Ugrás a fő tartalomra

Rendhagyó karácsony 2.0

A cím majdnem ugyanaz, mint tavaly, bár az idei karácsonyunk teljesen más okból volt rendhagyó, mint az előző évi. Idén újra volt, vagyis van fenyőnk, ami megint földlabdás. Na és ezt csakis úgy tudtuk meglépni, hogy rááldoztuk minden időnket az ünnepek előtti költözésre.

Mostantól amolyan kétlaki életet élünk, mert messze nincs bebútorozva az új ház, és sok-sok hiányosságunk van még eszközök, és felszerelés téren is. A sütő egyelőre csak álom, vagy inkább terv, ahogy főzni sem tudok a nagyban, ezért marad a kicsi amolyan kiskonyhának és mosó-szárító helyiségnek egyelőre.

Nem csüggedünk, hisz egész életünkben így mentünk át az újabbakba. A korábbi otthonunkba is december 23-án költöztünk, és nem hittem, hogy valaha megismétlődik, de így történt. Sok munkánk volt a takarítással és cipekedéssel, és rettentően elfáradtunk minden nap, miközben próbáltunk előkészülni a karácsonyi családi ebédre (26).

Ebben is rendhagyó volt az idei karácsony. Egyrészt 24-25. -én semmiféle ünnepinek mondható kajánk nem volt, azt ettünk, amit épp találtunk. Nem volt időnk a korábbi évekhez hasonlóan készülni. A közös ünnepi ebéd is amolyan batyus buli lett végül, aminek így utólag nagyon örülök. Minden gyerek hozott valamit (előre megbeszéltük ki mit süt vagy főz), ahogy mi is készültünk, amiket kipakoltunk a pultra. Legnagyobb megdöbbenésünkre megtelt a 6 méternyi konyhapult, ami miatt végül amolyan svédasztalos ebéd lett az ünnepi összejövetelből. Még sosem csináltunk hasonlót, de úgy tűnt, mindenkinek bejött, szóval megeshet, hogy ez egy új hagyomány lesz nálunk.

Aggódtunk, hogy nem jön majd össze ez a kis családi összeröffenés, mert páran betegek voltak korábban, ami miatt majdnem elengedtem az ez évi ünnepeket, de végül mindenki összeszedte magát, kikeveredett a betegségből, és megint csengettyűs, gyerekkacajos karácsonyunk lehetett.

Mivel az átköltözés nem jelenti azt, hogy minden tökéletesen kész, még maradt "romeltakarítás", ami ezután következik. Csak ne lenne ennyire nehéz folytatni amit elkezdtünk, egy fél napos pihenő után. Lelassultunk, kiestünk a ritmusból. Mindegy, megoldjuk. Lesz munkánk az év végéig, de azt hiszem, az év utolsó napján elégedett leszek az elvégzett feladatokkal. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...