Ugrás a fő tartalomra

Mit néztem

Ez lehetne egy külön blog címe is, bár a posztok száma valószínűleg csak havonta gyarapodna. Persze nálam amúgyis a minőség van a mennyiség előtt, úgyhogy akár mehetne is...de nem fog.

Hónapok óta szemeztem úgymond a Meleg szemmel (Queer eye) című Netflixes műsorral, de csak nem vitt rá a lélek, hogy nekivágjak. Gondoltam egy sokadik átalakítós műsor, ugyanazokkal a szokásos amerikai sallangokkal, amiket régen láttam párszor (emiatt hagytam abba a hasonlók nézését vagy 15 éve). 8 évad?! Jesszus! -gondoltam, hisz az sok év lemaradás, meg amúgy is, előbb utóbb uncsi lesz. Végül adtam neki egy esélyt, és elspoilerezem: nagyon megérte. A főszerepben a csodaötös, az 5 meleg férfiból álló csapat, aminek tagjai mindegyike más-más területen mozog. Bocsánat, 4 férfi és 1 nem bináris személy. (Mindig tanulok valami újat.)

Érdekes volt látni, ahogy a srácok is úgy nyíltak meg sorban, akárcsak azok, akiknek segítettek. Mindannyian nagyon szerethetőek, és megmutatták azt, amit maga a sorozat képvisel: az elfogadást.  Tették mindezt azon keresztül, ahogy ők is elfogadnak. Nyilván csak nagyon kevés részletet osztottak meg magukról a sorozat alatt, de azt mindig épp akkor, amikor szükség volt rá. Mivel ők mindannyian ismert és elismert emberek, ha valakit érdekel az életük, elég csak az instájukat megnézni, nem lett volna értelme teletűzdelni a műsort is velük.

A másságukkal többnyire nem akartak kitűnni, de több esetben hoztak fel példákat a saját életükből. Olykor nem bírtak magukkal és csinálták a show-t. Sok inspirációt, ötletet adott még akkor is, ha néha azt mondtam, hogy "ezt aztán biztos nem viselném/csinálnám", vagy nem így, esetleg csak simán nem tetszett. Sok-sok emberi történetet megmutatva, különböző korú és élethelyzetű embereken segítettek. Nem volt tökéletes, de nagyon-nagyon szerethető, gyakran érzelmes, olykor irtó humoros.

Számomra ez egy jó kis kitérő volt a filmek világa után, de hagyom még ülepedni, mielőtt -épp egy hét múlva- jön a 9. évad, mert az nem is kétséges, hogy megnézem, amint lesz időm rá. Az előzetes alapján már tudható, hogy új építész lesz a csapatban, de azt hiszem, ezt a változást a sok évad hozta magával. Kíváncsian várom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...