Lámpák

Talán az utóbbi időben kicsit több poszt szól az építkezés utolsó fázisairól, de jelenleg ez köti le az időm jelentős részét.

Be kell vallanom, az utóbbi pár hétben, azon belül pedig a napokban eléggé elvesztem a lámpák világában. Kerestem a legmegfelelőbb fényforrásokat a házba, ami nem horror áron, vagyis magasan a pénztárcánk felett van, de nem is az az "átlendítek egy faágon egy vezetéket és mehet bele a villanykörte" típus. Miután a párom a saját ötletét megvétózta (plafon szélein futó ledek), más megoldások után kellett néznünk.

Rengeteg lámpa van, hatalmas a kínálat, tényleg sok-sok stílus, és eszméletlen formák. A magam egyszerűséget kedvelő módján aztán nehezen is találtam meg a nekem tetszőket. Megvolt az elképzelés, és nyilván alkalmazkodnom kellett a helyiségekhez, méreteikhez, adottságaikhoz, használhatóságához. Mivel a nappali-konyha-étkező egy helyiség, és páromnak köszönhetően 13, igen, jól látjátok, tizenhárom lámpa kerül egyetlen légtérbe, nagyon kellett variálnom. Muszáj volt amolyan "láthatatlan" lámpáknak is lenniük, amik beolvadnak a plafonba, és nyilván olyanoknak, amik meghatározzák a helyiség különböző központjait, mint például a konyhasziget és az étkezőasztal, ahová függesztékek kerülnek, vagyis egyes, lelógó lámpák. Na és a nappali, ahová két lámpa kerül, amiknek jó lenne, ha nem ütnének el nagyon az előbb említettektől.

A háztartási helyiség, a vécé és tusoló, valamint az aprócska vegyes felhasználású mindenes szoba egy-egy gipszkartonba építhető ledet kaptak, eszemben sem volt túlspilázni, hisz ezeknek a funkciója a lényeg. Az előtér, a kis közlekedő a hálók közt, és a szobák már más tészta. Szerettem volna egyediséget vinni ezekbe a helyiségekbe, de mindegyikbe más módon. 

Amikor még csak a neten néztem a lámpákat, megtetszett egy nem hétköznapi, mégis helyes kis falilámpa, amit aztán rögtön a közlekedőbe helyeztem fejben. Egy hintán ülő emberke figura, amelynek a teste maga a foglalat, a feje pedig világít, vagyis az a villanykörte. Mivel kettő kell belőle, elég húzós ára van, nem titok, közel 100 ezer a kettő. Miután egy nagyon egyszerű formáról van szó, erősen gondolkodunk, hogy nagyjából a negyedéből kihoznánk, ha magunk csinálunk valami hasonlót, szóval ez még képlékeny. Másrészt amiatt gondolkodtunk ezen a megoldáson, mert a lámpa 30 cm nagy kb, ennél kisebb kellene.

A szobákban mennyezeti és falilámpák is lesznek. Páromnak tettem egy megjegyzést, hogy a falilámpákat szeretném hasonlóra megcsinálni, mint amit sok-sok éve tőle kaptam, és a saját kezével készített. Nem titok ez sem, egy kicsi gerenda házikó volt ablakokkal és ajtóval, cserepes tetővel, amik furnérból készültek. Imádtam, nagyon sokáig megvolt, de a költözések nem tettek jót neki, szóval már tönkrement. Aztán ezt a tervem megvétózta, de leginkább amiatt, mert nagyon időigényes az aprócska gerendákat összedolgozni, a furnérokat kivágni és cserepeket készíteni, és mert nem csak 1, hanem rögtön 4 kellett volna belőle. Végül úgy döntöttem, engedek a vétónak, de nem vetem el teljesen, mert ez az aprócska házikó lámpa nagyon is passzolna a szobákba.

Jelenleg ott tartunk, hogy halvány lila gőzünk sincs a nappali és a szobák lámpáinak milyenségéről. Annyit tudunk, nem szeretnénk a mai modern, minden üzletben megtalálható kacskaringós, mindenféle formára hajtogatott ledeket, vagy a távirányítható, két-három színű ledes paneleket. Egyszerűen borsózunk attól, amikor valami divat lesz. Szeretjük az egyediséget még akkor is, ha az anyagi keretek miatt meg van kötve a kezünk.

Így a végére még egy megállapítás: bár ahogy azt az elején leírtam, sejtettem, hogy hatalmas mennyiségű lámpát kell átbogarásznom, arra azonban nem voltam felkészülve, milyen sok nagyon-nagyon drága lámpát (értsd: 1 millió ft körüli ár) látok majd. Néha egészen úgy éreztem, tikkel a szemem ezek láttán. Igen, azonnal kijött rajtam a spórolós énem és irtó gyorsan lapoztam, ugyanakkor megértem, ha valakinek van rá kerete és megveszi ezeket, mert be kell látni, többségük igazán szép és egyedi volt.