Ugrás a fő tartalomra

Csetreszek

Szeretnék még pár polcot a lakásba, és innen indult az a gondolatmenet, aminek a végén eljutottam a csetreszekhez. Gondolom mindenki tudja miről van szó, de ha mégsem: olyan kisebb tárgyakról, amiket nem használunk semmire, csak kitesszük őket porosodni a polcokra. Nevezhetném kacatoknak is, de az talán kicsit túlzás lenne, mert nyilván vannak szemet gyönyörködtető darabok is.

Gyerekkorom óta utálom a csetreszeket, az oka pedig rém egyszerű: nekem kellett takarítanom őket, na meg a polcokat is, amiken sorakoztak. Amúgy sem vagyok oda semmiért, aminek nincs valami rendeltetése, amiket nem lehet hasznosan felhasználni valamire, csak úgy vannak és odabiggyesztik asztalra, polcra, akárhova. Szinte tikkel a szemem ha azt látom, valakinek sok hasonlója van, bár nem tisztem bárkit is megbélyegezni amiatt, hogy mást kedvel mint én. Talán épp a csetreszek miatt vagyok zárt szekrény kedvelő. Oké, a növényeket nyilván nem tehetem ilyen helyre, de azok élőlények, náluk nem bánom a portalanítást. 

Persze tudom, esztétikai hatása is van a jól megtervezett és szépen elrendezett tárgyaknak, mégis jobban szeretem ha a lakás letisztult és egyszerű, semmi csetresz (kacat) nem zavar. Így a végére idebiggyeszteném, hogy a festmények és fotók számomra nem a csetresz kategóriába tartoznak (ha a falon vannak :D).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...