Ugrás a fő tartalomra

Menekülés

Másfél év kihagyással ugyan, de 14 éve vagyok fent az egyik népszerű közösségi oldalon. Sokan széledtek szét az utóbbi egy évben, és kerestek más platformokat különféle okok miatt. Személy szerint én is közel egy éve vágtam bele egy új közösségi média használatába, és csökkentettem a jelenlétem az előzőn.

Most, hogy sokaknál borult ki a bili, és kezdtek egyre többen váltani, a korábbi passzív helyett aktívan jelen lenni eme újabbnak számító platformon, megjelentek azok is, akik miatt sokan váltottak, most pedig megy a blokkok osztása, mert ugyanúgy nem akarnak tudni róluk, ahogy korábban.

Na és erről jutott eszembe, mennyire nem értem néha az embereket. Ha "menekülök" valahonnan, mert ott már rossz, és ebben része van bizonyos embereknek, botoknak stb, akkor nem osztom meg, hogy hová "migrálok", legalábbis nem nyilvánosan. Személy szerint én megkerestem azokat, akikkel korábban is jóban voltunk, vagy épp ők találtak rám, és az új platformon is követjük egymást, de természetesen vannak új ismerősök is, akiket idő közben kedveltem meg, teszem hozzá, még nem teljes a lista. Alkalmanként zárt üzenetben jeleztem merre találnak, ha azt akartam, csak adott ember lássa.

Sajnos azok, akik hozzák-viszik magukkal a gyűlöletet, nehezen megállíthatók. Mindenesetre én nem akartam táptalajt adni egyetlen problémás egyednek sem, ahogy infót sem arról, hol keressenek. Később kiderül még merre megy el ez az egész, ami részben a platform fejlesztőin is múlik, de ezek után nincsenek illúzióim még akkor sem, ha amúgy egy nagyon klassz közösség van kialakulóban részben a korábbi oldal felhasználóiból.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...