Ugrás a fő tartalomra

Cukorkák

Mikulás van. Miről is szólhatna a mai poszt, mint az édességekről, vagy legalábbis egyféléről, amivel a napokban volt dolgom.

Mindig furán néztem, amikor filmekben előjött, ahogyan akár felnőtt emberek is egy-egy adott színű cukorkát vadásztak a sok közül. Most mindegy is, hogy az valamiféle drazsé volt, vagy színes csomagolásban lévő, a lényeg a színeken és ízeken van, amik a kedvenceik voltak. Komolyan azt hittem, ilyen nincs a való életben, hisz egy ömlesztett áruban biztosan van legalább 2-3 féle, amit szeret bárki, nem csak egyféle.

Hogy miért is írom ezt? Mert megértem több évtizedet, és most értettem meg: tényleg van ilyen. Az, hogy korábban velem nem esett meg, az pusztán a véletlen műve. Na és mi történt? Kaptunk egy nagy zacskó puha, töltött, gyümölcsízű cukorkát. Kicsit hasonlít a régi Fruttihoz. Arra gondoltam, két nap alatt végigkóstolom az összes ízt benne. Nem akartam egy nap alatt letudni, még ha csak icipici cukorkákról is van szó.

Bár kedvelem a gyümölcsös ízeket, valahogy nem igazán fogott meg a többségük. Általában a citromosat választom a hasonlókból, ha véletlenül alkalmam van enni ilyeneket, mert magamtól nem veszek. Nos, ezek közt nem volt citromos, és kizárólag a narancsosat éreztem elég savanykásnak ahhoz, hogy megfeleljen az ízlelőbimbóimnak. Igen ám, csakhogy úgy tűnt, ebből van a legkevesebb a csomagban. Erre mint egy kisgyerek, kiöntöttem egy nagy tálra, és válogatni kezdtem. Ide-oda tologattam a cukorkákat, kotorásztam kicsit jobbra, aztán balra, majd középen, és túrtam benne a kezemmel. Forgattam, pörgettem, míg végül kiszedtem az összes narancssárga csomagolásút.

Ültem az asztalnál, és bambultam arra a pár darab cukorkára, mint borjú az új kapura. Aztán hirtelen elszégyelltem magam, amiért képes lennék csak azt megenni, a többit meg meghagyni másnak (csak így zárójelben jegyezném meg, hogy 17 db narancsos volt a csomagban, ami mellett még 6 féle ízből volt legalább 200 db másik). Őrület, de visszadobtam őket, azután alaposan összeráztam.

Itt egy kép még a válogatás előttről, csak mert szép színesek. :)  (azok amik narancs színűnek tűnnek, becsapósak, mert valójában citromsárgák, és banán ízűek)



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »