Ugrás a fő tartalomra

Rendhagyó karácsony 2.0

A cím majdnem ugyanaz, mint tavaly, bár az idei karácsonyunk teljesen más okból volt rendhagyó, mint az előző évi. Idén újra lett fenyőnk, ami megint földlabdás. Na és ezt csakis úgy tudtuk meglépni, hogy rááldoztuk minden időnket az ünnepek előtti költözésre.

Mostantól amolyan kétlaki életet élünk, mert messze nincs bebútorozva az új ház, és sok-sok hiányosságunk van még eszközök, és felszerelés téren is. A sütő egyelőre csak álom, vagy inkább terv, ahogy főzni sem tudok a nagyban, ezért marad a kicsi amolyan kiskonyhának és mosó-szárító helyiségnek egyelőre.

Nem csüggedünk, hisz egész életünkben így mentünk át az újabbakba. A korábbi otthonunkba is december 23-án költöztünk, és nem hittem, hogy valaha megismétlődik, de így történt. Sok munkánk volt a takarítással és cipekedéssel, és rettentően elfáradtunk minden nap, miközben próbáltunk előkészülni a karácsonyi családi ebédre (26.-ra).

Ebben is rendhagyó volt az idei karácsony. Egyrészt 24-25. -én semmiféle ünnepinek mondható kajánk nem volt, azt ettünk, amit épp találtunk. Nem volt időnk a korábbi évekhez hasonlóan készülni. A közös ünnepi ebéd is amolyan batyus buli lett végül, aminek így utólag nagyon örülök. Minden gyerek hozott valamit (előre megbeszéltük ki mit süt vagy főz), ahogy mi is készültünk, amiket kipakoltunk a pultra. Legnagyobb megdöbbenésünkre megtelt a 6 méternyi konyhapult, ami miatt végül amolyan svédasztalos ebéd lett az ünnepi összejövetelből. Még sosem csináltunk hasonlót, de úgy tűnt, mindenkinek bejött, szóval megeshet, ez egy új hagyomány lesz nálunk.

Aggódtunk, hogy nem jön majd össze ez a kis családi összeröffenés, mert páran betegek voltak korábban, ami miatt majdnem elengedtem az ez évi ünnepeket, de végül mindenki összeszedte magát, kikeveredett a betegségből, és megint csengettyűs, gyerekkacajos karácsonyunk lehetett.

Mivel az átköltözés nem jelenti azt, hogy minden tökéletesen kész, még maradt "romeltakarítás", ami ezután következik. Csak ne lenne ennyire nehéz folytatni amit elkezdtünk, egy fél napos pihenő után. Lelassultunk, kiestünk a ritmusból. Mindegy, megoldjuk. Lesz munkánk az év végéig, de azt hiszem, az év utolsó napján elégedett leszek az elvégzett feladatokkal. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...