem kellene). Még mindig jobbnak találom, mintha édességbe és sós rágcsákba folytanám az éhségem. Ugyanakkor próbálom nem túlzásba vinni, így inkább csak amolyan kis mennyiségű nasiként fogyasztom. Érdekes, míg a karfiolt kizárólag savanyúságként bírom megenni, a brokkoli jöhet nyersen is. Répát máskor is ettem, nem nagy ügy, de az édesburgonya meglepett, mennyire ízlett már elsőre.
Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe, hogy kipróbáljam a pácolt és a párolt gyömbért is. Az előbbitől az ereje-, utóbbitól az elkészítése miatt tartok, de azt hiszem, ki fogom próbálni, mert teában is bejött. (Talán a japán és koreai konyha hatása :D)
Napi kétszer eszem normál ételt, ami a nagyjából 7 órás reggeli, és a délután 3 órás ebéd. Közte ropogtatom a zöldségféléket, de nem minden nap, inkább úgy heti 3-szor. A végére pedig egy kép, ami nagyjából 2-3 napi adag, amikor épp olyan kedvem van. (A képen 1 kisebb édesburgonya fele, 1 kicsi sárgarépa, negyed karalábé, 1 kisebb brokkoli szár, és 1 alma látható.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése