Ugrás a fő tartalomra

Évfordulók

Most, hogy napok múlva krisztusi korba lép a házasságunk, eszembe jutottak az évfordulók. Azt hiszem erről mindössze három szóban is érthetően tudnék írni: semmit sem jelentenek.

Valójában azonban ez nem lenne teljesen igaz, egyszerűen csak a felesleget próbálom kigyomlálni. Nem vagyok egy mindent is ünneplő ember. Attól függetlenül, hogy számomra is jó érzés megünnepelni dolgokat, nem szeretem túlzásba vinni, mert akkor bármely fontos dátum elveszíti különleges jellegét. Vannak, akik akár évente is képesek ünnepelni nem csak a szülinapokat, de számukra jeles évfordulókat is, na ez eléggé távol áll tőlem.  A házassági évfordulónk is nagyjából 5 évente jut eszembe. Írtam már itt korábban, hogyan viszonyulok a házassághoz úgy általában, nem szeretném ismételni magam.

Mindenesetre így több mint 30 év távlatából azért azt gondolom, elég szép teljesítmény van a hátunk mögött. Igen, így többesszámban, mert bár lehetne nagy arccal kijelenteni, hogy hja, kérem, egy hős vagyok, amiért elviseltem a párom, azért ez nem csak oda, de vissza is igaz. Nagyon sok dologban hasonlítunk, de legalább ennyiben különbözünk is, szóval ha jobban belegondolok, valóban van mit ünnepelni azon a 33 éven, hisz nem kis kitartás kellett mindkettőnknek.


Ui: Tudom, az előző posztban épp a blog 1 éves évfordulójáról írtam, de ez ne tévesszen meg senkit! ;)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindjárt karácsony megint

Ez az a mondat, ami általában már január másodikán kiszalad a számon évek óta, és amin jót derülnek a családtagok, aztán így november végén megemlegetik, hogy bizony milyen hamar eljött megint ez az időszak, az ünnepek előtti egy hónap. A karácsony nálunk amolyan éves mérföldkő. Semmi komoly, csak egy kis pihenő az egész éves rohanásban. Ilyenkor igazi bekuckózás van némi semmittevéssel, ami az év többi részében cseppet sem jellemző ránk. Lelassulunk, akár a világ körülöttünk. Persze manapság nem olyan, mint húsz éve, amikor esett pár nap alatt derékig érő hó és imádtunk az ablakon kibámulni, vagy hógolyózni, de egy takaró alatt a kanapén pihenni mostanában is jólesik. Egyetlen dolog hiányzik csupán: az illatok. Ez lesz a második olyan ünnepünk, amikor nincs sütőnk. Emiatt maradnak el a nagy sütések, amiket már november végén elkezdtünk korábban is. A kekszek, amiket bedobozolva tartunk és bármikor elérhető egészen január közepéig, ha épp egy kis édességre vágyunk, közben nagyokat szip...

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Néha tetszik amit leírok

Korábban már írtam arról, hogy a történeteim csak úgy jönnek, többségében nem gondolkodom rajtuk, és azt hiszem, ez az idő-mennyiség függvényét tekintve egyértelmű is. Aztán vannak azok az esetek, amikor valami  olyat írok le így hirtelen a semmiből, ami tetszik. Úgy ahogy van, önmagában, a történettől függetlenül. Nem nagy dolgokról van szó, néha viccesek, máskor nagyon is komolyak, de számomra jelentenek valamit, és azt veszem észre, máskor, máshogy nem tudtam volna jobban megfogalmazni. Csak hogy két példát hozzak: "Mintha a szótlanság, a ki nem mondott szavak lettek volna a segélykiáltások." -ezt a legutóbbi regényem tartalmazza, és nagyon is sokat jelent számomra, eddig mégis rejtve maradt. "Úgy eltűntél, mint grafit a radír alatt." - korábban sosem fogalmazódott meg bennem ilyen hasonlat, és ezt az élet maga hozta, de jobban belegondolva azért ennek mögöttes tartalmat is lehetne kreálni, amit   egyelőre  nem szeretnék. Mindez megint csak azt bizonyítja, fura e...