Ugrás a fő tartalomra

Kiegészítők

Akár a ruhákat az ékszerek, táskák vagy cipők, úgy egészítik ki a lakást a függönyök, vagy a szobanövények, az erkélyeket a balkonládák, vagy az udvart a kerítés, és a növénytárolók. Egy előző posztomban csodás növényeket osztottam meg, amiket később szeretnék beszerezni, most kicsit hozzájuk is kapcsolódik a téma.

A ház külső falának egy részére vízszintes faborítást tervezünk az ablakokkal és ajtókkal megegyező színben. Mindig is szerettem mindenhová becsempészni a növényeket, így adta magát, hogy mindkét teraszt tele fogom pakolni növényekkel, főként színes virágokkal. Ehhez viszont szükségem van tárolókra, amikbe ültetem őket. Nem vagyok oda a hatalmas műanyag cserepekért, a valódi agyagcserepeknek pedig a törékenységük és az áruk mellett a felmelegedésük is aggaszt. Nem akarom megfőzni a növények gyökerét sem, ezért arra gondoltam, a fal burkolatához passzoló virágládákat készítünk fából, többféle méretben, a fa burkolattal megegyező színben. Ezekbe pakolom majd a növényeket, így egyfajta átmenetet képezve az udvar és a lakás közt. Persze nem is én volnék, ha nem gondolkodnék ezeken is túl. Úgy 1,5 éve nézegettem a függőleges virágfalakat, igazából akkor gondoltam rá először, hogy a ház külső burkolata akár lehetne a virágfal támasztéka is. Bár az utca felőli oldalon inkább csak dísz lesz a burkolat, a hátsó teraszon komoly feladatot lát majd el, mert oda valóban növényfalat terveztem a hatalmas üvegfelület melletti mindkét oldalra. Ha pedig már hurrá természet, akkor ott a padlót is fával borítjuk, így terveim szerint egy igazi kis teraszkertet alakíthatok ki, ahová később jó lesz csak úgy kiülni pihenni, olvasni, vagy akár reggelizni is.

Szeretem a fát, mint alapanyagot, ez már kiderülhetett korábban is. Természetes, szép, és ha foglalkozunk vele, tartós is. Emiatt gondolkodtam fa járdában is a ház körül, ezt azonban egyelőre elvetettem. Hagyok időt arra, találok-e olyan megoldást, amivel a tartósság meghosszabbítható, mivel ha mi magunk is készítjük el, bizony a járdalapok árával vetekszik, és azért a tartóssága kérdőjeles, még ha kavicságyba kerül is.

Na és ha már növények, és azok tárolása, akkor eszembe jutott, mi lenne, ha a konyhát és nappalit elválasztó pult fölé egy plafonról lelógó virágtartó kerülne, aminek a növényeket tartó polcára színes virágú kis szobanövényeket pakolnék. Egyrészt kellenek a színek a helyiségekbe, másrészt a meglévő szobanövényeim elvesznek a házban, mintha nem is lennének. Amik a miniházban soknak bizonyultak, itt szinte észrevétlenek.

Egyelőre mindegyik tervezés alatt áll, és nem fogjuk elkapkodni a megvalósítást, mert szeretek hosszú távra tervezni, biztosra menni, hogy nem gondoljuk meg magunkat. Mindenesetre szándékom szerint amint készen lesznek, frissítem a posztot képekkel, már csak hónapok kérdése. Remélem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...