Ugrás a fő tartalomra

Menekülés

Másfél év kihagyással ugyan, de 14 éve vagyok fent az egyik népszerű közösségi oldalon. Sokan széledtek szét az utóbbi egy évben, és kerestek más platformokat különféle okok miatt. Személy szerint én is közel egy éve vágtam bele egy új közösségi média használatába, és csökkentettem a jelenlétem az előzőn.

Most, hogy sokaknál borult ki a bili, és kezdtek egyre többen váltani, a korábbi passzív helyett aktívan jelen lenni eme újabbnak számító platformon, megjelentek azok is, akik miatt sokan váltottak, most pedig megy a blokkok osztása, mert ugyanúgy nem akarnak tudni róluk, ahogy korábban.

Na és erről jutott eszembe, mennyire nem értem néha az embereket. Ha "menekülök" valahonnan, mert ott már rossz, és ebben része van bizonyos embereknek, botoknak stb, akkor nem osztom meg, hogy hová "migrálok", legalábbis nem nyilvánosan. Személy szerint én megkerestem azokat, akikkel korábban is jóban voltunk, vagy épp ők találtak rám, és az új platformon is követjük egymást, de természetesen vannak új ismerősök is, akiket idő közben kedveltem meg, teszem hozzá, még nem teljes a lista. Alkalmanként zárt üzenetben jeleztem merre találnak, ha azt akartam, csak adott ember lássa.

Sajnos azok, akik hozzák-viszik magukkal a gyűlöletet, nehezen megállíthatók. Mindenesetre én nem akartam táptalajt adni egyetlen problémás egyednek sem, ahogy infót sem arról, hol keressenek. Később kiderül még merre megy el ez az egész, ami részben a platform fejlesztőin is múlik, de ezek után nincsenek illúzióim még akkor sem, ha amúgy egy nagyon klassz közösség van kialakulóban részben a korábbi oldal felhasználóiból.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindjárt karácsony megint

Ez az a mondat, ami általában már január másodikán kiszalad a számon évek óta, és amin jót derülnek a családtagok, aztán így november végén megemlegetik, hogy bizony milyen hamar eljött megint ez az időszak, az ünnepek előtti egy hónap. A karácsony nálunk amolyan éves mérföldkő. Semmi komoly, csak egy kis pihenő az egész éves rohanásban. Ilyenkor igazi bekuckózás van némi semmittevéssel, ami az év többi részében cseppet sem jellemző ránk. Lelassulunk, akár a világ körülöttünk. Persze manapság nem olyan, mint húsz éve, amikor esett pár nap alatt derékig érő hó és imádtunk az ablakon kibámulni, vagy hógolyózni, de egy takaró alatt a kanapén pihenni mostanában is jólesik. Egyetlen dolog hiányzik csupán: az illatok. Ez lesz a második olyan ünnepünk, amikor nincs sütőnk. Emiatt maradnak el a nagy sütések, amiket már november végén elkezdtünk korábban is. A kekszek, amiket bedobozolva tartunk és bármikor elérhető egészen január közepéig, ha épp egy kis édességre vágyunk, közben nagyokat szip...

Stresszoldás

A utóbbi pár hét sem telt el stressz nélkül, de főleg az utolsó 2-3 nap volt olyan, amikor azt éreztem magam körül, mindenki megborult és szétestek az emberek. Tettem a dolgom, igyekeztem segíteni mindenkinek, jóformán helyettük is dolgoztam, mégsem volt elég. Mintha nem is e világon lennének, mert a szájbarágós telefonjaim és e-mailjeim, a pirossal kiemelve javított dokumentumok amiket visszaküldtem, mintha totálisan hiábavalók lettek volna, ugyanolyan hülyeségeket kaptam vissza, olykor értetlenkedő utalásokkal. Aztán tegnap meguntam, és szépen kiosztottam mindenkit. Nem durván, nem bántón, de úgy éreztem, elég volt. Ha én igyekszem, tegye azt más is, főleg úgy, hogy ügyfélként próbáltam segíteni, partnerként igyekeztem viselkedni. A mai posztom ezért is relevánsabb mint korábban hittem, emiatt is jutott eszembe, hogy írok róla röviden. Vagyis arról, hogyan kezelem a stresszt. Ígérem, olyan rövid lesz, mint a gyakorlatok többsége. Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig elvonulok egy...

Néha tetszik amit leírok

Korábban már írtam arról, hogy a történeteim csak úgy jönnek, többségében nem gondolkodom rajtuk, és azt hiszem, ez az idő-mennyiség függvényét tekintve egyértelmű is. Aztán vannak azok az esetek, amikor valami  olyat írok le így hirtelen a semmiből, ami tetszik. Úgy ahogy van, önmagában, a történettől függetlenül. Nem nagy dolgokról van szó, néha viccesek, máskor nagyon is komolyak, de számomra jelentenek valamit, és azt veszem észre, máskor, máshogy nem tudtam volna jobban megfogalmazni. Csak hogy két példát hozzak: "Mintha a szótlanság, a ki nem mondott szavak lettek volna a segélykiáltások." -ezt a legutóbbi regényem tartalmazza, és nagyon is sokat jelent számomra, eddig mégis rejtve maradt. "Úgy eltűntél, mint grafit a radír alatt." - korábban sosem fogalmazódott meg bennem ilyen hasonlat, és ezt az élet maga hozta, de jobban belegondolva azért ennek mögöttes tartalmat is lehetne kreálni, amit   egyelőre  nem szeretnék. Mindez megint csak azt bizonyítja, fura e...