Harminc-negyven éve a 25 °C nyári melegben el akartam pusztulni, alig bírtam, most pedig közel 15 fokkal van melegebb. Ha nem venném ezt észre csak simán magamon, mert napimádó és nyári meleg imádó lennék, akkor is megmutatja a természet. Idén különösen drasztikus a helyzet. Évek óta igyekszünk kitalálni újabb és újabb módszereket, amikkel megóvhatjuk a növényeket a saját kis telkünkön, de egyre rosszabb a helyzet. A kertet naponta öntözve is egyre nehezebben bírják a növények, ha elég is lenne a víz számukra, az erős napfény és ez a rekkenő hőség már megviseli őket. A fű sem marad meg, ahogy a gyomok is megsínylik, ami azért is ijesztő, mert még azok az agresszív fajták is haldokolnak, amik alapból messze túlélnek bármely más udvaron vagy kertben lévő növényt.
A termés silány, mondhatni katasztrófa. Épp emiatt érzem úgy, hogy már túl vagyunk azon a bizonyos utolsó órán, amikor cselekedni kellene. Még idén megpróbálok egy újabb ültetést, ami talán az őszi időben nem haldoklik majd, de még sosem próbáltam, szóval nem biztos a siker. Régen tudtunk mihez viszonyítani, nagyjából előre tervezhetők voltak a kerti munkák, de most úgy érzem, az egész kezd durván eltolódni, és talán olyan sávok alakulnak ki az időjárásban, amik már nem felelnek meg a megszokott növénytermesztésnek. Mondom ezt úgy, hogy sosem tanultam kertészkedni, csak tapasztalataim vannak. Annyi biztos, fel kell készülnünk nem csak az esővíz felfogására (amit évek óta csinálunk), de a nap elleni védelemre is. Egyelőre csak találgatok, ötletelek, nézegetek, hátha lesz valahol olyan megoldás, ami környezetbarát módon megoldhatja a problémát helyileg. Mivel van párszáz négyzetméter szabad területünk ahol kertészkedhetünk, elég nagy területet kellene levédenünk. Bár eszünkbe jutott a hálós megoldás, elvetettük, mert az is csak műanyag, ilyen időkben legfeljebb két év alatt tönkremegy. Ami jelenleg a leginkább tetszik, az a pergola szerű sűrűbb faszerkezet, amit futónövénnyel futtatnánk be. Még nem találtam meg a legjobb lehetőséget, mert olyanra lenne szükség, ami árnyékol, de nem takarja el az összes fényt, helyenként átengedi. Nem csak a növények számára fontos ez, hanem nekünk is, mert amikor olyan szintű a napsütés, hogy még vékonyabb ruhaneműn is leégeti vagy barnítja az embert, akkor bizony a saját érdekünkben is oda kell figyelnünk.
Jelenleg van 5db 1 m3-es tartályunk, amivel felfogjuk az esővizet, de a terv az, hogy ezt legalább megduplázzuk. Persze mindezt úgy kell megvalósítanunk, gondoskodnunk kell az árnyékolásáról. Ráadásul figyelnünk kell majd arra is, nehogy furán és összevissza pakoljuk ezeket a tartályokat, inkább próbáljunk egy rendszert kialakítani, és találni megfelelő plusz funkciót, amit én személy szerint egyéb növények, például fűszernövények tárolásában látom. Egyrészt ezekhez a tartályokhoz kellenek majd újabb tetők, amik leárnyékolnak, mégis átengedik a fényt a növényeknek, egyben pedig ezekről is gyűjteni lehet az esővizet. Nyilván itt egy áttetsző, vagy inkább opálos cserepes lemezre gondolok, vagy cserépre, de az utóbbi aranyáron van, így az elég drága mulatság lenne. Ha tehetném, vastagabb (6-8 mm-es tejüveggel próbálkoznék, ami még a jeget is bírná, mert ugye fel kell készülni a szélsőségesebb időjárásra is. Na és az lenne a legjobb, ha csepegtetős öntözéssel tudnánk megoldani a növények vízellátását közvetlenül a tartályból.
Azt látom, az emberek többsége észre sem veszi, mennyire nagy a baj. Sokak biztosan nem is tudnak már többet tenni ellene, meg nyilván ez legkevésbé a hétköznapi kisembereken múlik, de azt hiszem, már nagyon kevés az idő a változtatásra, és mindenkinek fel kell készülnie a bajra. Úgy érzem, hamarosan felértékelődnek a kertes házak és telkek, az emberek egy része elkezd majd újra saját termesztésben gondolkodni, mert megfizethetetlenek lesznek a zöldségek és gyümölcsök. Több év tapasztalattal sem könnyű, kezdőknek még nehezebb lesz, ha sosem látták vagy tanulták.
Írtam már korábban, mennyire szeretném megfordítani a tendenciát és a térkövek helyett növények ültetésére bíztatni mindenkit. Tudom, a lakásokban élőknek még nehezebb, de még őket is arra buzdítanám, ha van egy kis terasz, vegye körbe magát növényekkel, amik nem csak díszként, de a konyhában is jól jönnek. Igaz, azt még nem találtam ki, hogyan lehetne esővizet felfogni egy sokadik erkélyen, ahol lehetetlen egy kis tetőt építeni a terasz fölé csatornával, ami bevezeti a vizet egy a teraszon lévő kisebb edénybe (hordóba?). Igen, így is vannak többen, akik ezt teszik, és hatalmas pacsi mindenkinek, aki megpróbálja így jobbá tenni a Földet, vagy legalább a saját kis otthonának egy részét.
Tartok attól, mi lesz tíz év múlva. A távolabbi jövőbe bele sem merek gondolni, hisz már most is fontos figyelni rá, nehogy akár egyetlen befőttes üveg a fűben maradjon, amit valamiért kint felejtettem, mert nem volna jó, ha a száraz fű lángra kapna. Aztán írtam korábban az öltözködésről is, és azt hiszem, hamarosan eljutunk arra a szintre, amikor nem vetkőzünk nyáron, hanem hosszú ruhákba öltözünk. Én magam ugyan évek óta teszem ezt, de a legtöbben még mindig esküsznek a minél kisebb ruhadarabokra. Amikor látom magunkon, hogy egy póló alatt is elszíneződik a bőrünk, ha 1-2 órát a napon vagyunk, és nem is kell ezt a déli órákban tennünk, elég ha 4-5 óra körül tartózkodunk kint, azért az eléggé ijesztő felfedezés tud lenni. Amikor a ruha is kevésbé védi már az ember bőrét. Amikor erről beszélek valakivel, gyakran csak legyintenek, mert ők maguk nem vették észre, pedig valóságos, amikor a kertésznadrág pántjának helye fehéren virít a bőrön, ami póló alatt lebarnult.
Ide a végére pedig jöjjön egy nagyon kezdetleges rajzom, ami tulajdonképp egy terv a korábban leírtakra:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése