Ugrás a fő tartalomra

Pályát tévesztettem

Ma reggel komolyabban elgondolkodtam, mennyire más lehetne az életem, ha egy egészen kicsit is extrovertált lennék, és elő tudnám adni a velem történteket. Ha mással nem, a balfaszkodásaimmal hülyére kereshetném magam.

Na és ez nyilván megint egy "csodás" reggeli indulásból ered. Hajnalban jött az ihlet, hogy gyors kaja, meg nem kell hozzá sok minden, régen is volt, párom is szereti, na meg kellemes illat lesz idebenn, ha nem is tudok időben kiszellőztetni, ráadásul nem fűtöm fel vele a lakást, hát legyen császármorzsa. Amint ez a fantasztikus szikra lángra kapott a fejemben, felnyúltam a búzadaráért a szekrényben, hogy előbb feltöltsem a tartót. Itt kezdődött a "jel", hogy ma nagyon nem kellene belevágnom ebbe, de miért is ne hagynám figyelmen kívül, hisz oly gyorsan és határozottan kitaláltam, mi baj lehet belőle. Tehát a zacskó kicsúszott a kezemből és fejtetőre fordult, amitől a dara egy része az arcomban landolt, mielőtt sikerült "vakon" visszafordítanom. Kicsit megcsúszott a papucsom is a padlóra hulló darától, meg csináltam breaktánchoz hasonlatos figurákat, de végül megúsztam ficamok nélkül. Megint. Ha a szemész tudná, mi minden landolt már a szememben, azon csodálkozna, hogy még látok. Na de visszatérve az eredeti mondanivalóra, hősünk, azaz én, nem elégedtem meg ennyivel, gyorsan nekiálltam bekeverni az alapanyagokat, hisz ha alapból nem is egy pepecselős munka, azért órákig kell áztatni a darát. Hja, kérem? Fél kiló dara landolt a folyékony hozzávalókban. Nem szedtem ki, inkább adtam még hozzá a tojásból és tejből egy újabb adagot. A kis adagocskából lett egy utcányi embernek való, de legalábbis annyi biztos, amivel végigkínálhatom az összes szomszédot. S lám, így fogy el majd' 1 kiló dara egy kétszemélyes háztartásban egyetlen alkalommal. (Amúgy meg évente kb. 2 kg)

Persze tudom, nem olyan hatalmas probléma, részben mert mások is csinálnak hasonlókat, de velem újabban egyre gyakrabban történik, pedig épp emiatt figyelek jobban. Mindegy, túléltem, de elgondolkodtam, ez az aprócska szelete az életemnek, valószínűleg bekerül a most készülő regényembe.


Ui.: Így a végére megjegyzésként, a császármorzsa nálam csak max. pánik kaja, mert az minden de nem rendes étel. Nagyon-nagyon kétségbe vagyok esve, ha már ez jut eszembe :"D

Ui.2: Tegnap egy batár nagy bogár darabolódott fel a kocsi lehúzott ablakán, aminek pár apró darabja az arcomban kötött ki vezetés közben. Szerencsére napszemüvegben vezetek, így akkor megvédte a szemem. Lehet, ezentúl inkább megfőlök a kocsiban a saját levemben, de nem húzom le az ablakot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...