Ugrás a fő tartalomra

Mit néztem

Ez lehetne egy külön blog címe is, bár a posztok száma valószínűleg csak havonta gyarapodna. Persze nálam amúgyis a minőség van a mennyiség előtt, úgyhogy akár mehetne is...de nem fog.

Hónapok óta szemeztem úgymond a Meleg szemmel (Queer eye) című Netflixes műsorral, de csak nem vitt rá a lélek, hogy nekivágjak. Gondoltam egy sokadik átalakítós műsor, ugyanazokkal a szokásos amerikai sallangokkal, amiket régen láttam párszor (emiatt hagytam abba a hasonlók nézését vagy 15 éve). 8 évad?! Jesszus! -gondoltam, hisz az sok év lemaradás, meg amúgy is, előbb utóbb uncsi lesz. Végül adtam neki egy esélyt, és elspoilerezem: nagyon megérte. A főszerepben a csodaötös, az 5 meleg férfiból álló csapat, aminek tagjai mindegyike más-más területen mozog. Bocsánat, 4 férfi és 1 nem bináris személy. (Mindig tanulok valami újat.)

Érdekes volt látni, ahogy a srácok is úgy nyíltak meg sorban, akárcsak azok, akiknek segítettek. Mindannyian nagyon szerethetőek, és megmutatták azt, amit maga a sorozat képvisel: az elfogadást.  Tették mindezt azon keresztül, ahogy ők is elfogadnak. Nyilván csak nagyon kevés részletet osztottak meg magukról a sorozat alatt, de azt mindig épp akkor, amikor szükség volt rá. Mivel ők mindannyian ismert és elismert emberek, ha valakit érdekel az életük, elég csak az instájukat megnézni, nem lett volna értelme teletűzdelni a műsort is velük.

A másságukkal többnyire nem akartak kitűnni, de több esetben hoztak fel példákat a saját életükből. Olykor nem bírtak magukkal és csinálták a show-t. Sok inspirációt, ötletet adott még akkor is, ha néha azt mondtam, hogy "ezt aztán biztos nem viselném/csinálnám", vagy nem így, esetleg csak simán nem tetszett. Sok-sok emberi történetet megmutatva, különböző korú és élethelyzetű embereken segítettek. Nem volt tökéletes, de nagyon-nagyon szerethető, gyakran érzelmes, olykor irtó humoros.

Számomra ez egy jó kis kitérő volt a filmek világa után, de hagyom még ülepedni, mielőtt -épp egy hét múlva- jön a 9. évad, mert az nem is kétséges, hogy megnézem, amint lesz időm rá. Az előzetes alapján már tudható, hogy új építész lesz a csapatban, de azt hiszem, ezt a változást a sok évad hozta magával. Kíváncsian várom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...