Ugrás a fő tartalomra

Nordica

Akik gyakran olvassák a blogot, jól tudják, nem igazán szoktam reklámozni dolgokat, és eddig talán csak egy festéket említettem, amit kedvelek. Most sem a reklám a szándékom, csak így az ünnepek közeledtével eszembe jutott, írhatnék pár tapasztalatot az edényeimről, amiket 3 éve használok.

A Tefal-nak van egy Nordica elnevezésű edénykészlete (itt megnézheti akit érdekel). Annakidején vegyes érzésekkel vásároltam meg, de úgy voltam vele, szeretnék végre nagyon hosszú távra tervezni az edényeket illetően, és már rettentően untam a megpattanó zománcot, amik miatt aztán dobhattam ki az edényeimet sorban. Persze nem csak úgy maguktól sérültek meg, ebben én is bőven hibás vagyok. Ettől függetlenül úgy éreztem, ideje váltani.

No, fel is merülhet azonnal a kérdés, hogy vajon mit képzeltem, ha a zománcozott edényekre nem tudok vigyázni, akkor hogyan boldogulok majd az üvegtetőkkel? Kéremszépen, nagyon jól :) Na és mi is ennek az oka? Épp az edény egyetlen hátránya lett számomra a legelőnyösebb. Az üvegtetőt kétoldalt lehet megfogni a füleknél, és nem ajánlatos főzés közben egy kézzel, csak az egyik fülénél leemelni, mert felcsapja a gőz a kezünket. Nagyon durván tud fájni, ezt meg is tanultam az első alkalommal, amikor kipróbáltam. Emiatt aztán hozzászoktam a kétkezes használathoz, vagyis a fedő két kézzel történő emelgetéséhez, ezzel pedig csökkentettem az elejtés esélyét. A fedő használatát meg kell szokni. Részben a szűrőkkel ellátott széles peremeknek köszönhető, hogy alapból sem egyszerű egy kézzel emelgetni, de jelentem, mindenfajta bénázásom ellenére mindegyik edényemnek megvan a teteje épen és sérülésmentesen. (Ezt gyorsan le is kopogtam, mielőtt...)

Nagyon bírom benne, hogy bármilyen tűzhelyen használható. Eleinte gázlángos tűzhelyem volt, tökéletesen bevált rajta, aztán váltottam indukciósra, amivel szintén jól működik. Kiemelném a fedők két oldalán lévő kétféle méretű szűrőlyukakat. Mióta ezeket használom, a szűrőt nem igazán szedtem elő. A finoman kiemelkedő, alig észrevehető "csőrök" az edény két oldalán, segítenek az öntésben, és ez a szűrőtől függetlenül is klassz megoldás. Eleinte tartottam ettől a szűrés funkciótól, nem éreztem elégségesnek a lyukakat a fedélen, de végül meggyőzött. Bár nyilván lassabban lehet vele szűrni mint a hagyományos szűrőkkel, ezért kell erő megtartani az edényt míg kifolyik belőle a lé, bármit is szűrünk, de a kevesebb gőz és a felcsapódás minimalizálása miatt nekem bevált.

Ha már említettem az erőt, akkor igen, elég nehéz edények már önmagukban is. Szoknom kellett egy ideig, mert a kis zománcos edények pillekönnyűek voltak ezekhez képest. Emiatt is kell jobban odafigyelni, hogyan teszem a főzőlapra, mert nem szeretném összetörni. Mármint a főzőlapot.

Eleinte rengeteget pattogott a fedő fém kerete a hő miatt. Ma sem pattog sokkal kevesebbet, csak már megszoktam, fel sem tűnik, pedig eleinte elég ijesztőnek tűnt, mindig azt hittem, megreped az üveg és szétvágja mindenfelé a gőz. Aztán mégsem történt semmi ilyesmi, kár volt paráznom miatta. Amit nagyon szeretek az üvegtetőkben, nem kell annyit emelgetnem, mert elég a fedőn keresztül rápillantanom az ételre, és nagyjából látom, hol tartok a főzésben.

A tisztítása számomra egyszerűbb, mint a hagyományos edényeké. Érdekes módon, alig kell sikálnom az alját bármelyiknek, pedig nálam is előfordul, hogy kifutnak a kaják, és leégetnem is sikerült már pár alkalommal, bármennyire is figyelek. Alapból is nagyon könnyű tisztán tartani, csak az üvegtetőknél érdemes figyelni a szűrőkre, meg az üvegen a foltokra, de igazából ez sem vészesebb, mint bármelyik másik fedő tisztántartása.

Összegezve: nagyon megszerettem a Nordica edényeket, és ma már csak ezeket használom, minden mástól megszabadultam. Biztosan vannak, akiknél a súly, a kétkezes használat, vagy akár a pattogó hang olyan, amit nem vállalnának be szívesen, de számomra ezek a "negatív" tulajdonságok elenyésznek a pozitívak mellett. Na és természetesen biztosan vannak másfajta nagyon klassz edények is, eszemben sincs piedesztálra emelni ezt az egyet, inkább csak a tapasztalatokat osztom meg itt, hátha egyszer valakinek jól jön majd egy döntésnél.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...