Tíztánc

Nem igazán szoktam írni filmekről, de most fogok. 10 Dance. A film, amit hónapokkal ezelőtt harangoztak be a Netflixen, és hetek óta van fent az előzetes. Vártam, mert kevés olyan film van, amiben klasszikus tánc szerepel, ráadásul japán filmről van szó. Ugyan nem értek a táncokhoz, de régen is elvarázsoltak a táncosok a tévében. Akkoriban gyakran néztem klasszikus táncversenyeket.

Kíváncsi voltam, vajon mit tud átadni a táncból a két főszereplő, akiket más filmben már láttam. Őszintén? Jól állt nekik a szerepük. Nagyon szerettem a táncokat bennük, és sok apró finomságot mutatott meg ötvözve a keleti gondolkodással, amiből a filmeken néha semmit sem értek. Most azonban kifejezetten élveztem még a lassú részeket is, mert mondanivalója volt a csendnek is. Nem bántam meg, hogy megnéztem, sőt, be kell vallanom, kétszer is végigseggeltem a 2 órás filmet. Bár volt egy sejtésem, miszerint tetszeni fog, nem számítottam arra, hogy ennyire. Szerintem nagyon szépen felépítették, és imádtam az utolsó táncokat benne, amikben a színêszek is lubickoltak. Az egyetlen dolog amibe belekötök, az a keleti filmek legtöbbjénél megvan, ez pedig nem más, mint a nagyon gáz csókjelenetek. Értem én, hogy más a habitus mint  Európában, de ha már filmet csinálnak, legalább egy kicsit lenne hihetőbb. Na, ez nem volt, de szerencsére kevés időt vett el a filmből, szóval inkább elfelejtem, és a többire fókuszálok.

Machida Keita nagyon meglepett. Irtó jól hozta a merev szerepet, és eleinte frusztrált, mert nem tudtam elvonatkoztatni egy korábbi, a Kristályszív-ben játszott szerepétől, ahol egy laza zenészt alakított. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne (és most nem csak a külsejére gondolok), és én épp ezek miatt kedvelek meg színészeket. Takeuchi Ryoma pedig mintha csak erre a szerepre született volna, abszolút át tudta adni az apró rezdüléseket is, nem csak a hatalmas energiákat.

Ritkán esik meg velem, hogy bármilyen filmből vagy sorozatból duplázok, de szinte biztos vagyok benne, ezt a filmet megnézem még 1-2 alkalommal.