Május vége felé írtam itt, hogyan próbáltuk behozni a megkésett ültetést, és készítettünk magaságyásokat. Azóta eltelt 3 hét, és ha nem is mindent fotóztam le, teszek ide néhány képet a fejlődésről. A sárgarépa még picurka, pár centis, nem eléggé fotogén :D, ahogy a fehérrépa is aprócska, alig kelt ki, a borsót pedig újra kellett vetnem, szóval ezekről nem készítettem képeket. A többi viszont látványosan fejlődött. Az árnyékoló hálókat (amik amúgy állványhálók) még nem raktuk rendbe, miután megtépázta pár vihar, de a lényeg látszik.
Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle. Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...







Megjegyzések
Megjegyzés küldése