Ugrás a fő tartalomra

Kiegészítők

Akár a ruhákat az ékszerek, táskák vagy cipők, úgy egészítik ki a lakást a függönyök, vagy a szobanövények, az erkélyeket a balkonládák, vagy az udvart a kerítés, és a növénytárolók. Egy előző posztomban csodás növényeket osztottam meg, amiket később szeretnék beszerezni, most kicsit hozzájuk is kapcsolódik a téma.

A ház külső falának egy részére vízszintes faborítást tervezünk az ablakokkal és ajtókkal megegyező színben. Mindig is szerettem mindenhová becsempészni a növényeket, így adta magát, hogy mindkét teraszt tele fogom pakolni növényekkel, főként színes virágokkal. Ehhez viszont szükségem van tárolókra, amikbe ültetem őket. Nem vagyok oda a hatalmas műanyag cserepekért, a valódi agyagcserepeknek pedig a törékenységük és az áruk mellett a felmelegedésük is aggaszt. Nem akarom megfőzni a növények gyökerét sem, ezért arra gondoltam, a fal burkolatához passzoló virágládákat készítünk fából, többféle méretben, a fa burkolattal megegyező színben. Ezekbe pakolom majd a növényeket, így egyfajta átmenetet képezve az udvar és a lakás közt. Persze nem is én volnék, ha nem gondolkodnék ezeken is túl. Úgy 1,5 éve nézegettem a függőleges virágfalakat, igazából akkor gondoltam rá először, hogy a ház külső burkolata akár lehetne a virágfal támasztéka is. Bár az utca felőli oldalon inkább csak dísz lesz a burkolat, a hátsó teraszon komoly feladatot lát majd el, mert oda valóban növényfalat terveztem a hatalmas üvegfelület melletti mindkét oldalra. Ha pedig már hurrá természet, akkor ott a padlót is fával borítjuk, így terveim szerint egy igazi kis teraszkertet alakíthatok ki, ahová később jó lesz csak úgy kiülni pihenni, olvasni, vagy akár reggelizni is.

Szeretem a fát, mint alapanyagot, ez már kiderülhetett korábban is. Természetes, szép, és ha foglalkozunk vele, tartós is. Emiatt gondolkodtam fa járdában is a ház körül, ezt azonban egyelőre elvetettem. Hagyok időt arra, találok-e olyan megoldást, amivel a tartósság meghosszabbítható, mivel ha mi magunk is készítjük el, bizony a járdalapok árával vetekszik, és azért a tartóssága kérdőjeles, még ha kavicságyba kerül is.

Na és ha már növények, és azok tárolása, akkor eszembe jutott, mi lenne, ha a konyhát és nappalit elválasztó pult fölé egy plafonról lelógó virágtartó kerülne, aminek a növényeket tartó polcára színes virágú kis szobanövényeket pakolnék. Egyrészt kellenek a színek a helyiségekbe, másrészt a meglévő szobanövényeim elvesznek a házban, mintha nem is lennének. Amik a miniházban soknak bizonyultak, itt szinte észrevétlenek.

Egyelőre mindegyik tervezés alatt áll, és nem fogjuk elkapkodni a megvalósítást, mert szeretek hosszú távra tervezni, biztosra menni, hogy nem gondoljuk meg magunkat. Mindenesetre szándékom szerint amint készen lesznek, frissítem a posztot képekkel, már csak hónapok kérdése. Remélem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...

Darálóban

Mit mondhatnék? Nem vagyok jó passzban. Kicsit olyan, mintha bekerültem volna egy lelki darálóba, ahová csak tuszkolnak befelé, és darabokban jöhetek ki. Tudom-tudom, fűszerezzek és csináljak belőle jó kis "fasírtot". Egyetlen "pozitívuma" ennek az egésznek, hogy egy iszonyatos nagy löketet adott az új regényemhez, ami múlt hét pénteken elkészült, a hétvégén javítottam újra, és hétfőn felkerült az Irkára . Őszintén szólva talán azért lett kész ennyire gyorsan, mert sok-sok saját élmény van benne, kicsit elferdítve, icipicit szépítve, néhol átformálva. Itt-ott bizony én magam vagyok, hol az egyik-, hol a másik szereplőben.  Nem szépítem, a történet alapját részben a jelenlegi helyzetem fogalmazta meg bennem, amire nagyjából a közepe táján jöttem rá. Ebben a történetben van a legtöbb valós-, nem 100%-ban kitalált elem. Sokat segített a feszültség levezetésében, amit igyekeztem csendben tenni. Valahogy most nem ment a hangoskodás. Azért bármennyire is   vagyok  magam a...

Lassan át kell szellemülni méhecskébe

Nem valami jó kis kezdő szexoktatásról van szó, ilyenekkel majd foglalkozik más. Mindössze annyi, hogy írtam már egy korábbi posztomban a melegről, az észrevett hatásokról, amihez hozzátartozik a rovarok, bogarak eltűnése is. A korábbi évekhez képest alig látok rovarokat. A szúnyogháló idén nagyjából dísznek van. Na persze cseppet sem a szúnyogokat hiányolom, inkább azokat a hasznos rovarokat, amik a beporzást végzik a gyümölcsfákon, vagy a kertekben a virágos haszonnövényeken. Idén egyszerűen szinte teljesen eltűntek. Pár napja elkezdtem keresgélni a neten olyan infókat, hogyan tudom én magam segíteni a kerti növényeket a beporzásban, hogy végül teremjenek is, ne csak virágozzanak, aztán elpusztuljanak. Szerencsére van elég sok írás és videó a témában, ha valaki mást is érdekel, azonnal talál válaszokat a kérdéseire. Nem szeretem a bogarakar, rovarokat, mégis inkább elviselem őket, mint nekem kelljen elvégeznem még egy plusz feladatot. Ha jobban belegondolok, ők valahol mind amolyan i...