Ugrás a fő tartalomra

Mit néztem

Ez lehetne egy külön blog címe is, bár a posztok száma valószínűleg csak havonta gyarapodna. Persze nálam amúgyis a minőség van a mennyiség előtt, úgyhogy akár mehetne is...de nem fog.

Hónapok óta szemeztem úgymond a Meleg szemmel (Queer eye) című Netflixes műsorral, de csak nem vitt rá a lélek, hogy nekivágjak. Gondoltam egy sokadik átalakítós műsor, ugyanazokkal a szokásos amerikai sallangokkal, amiket régen láttam párszor (emiatt hagytam abba a hasonlók nézését vagy 15 éve). 8 évad?! Jesszus! -gondoltam, hisz az sok év lemaradás, meg amúgy is, előbb utóbb uncsi lesz. Végül adtam neki egy esélyt, és elspoilerezem: nagyon megérte. A főszerepben a csodaötös, az 5 meleg férfiból álló csapat, aminek tagjai mindegyike más-más területen mozog. Bocsánat, 4 férfi és 1 nem bináris személy. (Mindig tanulok valami újat.)

Érdekes volt látni, ahogy a srácok is úgy nyíltak meg sorban, akárcsak azok, akiknek segítettek. Mindannyian nagyon szerethetőek, és megmutatták azt, amit maga a sorozat képvisel: az elfogadást.  Tették mindezt azon keresztül, ahogy ők is elfogadnak. Nyilván csak nagyon kevés részletet osztottak meg magukról a sorozat alatt, de azt mindig épp akkor, amikor szükség volt rá. Mivel ők mindannyian ismert és elismert emberek, ha valakit érdekel az életük, elég csak az instájukat megnézni, nem lett volna értelme teletűzdelni a műsort is velük.

A másságukkal többnyire nem akartak kitűnni, de több esetben hoztak fel példákat a saját életükből. Olykor nem bírtak magukkal és csinálták a show-t. Sok inspirációt, ötletet adott még akkor is, ha néha azt mondtam, hogy "ezt aztán biztos nem viselném/csinálnám", vagy nem így, esetleg csak simán nem tetszett. Sok-sok emberi történetet megmutatva, különböző korú és élethelyzetű embereken segítettek. Nem volt tökéletes, de nagyon-nagyon szerethető, gyakran érzelmes, olykor irtó humoros.

Számomra ez egy jó kis kitérő volt a filmek világa után, de hagyom még ülepedni, mielőtt -épp egy hét múlva- jön a 9. évad, mert az nem is kétséges, hogy megnézem, amint lesz időm rá. Az előzetes alapján már tudható, hogy új építész lesz a csapatban, de azt hiszem, ezt a változást a sok évad hozta magával. Kíváncsian várom.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »