Ugrás a fő tartalomra

Rendhagyó karácsony 2.0

A cím majdnem ugyanaz, mint tavaly, bár az idei karácsonyunk teljesen más okból volt rendhagyó, mint az előző évi. Idén újra lett fenyőnk, ami megint földlabdás. Na és ezt csakis úgy tudtuk meglépni, hogy rááldoztuk minden időnket az ünnepek előtti költözésre.

Mostantól amolyan kétlaki életet élünk, mert messze nincs bebútorozva az új ház, és sok-sok hiányosságunk van még eszközök, és felszerelés téren is. A sütő egyelőre csak álom, vagy inkább terv, ahogy főzni sem tudok a nagyban, ezért marad a kicsi amolyan kiskonyhának és mosó-szárító helyiségnek egyelőre.

Nem csüggedünk, hisz egész életünkben így mentünk át az újabbakba. A korábbi otthonunkba is december 23-án költöztünk, és nem hittem, hogy valaha megismétlődik, de így történt. Sok munkánk volt a takarítással és cipekedéssel, és rettentően elfáradtunk minden nap, miközben próbáltunk előkészülni a karácsonyi családi ebédre (26.-ra).

Ebben is rendhagyó volt az idei karácsony. Egyrészt 24-25. -én semmiféle ünnepinek mondható kajánk nem volt, azt ettünk, amit épp találtunk. Nem volt időnk a korábbi évekhez hasonlóan készülni. A közös ünnepi ebéd is amolyan batyus buli lett végül, aminek így utólag nagyon örülök. Minden gyerek hozott valamit (előre megbeszéltük ki mit süt vagy főz), ahogy mi is készültünk, amiket kipakoltunk a pultra. Legnagyobb megdöbbenésünkre megtelt a 6 méternyi konyhapult, ami miatt végül amolyan svédasztalos ebéd lett az ünnepi összejövetelből. Még sosem csináltunk hasonlót, de úgy tűnt, mindenkinek bejött, szóval megeshet, ez egy új hagyomány lesz nálunk.

Aggódtunk, hogy nem jön majd össze ez a kis családi összeröffenés, mert páran betegek voltak korábban, ami miatt majdnem elengedtem az ez évi ünnepeket, de végül mindenki összeszedte magát, kikeveredett a betegségből, és megint csengettyűs, gyerekkacajos karácsonyunk lehetett.

Mivel az átköltözés nem jelenti azt, hogy minden tökéletesen kész, még maradt "romeltakarítás", ami ezután következik. Csak ne lenne ennyire nehéz folytatni amit elkezdtünk, egy fél napos pihenő után. Lelassultunk, kiestünk a ritmusból. Mindegy, megoldjuk. Lesz munkánk az év végéig, de azt hiszem, az év utolsó napján elégedett leszek az elvégzett feladatokkal. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »