Szerencsésnek érzem magam, amiért közöm volt olyan emberekhez, akik rendkívül empatikusak voltak, és akik a gyakorlatban is megmutatták, hogyan bánjak másokkal. Nem részletekbe menően, inkább csak nagy vonalakban arról volt szó, úgy nagy általánosságban mindenki ért valamihez, mindenkinek vannak készségei. Kinek agyban, kinek kézben. Nem lehet valakit lehülyézni csak azért, mert nem érti/tudja azt, amit mi igen. Mivel mi is tanultuk ezeket, így lehetőséget kell adnunk arra, hogy a másik is megtanulja, ahhoz pedig az kell, a legegyszerűbb módon magyarázzuk el a dolgokat. Úgy, ahogy az illető (hozzá nem értő) is megérti. Nem könnyű lemenni arra a kezdő szintre, amin mi már bőven túlléptünk, mégis esélyt kell adnunk azoknak, akiket érdekel az amiben mi profik-, vagy legalábbis gyakorlottak vagyunk. Akkor tanultam meg, a kíváncsiságot és a tanulni akarást kell értékelni, és előbb megkérdezni, érdekli-e az adott téma, mint lehülyézni a másik embert.
Néha nem könnyű, jól tudom. Megesik, amikor a másik fél épp amiatt frusztrált, mert nehezen érti meg amit mondani akarok, de akkor sem hülye, csak néha másképp-, még a korábbiaknál is egyszerűbben kell fogalmaznom. Épp emiatt vallom azt ami a címben is szerepel: magyarázni, nem lenézni kell.
Na és igen, vannak csökkent képességűek, de valahogy a tisztelet egy másik ember iránt arra ösztönöz, ne bántsak és alázzak meg senkit (mások előtt főleg) sem szóban, sem írásban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése