Ugrás a fő tartalomra

Menekülés

Másfél év kihagyással ugyan, de 14 éve vagyok fent az egyik népszerű közösségi oldalon. Sokan széledtek szét az utóbbi egy évben, és kerestek más platformokat különféle okok miatt. Személy szerint én is közel egy éve vágtam bele egy új közösségi média használatába, és csökkentettem a jelenlétem az előzőn.

Most, hogy sokaknál borult ki a bili, és kezdtek egyre többen váltani, a korábbi passzív helyett aktívan jelen lenni eme újabbnak számító platformon, megjelentek azok is, akik miatt sokan váltottak, most pedig megy a blokkok osztása, mert ugyanúgy nem akarnak tudni róluk, ahogy korábban.

Na és erről jutott eszembe, mennyire nem értem néha az embereket. Ha "menekülök" valahonnan, mert ott már rossz, és ebben része van bizonyos embereknek, botoknak stb, akkor nem osztom meg, hogy hová "migrálok", legalábbis nem nyilvánosan. Személy szerint én megkerestem azokat, akikkel korábban is jóban voltunk, vagy épp ők találtak rám, és az új platformon is követjük egymást, de természetesen vannak új ismerősök is, akiket idő közben kedveltem meg, teszem hozzá, még nem teljes a lista. Alkalmanként zárt üzenetben jeleztem merre találnak, ha azt akartam, csak adott ember lássa.

Sajnos azok, akik hozzák-viszik magukkal a gyűlöletet, nehezen megállíthatók. Mindenesetre én nem akartam táptalajt adni egyetlen problémás egyednek sem, ahogy infót sem arról, hol keressenek. Később kiderül még merre megy el ez az egész, ami részben a platform fejlesztőin is múlik, de ezek után nincsenek illúzióim még akkor sem, ha amúgy egy nagyon klassz közösség van kialakulóban részben a korábbi oldal felhasználóiból.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...