Ugrás a fő tartalomra

Tanulságok

A mai rövidke poszt amolyan tanulságul íródik mások számára, és a címben szereplő többesszám ellenére egyetlen dologról lesz szó.

A napokban egy késő délután a házban tevékenykedtem, jobbra-balra mászkáltam, amikor fura hangokra lettem figyelmes a háztartási helyiségben. Rögtön oda is kaptam a tekintetem a hangok forrásához, ami nem volt más, mint az automata. A furcsa szürcsögő, sercegő hang arra késztetett, azonnal áramtalanítsunk bármiféle különösebb megfigyelés nélkül, szóval hirtelen az utcáról beszűrődő lámpafény lett az egyetlen fényforrásunk. Azonnali hívás a villanyszerelőnek, aki negyed órán belül meg is érkezett, és miután a telefonban elmondottak alapján rögtön beazonosította a hibát, hozta magával a szükséges eszközöket és csereelemeket.

Amikor kinyitotta a villanyóraszekrényt, az erős lámpájának köszönhetően néhány helyen láthatóvá vált a víz, ami az egyik padlásra vezető csövön át bejutott az automatába. Korábban kivezetést csináltunk egy esetleges légkondinak későbbre, azonban nem dugóztuk vagy ragasztottuk le a cső végét, így a pára lecsapódott a csőben, ami vízként bejutott végül az automatába. Míg a villanyszerelő kiszárította az automatát, addig mi a padláson lezártuk a csövet, és alaposan elburkoltuk. Állítólag gyakori hiba ez családi házaknál, nem figyelnek a felfelé vitt csövek lezárására, és bár az automata többnyire lekapcsol mielőtt baj lenne, azért tud károkat okozni. Nálunk még egy perc sem telt el a hang kezdetétől a lekapcsolásig.

Mint megtudtuk, óriási szerencsénk volt, mert olyan gyorsan avatkoztunk közbe, hogy a bejutó víznek nem volt ideje kárt tenni a kismegszakítókban, így némi szárítás után az eredeti került vissza a helyére, ami azóta is rendben teszi a dolgát. Néha azért ránézek az automatára, közben pedig bevillan a korábbi posztom a túlbiztosításokról, és az, a felkészültség ellenére mennyire nem lehet előre látni dolgokat, csak mert nem vagyunk képben minden területen. 

Csak egy apró pozitív megjegyzés így a poszt végére: a párom életében először örült a szuperhallásomnak. :D

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »