Ugrás a fő tartalomra

Cukorkák

Mikulás van. Miről is szólhatna a mai poszt, mint az édességekről, vagy legalábbis egyféléről, amivel a napokban volt dolgom.

Mindig furán néztem, amikor filmekben előjött, ahogyan akár felnőtt emberek is egy-egy adott színű cukorkát vadásztak a sok közül. Most mindegy is, hogy az valamiféle drazsé volt, vagy színes csomagolásban lévő, a lényeg a színeken és ízeken van, amik a kedvenceik voltak. Komolyan azt hittem, ilyen nincs a való életben, hisz egy ömlesztett áruban biztosan van legalább 2-3 féle, amit szeret bárki, nem csak egyféle.

Hogy miért is írom ezt? Mert megértem több évtizedet, és most értettem meg: tényleg van ilyen. Az, hogy korábban velem nem esett meg, az pusztán a véletlen műve. Na és mi történt? Kaptunk egy nagy zacskó puha, töltött, gyümölcsízű cukorkát. Kicsit hasonlít a régi Fruttihoz. Arra gondoltam, két nap alatt végigkóstolom az összes ízt benne. Nem akartam egy nap alatt letudni, még ha csak icipici cukorkákról is van szó.

Bár kedvelem a gyümölcsös ízeket, valahogy nem igazán fogott meg a többségük. Általában a citromosat választom a hasonlókból, ha véletlenül alkalmam van enni ilyeneket, mert magamtól nem veszek. Nos, ezek közt nem volt citromos, és kizárólag a narancsosat éreztem elég savanykásnak ahhoz, hogy megfeleljen az ízlelőbimbóimnak. Igen ám, csakhogy úgy tűnt, ebből van a legkevesebb a csomagban. Erre mint egy kisgyerek, kiöntöttem egy nagy tálra, és válogatni kezdtem. Ide-oda tologattam a cukorkákat, kotorásztam kicsit jobbra, aztán balra, majd középen, és túrtam benne a kezemmel. Forgattam, pörgettem, míg végül kiszedtem az összes narancssárga csomagolásút.

Ültem az asztalnál, és bambultam arra a pár darab cukorkára, mint borjú az új kapura. Aztán hirtelen elszégyelltem magam, amiért képes lennék csak azt megenni, a többit meg meghagyni másnak (csak így zárójelben jegyezném meg, hogy 17 db narancsos volt a csomagban, ami mellett még 6 féle ízből volt legalább 200 db másik). Őrület, de visszadobtam őket, azután alaposan összeráztam.

Itt egy kép még a válogatás előttről, csak mert szép színesek. :)  (azok amik narancs színűnek tűnnek, becsapósak, mert valójában citromsárgák, és banán ízűek)



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »