Ugrás a fő tartalomra

Nordica

Akik gyakran olvassák a blogot, jól tudják, nem igazán szoktam reklámozni dolgokat, és eddig talán csak egy festéket említettem, amit kedvelek. Most sem a reklám a szándékom, csak így az ünnepek közeledtével eszembe jutott, írhatnék pár tapasztalatot az edényeimről, amiket 3 éve használok.

A Tefal-nak van egy Nordica elnevezésű edénykészlete (itt megnézheti akit érdekel). Annakidején vegyes érzésekkel vásároltam meg, de úgy voltam vele, szeretnék végre nagyon hosszú távra tervezni az edényeket illetően, és már rettentően untam a megpattanó zománcot, amik miatt aztán dobhattam ki az edényeimet sorban. Persze nem csak úgy maguktól sérültek meg, ebben én is bőven hibás vagyok. Ettől függetlenül úgy éreztem, ideje váltani.

No, fel is merülhet azonnal a kérdés, hogy vajon mit képzeltem, ha a zománcozott edényekre nem tudok vigyázni, akkor hogyan boldogulok majd az üvegtetőkkel? Kéremszépen, nagyon jól :) Na és mi is ennek az oka? Épp az edény egyik hátránya lett számomra a legelőnyösebb. Az üvegtetőt kétoldalt lehet megfogni a füleknél, és nem ajánlatos főzés közben egy kézzel, csak az egyik fülénél leemelni, mert felcsapja a gőz a kezünket. Nagyon durván tud fájni, ezt meg is tanultam az első alkalommal, amikor kipróbáltam. Emiatt aztán hozzászoktam a kétkezes használathoz, vagyis a fedő két kézzel történő emelgetéséhez, ezzel pedig csökkentettem az elejtés esélyét. A fedő használatát meg kell szokni. Részben a szűrőkkel ellátott széles peremeknek köszönhető, hogy alapból sem egyszerű egy kézzel emelgetni, de jelentem, mindenfajta bénázásom ellenére mindegyik edényemnek megvan a teteje épen és sérülésmentesen. (Ezt gyorsan le is kopogtam, mielőtt...)

Nagyon bírom benne, hogy bármilyen tűzhelyen használható. Eleinte gázlángos tűzhelyem volt, tökéletesen bevált rajta, aztán váltottam indukciósra, amivel szintén jól működik. Kiemelném a fedők két oldalán lévő kétféle méretű szűrőlyukakat. Mióta ezeket használom, a szűrőt nem igazán szedtem elő. A finoman kiemelkedő, alig észrevehető "csőrök" az edény két oldalán, segítenek az öntésben, és ez a szűrőtől függetlenül is klassz megoldás. Eleinte tartottam ettől a szűrés funkciótól, nem éreztem elégségesnek a lyukakat a fedélen, de végül meggyőzött. Bár nyilván lassabban lehet vele szűrni mint a hagyományos szűrőkkel, ezért kell erő megtartani az edényt míg kifolyik belőle a lé, bármit is szűrünk, de a kevesebb gőz és a felcsapódás minimalizálása miatt nekem bevált.

Ha már említettem az erőt, akkor igen, elég nehéz edények már önmagukban is. Szoknom kellett egy ideig, mert a kis zománcos edények pillekönnyűek voltak ezekhez képest. Emiatt is kell jobban odafigyelni, hogyan teszem a főzőlapra, mert nem szeretném összetörni. Mármint a főzőlapot.

Eleinte rengeteget pattogott a fedő fém kerete a hő miatt. Ma sem pattog sokkal kevesebbet, csak már megszoktam, fel sem tűnik, pedig eleinte elég ijesztőnek tűnt, mindig azt hittem, megreped az üveg és szétvágja mindenfelé a gőz. Aztán mégsem történt semmi ilyesmi, kár volt paráznom miatta. Amit nagyon szeretek az üvegtetőkben, nem kell annyit emelgetnem, mert elég a fedőn keresztül rápillantanom az ételre, és nagyjából látom, hol tartok a főzésben.

A tisztítása számomra egyszerűbb, mint a hagyományos edényeké. Érdekes módon, alig kell sikálnom az alját bármelyiknek, pedig nálam is előfordul, hogy kifutnak a kaják, és leégetnem is sikerült már pár alkalommal, bármennyire is figyelek. Alapból is nagyon könnyű tisztán tartani, csak az üvegtetőknél érdemes figyelni a szűrőkre, meg az üvegen a foltokra, de igazából ez sem vészesebb, mint bármelyik másik fedő tisztán tartása.

Összegezve: nagyon megszerettem a Nordica edényeket, és ma már csak ezeket használom, minden mástól megszabadultam. Biztosan vannak, akiknél a súly, a kétkezes használat, vagy akár a pattogó hang olyan, amit nem vállalnának be szívesen, de számomra ezek a "negatív" tulajdonságok elenyésznek a pozitívak mellett. Na és természetesen biztosan vannak másfajta nagyon klassz edények is, eszemben sincs piedesztálra emelni ezt az egyet, inkább csak a tapasztalatokat osztom meg itt, hátha egyszer valakinek jól jön majd egy döntésnél.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...