Ugrás a fő tartalomra

Kis színes

Attól függetlenül, hogy mennyire minimalista vagyok, irtóra széles az érdeklődési köröm, akárcsak egy színpaletta. Ahogy vonz a mindenféle tervezés, vagy a szép épületek, az autók és motorok, a ruhák és cipők, a bútorok, de itt az írás, a sütés-főzés, a barkácsolás, a kertészet, és még annyi minden, amit hosszan sorolhatnék. Ha tíz életem lenne, sem volna elég arra, hogy mindent megtanuljak ami érdekel, de igyekszem egy kicsit mindegyikbe belekóstolni. Na jó, az autók és motorok csak design szinten érintenek meg, a technika mögötte kevésbé. Ugyanakkor egy mechanikus óra belsejét hosszasan tudnám csodálni. Amiket már sikerült kipróbálnom és megtanulnom egy bizonyos szintig, azokat általában jól is csinálom. Épp olyan gyorsan dobok össze egy raklapot szegbelövővel, mint amilyen gyorsan megtervezek egy belső teret, vagy glettelek be egy falat, varrok meg egy egyszerűbb ruhát, vagy készítek egy intarziát. Így, ebben a sorrendben leírva eléggé káosznak tűnik még számomra is.

Itt van ez a hatalmas érdeklődési kör, és néha teljesen elveszek benne. Nem akarok valamit túl hosszú időn keresztül csinálni, mert attól úgy érzem magam, mintha egy dobozba lennék zárva, én pedig nem szeretném ezt érezni. Ki szeretnék próbálni mindenfélét amire csak lehetőségem nyílik, de ez azzal jár, hogy folyamatosan változtatnom és változnom is kell. Közben meg irtózom bármiféle változástól. Tudom furcsa, de ezért lépek ki folyamatosan a komfortzónámból. Egy alapítványnál eltöltött tíz évem volt a legjobb élményem, mert annyira sokrétű munkám volt, sosem untam bele. Egy helyen kiélhettem azt a fajta sokszínűséget, ami mind itt van bennem, és amivel a legtöbb helyen nem is tudnak mit kezdeni, közben segíthettem másoknak. Bár kénytelen voltam olyan dolgokban részt venni, amik irtó messze estek a komfortzónámtól, hihetetlenül sokat tanultam általuk.

Amikor ezen az egészen elgondolkodtam, végül arra a következtetésre jutottam, hogy talán a sivár gyerekkorom hozta ezt magával. A pénztelenség miatti ingerszegény környezet amiben felnőttem, ahol nem élhettem ki a kíváncsiságom és az alkotói készségeim nagy részét. Más válaszom nincs erre a sokszínű érdeklődésre.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...