Csak semmi sallang

Emlékszem, fiatalon nem is igazán volt nagyobb vágyam, mint hogy boldog legyek, bár így visszagondolva, akkoriban még azt sem tudtam, mi az. Nemrég elgondolkodtam azon, vajon vissza tudom-e idézni, mikor éreztem először, aztán gyorsan rájöttem, igazából minden alkalmat fel tudok idézni, mert életem során nem volt megszámlálhatatlan mennyiségű alkalom, amikor valódi boldogságot éreztem. A téma amúgy nem egy újabb romantikus regényem miatt pattant ki a fejemből, hanem még az ünnepek előtt átélt boldogság fogalmazta meg. Úgy hiszem, m indenki vágyik a boldogságra még akkor is, ha korábban nem érezte, még csak fogalma sincs róla, milyen ez. Nos, aki azt gondolja, hogy valami folytonos, órákig vagy napokig, esetleg hosszabb ideig tartó dologról van szó, azt bizony ki kell ábrándítanom, legalábbis hasonlóhoz sosem volt szerencsém. Érzek örömöt és elégedettséget hosszabb ideig, de az egyik sem a boldogság. Bár a köznyelvben azt mondjuk, hogy boldogok vagyunk, amit talán automatikusan hosszabb...

A cím majdnem ugyanaz, mint tavaly, bár az idei karácsonyunk teljesen más okból volt rendhagyó, mint az előző évi. Idén újra lett fenyőnk, ami megint földlabdás. Na és ezt csakis úgy tudtuk meglépni, hogy rááldoztuk minden időnket az ünnepek előtti költözésre. Mostantól amolyan kétlaki életet élünk, mert messze nincs bebútorozva az új ház, és sok-sok hiányosságunk van még eszközök, és felszerelés téren is. A sütő egyelőre csak álom, vagy inkább terv, ahogy főzni sem tudok a nagyban, ezért marad a kicsi amolyan kiskonyhának és mosó-szárító helyiségnek egyelőre. Nem csüggedünk, hisz egész életünkben így mentünk át az újabbakba. A korábbi otthonunkba is december 23-án költöztünk, és nem hittem, hogy valaha megismétlődik, de így történt. Sok munkánk volt a takarítással és cipekedéssel, és rettentően elfáradtunk minden nap, miközben próbáltunk előkészülni a karácsonyi családi ebédre (26.-ra) . Ebben is rendhagyó volt az idei karácsony. Egyrészt 24-25. -én semmiféle ünnepinek mondható kajánk...

Eltelt pár év mióta a Covid végigsöpört a világunkon, és ahogy észrevettem, azóta majdnem minden visszaállt a régi kerékvágásba. Látom naponta magam körül a szomszédban, az utcán, az üzletekben. Nálunk itthon viszont többségében maradtak a járvány alatti "szabályok". Mire értem? Ritkán járunk vásárolni, gyakran mosunk kezet, de vásárlás és kipakolás után mindig. Hordunk magunknál fertőtlenítőt, ha forgalmasabb helyre megyünk, maszkot húzunk, tartunk némi távolságot sorbanálláskor. Nem is kérdés, mennyire jól jön a megelőzés. Lépten nyomon azt látjuk, megint beteg emberekkel vannak tele az utcák és üzletek, még az ott dolgozók is, maszk nélkül. Az orvosi rendelők zsúfolásig teltek, néha be sem férnek, vagy csak előrelátón kint várakoznak páran. Hová lett az óvatosság? Számunkra nem voltak annyira idegenek a Covid alatti szabályok -talán csak a maszk viselése-, és nehezen fogom fel, mennyi felelőtlen ember van. Próbálok nem kattogni rajta, de egyre több beteget látok, és így el...

Nem igazán szoktam írni filmekről, de most fogok. 10 Dance. A film, amit hónapokkal ezelőtt harangoztak be a Netflixen, és hetek óta van fent az előzetes. Vártam, mert kevés olyan film van, amiben klasszikus tánc szerepel, ráadásul japán filmről van szó. Ugyan nem értek a táncokhoz, de régen is elvarázsoltak a táncosok a tévében. Akkoriban gyakran néztem klasszikus táncversenyeket. Kíváncsi voltam, vajon mit tud átadni a táncból a két főszereplő, akiket más filmben már láttam. Őszintén? Jól állt nekik a szerepük. Nagyon szerettem a táncokat bennük, és sok apró finomságot mutatott meg ötvözve a keleti gondolkodással, amiből a filmeken néha semmit sem értek. Most azonban kifejezetten élveztem még a lassú részeket is, mert mondanivalója volt a csendnek is. Nem bántam meg, hogy megnéztem, sőt, be kell vallanom, kétszer is végigseggeltem a 2 órás filmet. Bár volt egy sejtésem, miszerint tetszeni fog, nem számítottam arra, hogy ennyire. Szerintem nagyon szépen felépítették, és imádt...

Egy ideig ez lesz az utolsó posztom építkezés témában, mert talán kicsit túl is toltam, meg szerencsére van más is, amiről írhatok. No de a lényeg: a jelenleg készülő házunk immár a negyedik otthonunk lesz. Volt már hagyományos kályha fűtésünk, vegyes tüzelésű kazánnal öntöttvas radiátoros központi fűtésünk, gázos modernebb központi fűtésünk, és a mostani a padlófűtés, amit egyelőre gázkazán működtet. Nagyjából ilyen a kényelmi sorrend is azt hiszem, mert hát nem mindegy, melyikkel mennyi munka van.  A kályhás volt a legkényelmetlenebb, legkoszosabb és a legveszélyesebb, ezt nem hiszem, hogy részleteznem kellene, felér az öntöttvas kandallóval. A hagyományos központi fűtés sokkal nagyobb melegérzetet adott, mint a gázfűtéses, főleg az öntöttvas radiátorokkal, amik tartották a meleget a kazán mellett. A gáz központi volt a legtakarékosabb/legolcsóbb (eddig), de a melegérzet elmaradt az előzőtől, bár szerencsére nem vagyunk fagyosak, bőven elég volt a 20 °C a lakásban. A padlófűtés v...

Akik gyakran olvassák a blogot, jól tudják, nem igazán szoktam reklámozni dolgokat, és eddig talán csak egy festéket említettem, amit kedvelek. Most sem a reklám a szándékom, csak így az ünnepek közeledtével eszembe jutott, írhatnék pár tapasztalatot az edényeimről, amiket 3 éve használok. A Tefal-nak van egy Nordica elnevezésű edénykészlete ( itt megnézheti akit érdekel). Annakidején vegyes érzésekkel vásároltam meg, de úgy voltam vele, szeretnék végre nagyon hosszú távra tervezni az edényeket illetően, és már rettentően untam a megpattanó zománcot, amik miatt aztán dobhattam ki az edényeimet sorban. Persze nem csak úgy maguktól sérültek meg, ebben én is bőven hibás vagyok. Ettől függetlenül úgy éreztem, ideje váltani. No, fel is merülhet azonnal a kérdés, hogy vajon mit képzeltem, ha a zománcozott edényekre nem tudok vigyázni, akkor hogyan boldogulok majd az üvegtetőkkel? Kéremszépen, nagyon jól :) Na és mi is ennek az oka? Épp az edény egyik hátránya lett számomra a legelőnyösebb. ...

Igen, ez itt egy újabb építkezős poszt, de nagyon rövid leszek. Ha valaki nem tudná, a burkolatváltók nagyjából a modern küszöbök, bár ez így nem teljesen felel meg a valóságnak. Nyilván benne van a nevében, két különböző burkolat -például járólap és parketta- közé teszik, de ugyanolyan burkolatok közé is tehetik, a diletációs hézagoknál (általában a belső ajtók vonalában), mint a küszöbök helyén. Mi nagyjából 25+ éve nem teszünk küszöböt a lakásba. Akkor kezdődött, amikor a gyerekek kicsik voltak, és szerettük volna, ha nem esnek hasra mindjárt az első lépéseknél. Persze ez nem csak miattuk volt, hanem részben miattam is, aki hajlamos vagyok minden biszbaszban elakadni. Megvan ennek a hátránya is, hisz a küszöbök zárt ajtók mellett védenek a beszűrődő zajoktól, nehezítik a kis "házikedvencek" bejutását, mint például az egerek, a burkolatváltók ezzel szemben "csak" szépek, visszafogottak, belesimulnak a burkolatba, na meg könnyen takaríthatók a padlóval együtt. Burk...

Mikulás van. Miről is szólhatna a mai poszt, mint az édességekről, vagy legalábbis egyféléről, amivel a napokban volt dolgom. Mindig furán néztem, amikor filmekben előjött, ahogyan akár felnőtt emberek is egy-egy adott színű cukorkát vadásztak a sok közül. Most mindegy is, hogy az valamiféle drazsé volt, vagy színes csomagolásban lévő, a lényeg a színeken és ízeken van, amik a kedvenceik voltak. Komolyan azt hittem, ilyen nincs a való életben, hisz egy ömlesztett áruban biztosan van legalább 2-3 féle, amit szeret bárki, nem csak egyféle. Hogy miért is írom ezt? Mert megértem több évtizedet, és most értettem meg: tényleg van ilyen. Az, hogy korábban velem nem esett meg, az pusztán a véletlen műve. Na és mi történt? Kaptunk egy nagy zacskó puha, töltött, gyümölcsízű cukorkát. Kicsit hasonlít a régi Fruttihoz. Arra gondoltam, két nap alatt végigkóstolom az összes ízt benne. Nem akartam egy nap alatt letudni, még ha csak icipici cukorkákról is van szó. Bár kedvelem a gyümölcsös ízeket, val...

Talán az utóbbi időben kicsit több poszt szól az építkezés utolsó fázisairól, de jelenleg ez köti le az időm jelentős részét. Be kell vallanom, az utóbbi pár hétben, azon belül pedig a napokban eléggé elvesztem a lámpák világában. Kerestem a legmegfelelőbb fényforrásokat a házba, ami nem horror áron, vagyis magasan a pénztárcánk felett van, de nem is az az "átlendítek egy faágon egy vezetéket és mehet bele a villanykörte" típus. Miután a párom a saját ötletét megvétózta (plafon szélein futó ledek), más megoldások után kellett néznünk. Rengeteg lámpa van, hatalmas a kínálat, tényleg sok-sok stílus, és eszméletlen formák. A magam egyszerűséget kedvelő módján aztán nehezen is találtam meg a nekem tetszőket. Megvolt az elképzelés, és nyilván alkalmazkodnom kellett a helyiségekhez, méreteikhez, adottságaikhoz, használhatóságához. Mivel a nappali-konyha-étkező egy helyiség, és páromnak köszönhetően 13, igen, jól látjátok, tizenhárom lámpa kerül egyetlen légtérbe, nagyon kellett var...