Ugrás a fő tartalomra

Kis színes

Attól függetlenül, hogy mennyire minimalista vagyok, irtóra széles az érdeklődési köröm, akárcsak egy színpaletta. Ahogy vonz a mindenféle tervezés, vagy a szép épületek, az autók és motorok, a ruhák és cipők, a bútorok, de itt az írás, a sütés-főzés, a barkácsolás, a kertészet, és még annyi minden, amit hosszan sorolhatnék. Ha tíz életem lenne, sem volna elég arra, hogy mindent megtanuljak ami érdekel, de igyekszem egy kicsit mindegyikbe belekóstolni. Na jó, az autók és motorok csak design szinten érintenek meg, a technika mögötte kevésbé. Ugyanakkor egy mechanikus óra belsejét hosszasan tudnám csodálni. Amiket már sikerült kipróbálnom és megtanulnom egy bizonyos szintig, azokat általában jól is csinálom. Épp olyan gyorsan dobok össze egy raklapot szegbelövővel, mint amilyen gyorsan megtervezek egy belső teret, vagy glettelek be egy falat, varrok meg egy egyszerűbb ruhát, vagy készítek egy intarziát. Így, ebben a sorrendben leírva eléggé káosznak tűnik még számomra is.

Itt van ez a hatalmas érdeklődési kör, és néha teljesen elveszek benne. Nem akarok valamit túl hosszú időn keresztül csinálni, mert attól úgy érzem magam, mintha egy dobozba lennék zárva, én pedig nem szeretném ezt érezni. Ki szeretnék próbálni mindenfélét amire csak lehetőségem nyílik, de ez azzal jár, hogy folyamatosan változtatnom és változnom is kell. Közben meg irtózom bármiféle változástól. Tudom furcsa, de ezért lépek ki folyamatosan a komfortzónámból. Egy alapítványnál eltöltött tíz évem volt a legjobb élményem, mert annyira sokrétű munkám volt, sosem untam bele. Egy helyen kiélhettem azt a fajta sokszínűséget, ami mind itt van bennem, és amivel a legtöbb helyen nem is tudnak mit kezdeni, közben segíthettem másoknak. Bár kénytelen voltam olyan dolgokban részt venni, amik irtó messze estek a komfortzónámtól, hihetetlenül sokat tanultam általuk.

Amikor ezen az egészen elgondolkodtam, végül arra a következtetésre jutottam, hogy talán a sivár gyerekkorom hozta ezt magával. A pénztelenség miatti ingerszegény környezet amiben felnőttem, ahol nem élhettem ki a kíváncsiságom és az alkotói készségeim nagy részét. Más válaszom nincs erre a sokszínű érdeklődésre.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...