Ahány könyv, annyi hiba

A posztban nem kifejezetten a saját könyveimről lesz szó, de nyilván kapcsolódik a témához. Írtam már többször, még évek múltán is javítok a regényeimen, főként a gyors megírásuk miatt. Azt vettem észre, ahányszor átolvasom őket, mindig találok 1-2 elütést, vagy egyéb hibát. Azt hiszem, ez amolyan tökéletesítési folyamat nálam, vagy micsoda. Mindenesetre a hibák szépen fogynak.

Napokkal ezelőtt úgy éreztem, átnyálazok pár könyvet, és megnézem a szövegek szerkezetét, az írásjeleket, beosztásokat, és hasonlókat. Bár kérdezhetné bárki, miért csak most, azt kell mondanom, jó volt várnom. Ha korábban nézem meg őket, talán néhányszor legyintettem volna a sajátjaimnál, hogy 'jóvanazúgy'.

Őszintén szólva, nem tudom megmondani, vajon jól tettem-e, hogy belenéztem ezekbe. Ahány könyv, annyiféle megoldás, és bárhol nyitottam ki bármelyiket találomra, oldalanként találtam legalább két hibát. Többféle olyan dolgot is észrevettem, ami miatt a sajátjaimnál aggódtam, míg komoly példányszámmal kiadott regényeknél több furcsaságot találtam. Az elgépelés (vagy lehet nyomdai hiba is), amikor elmaradtak a mondatvégi írásjelek ugyanúgy megjelentek több helyen, vagy a szavak nyelvtanilag megfordított sorrendje. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy bármelyik szerkesztőnél jobbnak tartanám magam, már csak azért sem, mert nem vagyok az, egyszerűen ráeszméltem, olyan apróságokon kattogok megint, amiken talán nem is annyira kellene. A mindennapi életünkbe úgy beépültek ezek a megfordított sorrendek, sokan észre sem veszik, és talán már normalizálódott sokak számára. Amúgy más-más kiadó könyveiről van szó, nem kifejezetten egyetlen kiadó különböző példányairól. Ugyanakkor tudom, a sajátjaimnál is van még bőven min dolgoznom, ráadásul sosem éreztem úgy, hogy mások hibáit látva nekem is lazítanom kellene, és nyugodtan végezhetek trehány munkát. (Néha így is ezt érzem, pedig irtóra próbálok figyelni mindenre.)

Az érdekes az volt ebben az egészben, mennyire szerkesztői szemmel olvastam bele ezekbe a könyvekbe. Korábban nem hittem, hogy átélés- vagy megértés nélkül, kizárólag a szöveg szerkezetére és a helyesírásra fókuszálva is olvashatok valamit, de rájöttem, igenis létezik ilyesmi Nyilván a sokéves gyakorlat, amit a sajátjaimnál csináltam, előhozta ezt a fajta látásmódot, de attól még elég furcsa érzés belegondolni, mennyire semlegesen is kezelhető egy regény akkor is, ha amúgy zseniális.