Így az ünnepek előtt egy nagyon idevágó téma, és bár nem kimondottan pozitív az édességek irányában, azért úgy éreztem, számomra ez ilyenkor még fontosabb, mint általában. A csoki az élet romba döntője, mondhatnám, de biztosan sokan ellenkeznének, hogy az bizony inkább egy édes mennyország. Szerintem meg mindkettő egyszerre.
No, egy kicsit a viszonyomról a csokival: ha röviden írnám le, jelenleg nem a legjobb. Egész kicsi koromtól minden apró ajándék a csokiról szólt, aminek aztán meg is lett a hatása, egy guruló gombóc voltam sokáig, annak mindennemű hátrányával. Gombóc Artúr kutya füle volt hozzám képest. Most már elég idő telt el ahhoz, hogy ezen mosolyogjak, de nagyon sokáig okozott ez problémákat. Azt hiszem, akkor kezdődött a cukorfüggőségem.
Attól függetlenül, hogy évek óta alig eszem édességet, még mindig cukorfüggőnek tartom magam. Bár ma már inkább vagyok rosszul tőlük, mintsem jól esne, néha mégis annyira elkap, hogy kell valami édes. Jó példa erre a mai nap, amikor végigkutattam a szekrényeket egy tábla csoki után, mert biztosan emlékeztem rá, hogy valahová eltettem abból, ami még a csokis keksz készítésénél maradt meg. Aztán mivel nem találtam sehol, nekiálltam pudingot készíteni. Azt pedig alaposan teletömtem kókuszreszelékkel (mert az egyik nagy gyengém), ha már a csoki kimaradt. A csokiskekszek még megvannak, nem estem nekik a csoki miatt, szóval még menthetőnek érzem magam.
Idén ez lett volna a 2. alkalom, hogy csokit eszem, de ez meghiúsult. (Azt azért hozzá kell tennem, hogy kaptam csokitortát, amiből pár szeletet ettem, szóval kicsit árnyaltabb a kép így.) Érdekesség, hogy amióta többségében zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, az édességek teljesen háttérbe szorultak. Tényleg csak egy-egy alkalommal törnek rám évente ezek az "édességet ide" rohamok, és ez egész jó arány szerintem.
Mindjárt ünnepek, és látom a környezetemben a feltornyosuló szaloncukor mennyiségeket, habcsókokat és sütiket, én meg csak simán örülök, hogy idén sem fog ránk rohadni a sok édesség, vagy nem kell jövő tavaszig azt ennünk, mert annyi maradt. Lesz amennyi épp elég.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése