Ugrás a fő tartalomra

Nordica

Akik gyakran olvassák a blogot, jól tudják, nem igazán szoktam reklámozni dolgokat, és eddig talán csak egy festéket említettem, amit kedvelek. Most sem a reklám a szándékom, csak így az ünnepek közeledtével eszembe jutott, írhatnék pár tapasztalatot az edényeimről, amiket 3 éve használok.

A Tefal-nak van egy Nordica elnevezésű edénykészlete (itt megnézheti akit érdekel). Annakidején vegyes érzésekkel vásároltam meg, de úgy voltam vele, szeretnék végre nagyon hosszú távra tervezni az edényeket illetően, és már rettentően untam a megpattanó zománcot, amik miatt aztán dobhattam ki az edényeimet sorban. Persze nem csak úgy maguktól sérültek meg, ebben én is bőven hibás vagyok. Ettől függetlenül úgy éreztem, ideje váltani.

No, fel is merülhet azonnal a kérdés, hogy vajon mit képzeltem, ha a zománcozott edényekre nem tudok vigyázni, akkor hogyan boldogulok majd az üvegtetőkkel? Kéremszépen, nagyon jól :) Na és mi is ennek az oka? Épp az edény egyik hátránya lett számomra a legelőnyösebb. Az üvegtetőt kétoldalt lehet megfogni a füleknél, és nem ajánlatos főzés közben egy kézzel, csak az egyik fülénél leemelni, mert felcsapja a gőz a kezünket. Nagyon durván tud fájni, ezt meg is tanultam az első alkalommal, amikor kipróbáltam. Emiatt aztán hozzászoktam a kétkezes használathoz, vagyis a fedő két kézzel történő emelgetéséhez, ezzel pedig csökkentettem az elejtés esélyét. A fedő használatát meg kell szokni. Részben a szűrőkkel ellátott széles peremeknek köszönhető, hogy alapból sem egyszerű egy kézzel emelgetni, de jelentem, mindenfajta bénázásom ellenére mindegyik edényemnek megvan a teteje épen és sérülésmentesen. (Ezt gyorsan le is kopogtam, mielőtt...)

Nagyon bírom benne, hogy bármilyen tűzhelyen használható. Eleinte gázlángos tűzhelyem volt, tökéletesen bevált rajta, aztán váltottam indukciósra, amivel szintén jól működik. Kiemelném a fedők két oldalán lévő kétféle méretű szűrőlyukakat. Mióta ezeket használom, a szűrőt nem igazán szedtem elő. A finoman kiemelkedő, alig észrevehető "csőrök" az edény két oldalán, segítenek az öntésben, és ez a szűrőtől függetlenül is klassz megoldás. Eleinte tartottam ettől a szűrés funkciótól, nem éreztem elégségesnek a lyukakat a fedélen, de végül meggyőzött. Bár nyilván lassabban lehet vele szűrni mint a hagyományos szűrőkkel, ezért kell erő megtartani az edényt míg kifolyik belőle a lé, bármit is szűrünk, de a kevesebb gőz és a felcsapódás minimalizálása miatt nekem bevált.

Ha már említettem az erőt, akkor igen, elég nehéz edények már önmagukban is. Szoknom kellett egy ideig, mert a kis zománcos edények pillekönnyűek voltak ezekhez képest. Emiatt is kell jobban odafigyelni, hogyan teszem a főzőlapra, mert nem szeretném összetörni. Mármint a főzőlapot.

Eleinte rengeteget pattogott a fedő fém kerete a hő miatt. Ma sem pattog sokkal kevesebbet, csak már megszoktam, fel sem tűnik, pedig eleinte elég ijesztőnek tűnt, mindig azt hittem, megreped az üveg és szétvágja mindenfelé a gőz. Aztán mégsem történt semmi ilyesmi, kár volt paráznom miatta. Amit nagyon szeretek az üvegtetőkben, nem kell annyit emelgetnem, mert elég a fedőn keresztül rápillantanom az ételre, és nagyjából látom, hol tartok a főzésben.

A tisztítása számomra egyszerűbb, mint a hagyományos edényeké. Érdekes módon, alig kell sikálnom az alját bármelyiknek, pedig nálam is előfordul, hogy kifutnak a kaják, és leégetnem is sikerült már pár alkalommal, bármennyire is figyelek. Alapból is nagyon könnyű tisztán tartani, csak az üvegtetőknél érdemes figyelni a szűrőkre, meg az üvegen a foltokra, de igazából ez sem vészesebb, mint bármelyik másik fedő tisztán tartása.

Összegezve: nagyon megszerettem a Nordica edényeket, és ma már csak ezeket használom, minden mástól megszabadultam. Biztosan vannak, akiknél a súly, a kétkezes használat, vagy akár a pattogó hang olyan, amit nem vállalnának be szívesen, de számomra ezek a "negatív" tulajdonságok elenyésznek a pozitívak mellett. Na és természetesen biztosan vannak másfajta nagyon klassz edények is, eszemben sincs piedesztálra emelni ezt az egyet, inkább csak a tapasztalatokat osztom meg itt, hátha egyszer valakinek jól jön majd egy döntésnél.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...