Csak semmi sallang

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...

Nem valami jó kis kezdő szexoktatásról van szó, ilyenekkel majd foglalkozik más. Mindössze annyi, hogy írtam már egy korábbi posztomban a melegről, az észrevett hatásokról, amihez hozzátartozik a rovarok, bogarak eltűnése is. A korábbi évekhez képest alig látok rovarokat. A szúnyogháló idén nagyjából dísznek van. Na persze cseppet sem a szúnyogokat hiányolom, inkább azokat a hasznos rovarokat, amik a beporzást végzik a gyümölcsfákon, vagy a kertekben a virágos haszonnövényeken. Idén egyszerűen szinte teljesen eltűntek. Pár napja elkezdtem keresgélni a neten olyan infókat, hogyan tudom én magam segíteni a kerti növényeket a beporzásban, hogy végül teremjenek is, ne csak virágozzanak, aztán elpusztuljanak. Szerencsére van elég sok írás és videó a témában, ha valaki mást is érdekel, azonnal talál válaszokat a kérdéseire. Nem szeretem a bogarakar, rovarokat, mégis inkább elviselem őket, mint nekem kelljen elvégeznem még egy plusz feladatot. Ha jobban belegondolok, ők valahol mind amolyan i...

Mit mondhatnék? Nem vagyok jó passzban. Kicsit olyan, mintha bekerültem volna egy lelki darálóba, ahová csak tuszkolnak befelé, és darabokban jöhetek ki. Tudom-tudom, fűszerezzek és csináljak belőle jó kis "fasírtot". Egyetlen "pozitívuma" ennek az egésznek, hogy egy iszonyatos nagy löketet adott az új regényemhez, ami múlt hét pénteken elkészült, a hétvégén javítottam újra, és hétfőn felkerült az Irkára . Őszintén szólva talán azért lett kész ennyire gyorsan, mert sok-sok saját élmény van benne, kicsit elferdítve, icipicit szépítve, néhol átformálva. Itt-ott bizony én magam vagyok, hol az egyik-, hol a másik szereplőben.  Nem szépítem, a történet alapját részben a jelenlegi helyzetem fogalmazta meg bennem, amire nagyjából a közepe táján jöttem rá. Ebben a történetben van a legtöbb valós-, nem 100%-ban kitalált elem. Sokat segített a feszültség levezetésében, amit igyekeztem csendben tenni. Valahogy most nem ment a hangoskodás. Azért bármennyire is   vagyok  magam a...

Akik olvasták a korábbi posztjaimat, azok tudják, nem igazán szokásom termékeket ajánlani vagy reklámozni, szóval ez sem reklámnak készül, bár talán valakinek épp jól jön. 12 évig volt Bosch mosógépünk a jobbik fajtából, de azért voltak vele problémáink. Utána olvasva úgy tűnt, típushiba náluk, hogy az öblítő helyén víz marad egy idő után, folyton ki kell önteni. Nehéz volt az adagolót tisztítani a kialakítása miatt, viszont az utolsó óráiban is csendesen működött, bár a programja néha igencsak furcsa dolgokat művelt. Ilyen volt például: rendszeresen előfordult, hogy nem centrifugált. Na de térjünk vissza erre a mostani csodára, amit vettünk helyette, miután az előzőben benne ragadtak a ruhák. (később kiderült, jobb oldalon volt a szűrője mellett egy kis műanyag izé, amit jól meg kellett húzni lefelé, az volt a mechanikus zárkioldás) Nos, pár napig nézegettünk mindenféle mosógépet, mert hát pótolni kellett a nem működőt. Nálunk fontosak a rövid programok, mert általában kis adagokat mo...

Nehezen viselem az arrogáns embereket, akik többnek képzelik magukat másoknál, és még ha valóban tanultak, tájékozottak, több téren mint az átlag, esetleg zsenik, lehülyéznek és/vagy butának titulálnak másokat, akik valamit nem tudnak, amit ők igen. Szerencsésnek érzem magam, amiért közöm volt olyan emberekhez, akik rendkívül empatikusak voltak, és akik a gyakorlatban is megmutatták, hogyan bánjak másokkal. Nem részletekbe menően, inkább csak nagy vonalakban arról volt szó, úgy nagy általánosságban mindenki ért valamihez, mindenkinek vannak készségei. Kinek agyban, kinek kézben. Nem lehet valakit lehülyézni csak azért, mert nem érti/tudja azt, amit mi igen. Mivel mi is tanultuk ezeket, így lehetőséget kell adnunk arra, hogy a másik is megtanulja, ahhoz pedig az kell, a legegyszerűbb módon magyarázzuk el a dolgokat. Úgy, ahogy az illető (hozzá nem értő) is megérti. Nem könnyű lemenni arra a kezdő szintre, amin mi már bőven túlléptünk, mégis esélyt kell adnunk azoknak, akiket érdekel az ...

Melyik? Merülhet fel a kérdés. Aztán ahogy jobban belegondolok, szinte nyugodtan mondhatom: az összes, ami korábban volt. Persze ez nem teljesen igaz, de azért eléggé közelít. Már két éve kezdődött az a szintű változás, ami hétről hétre éreztette a hatását. Idénre olyan mértékű lett, ami nagyon elgondolkodtatott mindkettőnket a párommal. Harminc-negyven éve a 25 °C nyári melegben el akartam pusztulni, alig bírtam, most pedig közel 15 fokkal van melegebb. Ha nem venném ezt észre csak simán magamon, mert napimádó és nyári meleg imádó lennék, akkor is megmutatja a természet. Idén különösen drasztikus a helyzet. Évek óta igyekszünk kitalálni újabb és újabb módszereket, amikkel megóvhatjuk a növényeket a saját kis telkünkön, de egyre rosszabb a helyzet. A kertet naponta öntözve is egyre nehezebben bírják a növények, ha elég is lenne a víz számukra, az erős napfény és ez a rekkenő hőség már megviseli őket. A fű sem marad meg, ahogy a gyomok is megsínylik, ami azért is ijesztő, mert még azok ...

Ma reggel komolyabban elgondolkodtam, mennyire más lehetne az életem, ha egy egészen kicsit is extrovertált lennék, és elő tudnám adni a velem történteket. Ha mással nem, a balfaszkodásaimmal hülyére kereshetném magam. Na és ez nyilván megint egy "csodás" reggeli indulásból ered. Hajnalban jött az ihlet, hogy gyors kaja, meg nem kell hozzá sok minden, régen is volt, párom is szereti, na meg kellemes illat lesz idebenn, ha nem is tudok időben kiszellőztetni, ráadásul nem fűtöm fel vele a lakást, hát legyen császármorzsa. Amint ez a fantasztikus szikra lángra kapott a fejemben, felnyúltam a búzadaráért a szekrényben, hogy előbb feltöltsem a tartót. Itt kezdődött a "jel", hogy   ma  nagyon nem kellene belevágnom   ebbe , de miért is ne hagynám figyelmen kívül, hisz oly gyorsan és határozottan kitaláltam, mi baj lehet belőle. Tehát a zacskó kicsúszott a kezemből és fejtetőre fordult, amitől a dara egy része az arcomban landolt, mielőtt sikerült "vakon" visszaf...