Biztosan vannak, aki emlékeznek az úszós posztomra, amikor leírtam, mennyire sokat jelent számomra már csak a vízben lenni is, na meg maga az úszás. A sokféle tevékenység miatt aztán egészen megfeledkeztem arról, van még valami, ami hasonló hatással van rám, az pedig nem más, mint a zene és a tánc.
A zene sok éven át rángatott ki a negativitásból, rettentően hálás vagyok, amiért anno rátaláltam a kis kedvenceimre, vagyis a számomra sokat jelentő-, kellemes hangokra. (Ha valakinek ismerős valahonnan, akkor az nem a véletlen műve. :D) Ugyanakkor míg a zenehallgatás alapból egy passzív tevékenység, a tánc már korántsem nevezhető annak, viszont többségében összefügg az előzővel, a mozgás által azonban többet ad annál.
Hogy is kezdődött? Pontosan emlékszem. 13 voltam, amikor elkezdtem gyakorolni magamtól. Nem volt tanárom, akkoriban a tévében is csak ritkán mentek táncos műsorok, kivéve a korábban már említett klasszikus táncversenyek vagy a jégtánc. Mivel szegények voltunk, jobb híján a rádióban hallgatott dalokra kezdtem el mozogni a saját érzéseim szerint. Mivel volt ritmusérzékem, eleinte egyszerű mozdulatokkal próbáltam felvenni a ritmust, és csak később jöttek kicsit bonyolultabbak.
Nem lettem táncos, számomra a sport jelentette a mindent akkoriban, bár a táncot a sok gyakorlásnak köszönhetően megszerettem. Nem edzésként, nem tudatos mozdulatokkal, pusztán kedvtelésből, de ma is imádok táncolni, az életem részeként tekintek rá.
Az elmúlt időszakban viszont teljesen elhanyagoltam, fel sem merült bennem, hogy táncra perdüljek, annyira átálltam negatívba. Aztán megtört a jég, és amikor egyedül voltam itthon, megint betettem a kis kedvenceimet, és a ritmusosabb dalokra újra táncra perdültem. Idén először. Az új lakásban először. Jött is a felismerés: van helyem!
A lényeg pedig: kirángatott a letört hangulatból. Néhány nap, napi pár órányi tánc (természetesen egyéb itthoni munkák közben) elég volt, hogy újra elhessegessem a fölém tornyosuló fellegeket. Kicsit jobb, és mivel tudatosodott bennem, végre van lehetőségem annyit táncolni amennyit csak akarok vagy bírok, még inkább feltöltött pozitív energiákkal.
Bár a fizikai állapotom nem sok lehetőséget enged a sportok vagy bárminemű mozgás terén, és a tánc is tud nagyon fájni, mégis ad akkora löketet az életkedvemnek, hogy megéri kicsit szenvedni miatta. Úgy hiszem, a tánc ereje sokkal nagyobb, mint azt elsőre gondoltam volna. Most jól vagyok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése