Csak semmi sallang

Így az ünnepek előtt egy nagyon idevágó téma, és bár nem kimondottan pozitív az édességek irányában, azért úgy éreztem, számomra ez ilyenkor még fontosabb, mint általában. A csoki az élet romba döntője, mondhatnám, de biztosan sokan ellenkeznének, hogy az bizony inkább egy édes mennyország. Szerintem meg mindkettő egyszerre. No, egy kicsit a viszonyomról a csokival: ha röviden írnám le, jelenleg nem a legjobb. Egész kicsi koromtól minden apró ajándék a csokiról szólt, aminek aztán meg is lett a hatása, egy guruló gombóc voltam sokáig, annak mindennemű hátrányával. Gombóc Artúr kutya füle volt hozzám képest. Most már elég idő telt el ahhoz, hogy ezen mosolyogjak, de nagyon sokáig okozott ez problémákat. Azt hiszem, akkor kezdődött a cukorfüggőségem. Attól függetlenül, hogy évek óta alig eszem édességet, még mindig cukorfüggőnek tartom magam. Bár ma már inkább vagyok rosszul tőlük, mintsem jól esne, néha mégis annyira elkap, hogy kell valami édes. Jó példa erre a mai nap, amikor végigkut...

Másfél év kihagyással ugyan, de 14 éve vagyok fent az egyik népszerű közösségi oldalon. Sokan széledtek szét az utóbbi egy évben, és kerestek más platformokat különféle okok miatt. Személy szerint én is közel egy éve vágtam bele egy új közösségi média használatába, és csökkentettem a jelenlétem az előzőn. Most, hogy sokaknál borult ki a bili, és kezdtek egyre többen váltani, a korábbi passzív helyett aktívan jelen lenni eme újabbnak számító platformon, megjelentek azok is, akik miatt sokan váltottak, most pedig megy a blokkok osztása, mert ugyanúgy nem akarnak tudni róluk, ahogy korábban. Na és erről jutott eszembe, mennyire nem értem néha az embereket. Ha "menekülök" valahonnan, mert ott már rossz, és ebben része van bizonyos embereknek, botoknak stb, akkor nem osztom meg, hogy hová "migrálok", legalábbis nem nyilvánosan. Személy szerint én megkerestem azokat, akikkel korábban is jóban voltunk, vagy épp ők találtak rám, és az új platformon is követjük egymást, de t...

Ez lehetne egy külön blog címe is, bár a posztok száma valószínűleg csak havonta gyarapodna. Persze nálam amúgyis a minőség van a mennyiség előtt, úgyhogy akár mehetne is...de nem fog. Hónapok óta szemeztem úgymond a Meleg szemmel (Queer eye) című Netflixes műsorral, de csak nem vitt rá a lélek, hogy nekivágjak. Gondoltam egy sokadik átalakítós műsor, ugyanazokkal a szokásos amerikai sallangokkal, amiket régen láttam párszor (emiatt hagytam abba a hasonlók nézését vagy 15 éve). 8 évad?! Jesszus! -gondoltam, hisz az sok év lemaradás, meg amúgy is, előbb utóbb uncsi lesz. Végül adtam neki egy esélyt, és elspoilerezem: nagyon megérte. A főszerepben a csodaötös, az 5 meleg férfiból álló csapat, aminek tagjai mindegyike más-más területen mozog. Bocsánat, 4 férfi és 1 nem bináris személy. (Mindig tanulok valami újat.) Érdekes volt látni, ahogy a srácok is úgy nyíltak meg sorban, akárcsak azok, akiknek segítettek. Mindannyian nagyon szerethetőek, és megmutatták azt, amit maga a sorozat képvis...