Ugrás a fő tartalomra

Pályát tévesztettem

Ma reggel komolyabban elgondolkodtam, mennyire más lehetne az életem, ha egy egészen kicsit is extrovertált lennék, és elő tudnám adni a velem történteket. Ha mással nem, a balfaszkodásaimmal hülyére kereshetném magam.

Na és ez nyilván megint egy "csodás" reggeli indulásból ered. Hajnalban jött az ihlet, hogy gyors kaja, meg nem kell hozzá sok minden, régen is volt, párom is szereti, na meg kellemes illat lesz idebenn, ha nem is tudok időben kiszellőztetni, ráadásul nem fűtöm fel vele a lakást, hát legyen császármorzsa. Amint ez a fantasztikus szikra lángra kapott a fejemben, felnyúltam a búzadaráért a szekrényben, hogy előbb feltöltsem a tartót. Itt kezdődött a "jel", hogy ma nagyon nem kellene belevágnom ebbe, de miért is ne hagynám figyelmen kívül, hisz oly gyorsan és határozottan kitaláltam, mi baj lehet belőle. Tehát a zacskó kicsúszott a kezemből és fejtetőre fordult, amitől a dara egy része az arcomban landolt, mielőtt sikerült "vakon" visszafordítanom. Kicsit megcsúszott a papucsom is a padlóra hulló darától, meg csináltam breaktánchoz hasonlatos figurákat, de végül megúsztam ficamok nélkül. Megint. Ha a szemész tudná, mi minden landolt már a szememben, azon csodálkozna, hogy még látok. Na de visszatérve az eredeti mondanivalóra, hősünk, azaz én, nem elégedtem meg ennyivel, gyorsan nekiálltam bekeverni az alapanyagokat, hisz ha alapból nem is egy pepecselős munka, azért órákig kell áztatni a darát. Hja, kérem? Fél kiló dara landolt a folyékony hozzávalókban. Nem szedtem ki, inkább adtam még hozzá a tojásból és tejből egy újabb adagot. A kis adagocskából lett egy utcányi embernek való, de legalábbis annyi biztos, amivel végigkínálhatom az összes szomszédot. S lám, így fogy el majd' 1 kiló dara egy kétszemélyes háztartásban egyetlen alkalommal. (Amúgy meg évente kb. 2 kg)

Persze tudom, nem olyan hatalmas probléma, részben mert mások is csinálnak hasonlókat, de velem újabban egyre gyakrabban történik, pedig épp emiatt figyelek jobban. Mindegy, túléltem, de elgondolkodtam, ez az aprócska szelete az életemnek, valószínűleg bekerül a most készülő regényembe.


Ui.: Így a végére megjegyzésként, a császármorzsa nálam csak max. pánik kaja, mert az minden de nem rendes étel. Nagyon-nagyon kétségbe vagyok esve, ha már ez jut eszembe :"D

Ui.2: Tegnap egy batár nagy bogár darabolódott fel a kocsi lehúzott ablakán, aminek pár apró darabja az arcomban kötött ki vezetés közben. Szerencsére napszemüvegben vezetek, így akkor megvédte a szemem. Lehet, ezentúl inkább megfőlök a kocsiban a saját levemben, de nem húzom le az ablakot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...