Ugrás a fő tartalomra

Cukorkák

Mikulás van. Miről is szólhatna a mai poszt, mint az édességekről, vagy legalábbis egyféléről, amivel a napokban volt dolgom.

Mindig furán néztem, amikor filmekben előjött, ahogyan akár felnőtt emberek is egy-egy adott színű cukorkát vadásztak a sok közül. Most mindegy is, hogy az valamiféle drazsé volt, vagy színes csomagolásban lévő, a lényeg a színeken és ízeken van, amik a kedvenceik voltak. Komolyan azt hittem, ilyen nincs a való életben, hisz egy ömlesztett áruban biztosan van legalább 2-3 féle, amit szeret bárki, nem csak egyféle.

Hogy miért is írom ezt? Mert megértem több évtizedet, és most értettem meg: tényleg van ilyen. Az, hogy korábban velem nem esett meg, az pusztán a véletlen műve. Na és mi történt? Kaptunk egy nagy zacskó puha, töltött, gyümölcsízű cukorkát. Kicsit hasonlít a régi Fruttihoz. Arra gondoltam, két nap alatt végigkóstolom az összes ízt benne. Nem akartam egy nap alatt letudni, még ha csak icipici cukorkákról is van szó.

Bár kedvelem a gyümölcsös ízeket, valahogy nem igazán fogott meg a többségük. Általában a citromosat választom a hasonlókból, ha véletlenül alkalmam van enni ilyeneket, mert magamtól nem veszek. Nos, ezek közt nem volt citromos, és kizárólag a narancsosat éreztem elég savanykásnak ahhoz, hogy megfeleljen az ízlelőbimbóimnak. Igen ám, csakhogy úgy tűnt, ebből van a legkevesebb a csomagban. Erre mint egy kisgyerek, kiöntöttem egy nagy tálra, és válogatni kezdtem. Ide-oda tologattam a cukorkákat, kotorásztam kicsit jobbra, aztán balra, majd középen, és túrtam benne a kezemmel. Forgattam, pörgettem, míg végül kiszedtem az összes narancssárga csomagolásút.

Ültem az asztalnál, és bambultam arra a pár darab cukorkára, mint borjú az új kapura. Aztán hirtelen elszégyelltem magam, amiért képes lennék csak azt megenni, a többit meg meghagyni másnak (csak így zárójelben jegyezném meg, hogy 17 db narancsos volt a csomagban, ami mellett még 6 féle ízből volt legalább 200 db másik). Őrület, de visszadobtam őket, azután alaposan összeráztam.

Itt egy kép még a válogatás előttről, csak mert szép színesek. :)  (azok amik narancs színűnek tűnnek, becsapósak, mert valójában citromsárgák, és banán ízűek)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...