Ugrás a fő tartalomra

Rendhagyó karácsony 2.0

A cím majdnem ugyanaz, mint tavaly, bár az idei karácsonyunk teljesen más okból volt rendhagyó, mint az előző évi. Idén újra lett fenyőnk, ami megint földlabdás. Na és ezt csakis úgy tudtuk meglépni, hogy rááldoztuk minden időnket az ünnepek előtti költözésre.

Mostantól amolyan kétlaki életet élünk, mert messze nincs bebútorozva az új ház, és sok-sok hiányosságunk van még eszközök, és felszerelés téren is. A sütő egyelőre csak álom, vagy inkább terv, ahogy főzni sem tudok a nagyban, ezért marad a kicsi amolyan kiskonyhának és mosó-szárító helyiségnek egyelőre.

Nem csüggedünk, hisz egész életünkben így mentünk át az újabbakba. A korábbi otthonunkba is december 23-án költöztünk, és nem hittem, hogy valaha megismétlődik, de így történt. Sok munkánk volt a takarítással és cipekedéssel, és rettentően elfáradtunk minden nap, miközben próbáltunk előkészülni a karácsonyi családi ebédre (26.-ra).

Ebben is rendhagyó volt az idei karácsony. Egyrészt 24-25. -én semmiféle ünnepinek mondható kajánk nem volt, azt ettünk, amit épp találtunk. Nem volt időnk a korábbi évekhez hasonlóan készülni. A közös ünnepi ebéd is amolyan batyus buli lett végül, aminek így utólag nagyon örülök. Minden gyerek hozott valamit (előre megbeszéltük ki mit süt vagy főz), ahogy mi is készültünk, amiket kipakoltunk a pultra. Legnagyobb megdöbbenésünkre megtelt a 6 méternyi konyhapult, ami miatt végül amolyan svédasztalos ebéd lett az ünnepi összejövetelből. Még sosem csináltunk hasonlót, de úgy tűnt, mindenkinek bejött, szóval megeshet, ez egy új hagyomány lesz nálunk.

Aggódtunk, hogy nem jön majd össze ez a kis családi összeröffenés, mert páran betegek voltak korábban, ami miatt majdnem elengedtem az ez évi ünnepeket, de végül mindenki összeszedte magát, kikeveredett a betegségből, és megint csengettyűs, gyerekkacajos karácsonyunk lehetett.

Mivel az átköltözés nem jelenti azt, hogy minden tökéletesen kész, még maradt "romeltakarítás", ami ezután következik. Csak ne lenne ennyire nehéz folytatni amit elkezdtünk, egy fél napos pihenő után. Lelassultunk, kiestünk a ritmusból. Mindegy, megoldjuk. Lesz munkánk az év végéig, de azt hiszem, az év utolsó napján elégedett leszek az elvégzett feladatokkal. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...