Ugrás a fő tartalomra

Takarásban

Nemrégiben írtam a redőnyökről, most egy másfajta árnyékolásról szeretnék szót ejteni, miután ezt is sikerült próbának alávetni.

A hatalmas üvegszerkezetünkre kerestem valami pénztárcakímélő megoldást, míg a terasz fedése elkészül a nem túl távoli jövőben. Rengeteget böngésztem a neten, mert nem volt egyszerű rátalálnom az aránylag olcsó, de főként megfelelő megoldásra. Végül úgy döntöttünk, kipróbáljuk a napernyő vásznat, amit végül kívülre helyeztünk fel. Kicsit aggódtunk, mert a hasonló vásznak többsége ennek a 2,5-szeresébe került, de úgy voltunk vele, nem olyan hatalmas összeg, érdemes megpróbálni, és ha mégsem válik be, legalább nem túl nagy a veszteség.

A vásznat elvágtuk, de végül nem szegtük be, mert konkrétan nem foszlik. Még nem mostuk, szóval ezt akár még meg is bánhatjuk, bár alaposan megnézem majd, mielőtt kimosnánk. Mivel szúnyogháló profilba illesztettük be, ezért a szegés csak gondot okozott volna, vagyis inkább meghiúsította volna a tervet.

Felrakás után:

1) meg kellett szokni, hogy nem látunk át rajta, viszont ez a hátrány amolyan előny is, mert így takar, ha véletlenül lámpát kapcsolunk (ezen a nyáron kb. 2-szer kapcsoltunk lámpát :D)
2) részben fényáteresztő, és őszintén szólva, imádom, hogy egy közepes-, jól megválasztott szín micsoda hangulatot ad a nappalinknak, emellett nem sötétít le teljesen, mint egy redőny (ha hangulatot akarsz, akkor válassz színeset, de ne túl világosat, vagy sötétet)
3) a lényeg, ami miatt szükségünk volt rá, az árnyékolás, ami tökéletesen bejött (ennek az egyetlen, de nagy felületnek a külső árnyékolásával 1~1,5 fokkal csökkent a hőmérséklet a lakásban esténként még a tartós hőség ellenére is, ami nem is annyira kevés, mint amilyennek tűnik)
Hozzáteszem az utóbbihoz, hogy még mindig szellőztetünk egész éjszaka, így a reggeli és az esti hőmérsékletkülönbséget tudom nézni.

Végül pedig mutatom, itt vettük a vásznat, amit azóta fel is helyeztünk, hátha másnak is szüksége volna hasonlóra. Csakis azért teszem ki linkként, mert bár a szállítás csúszott, a miértről időben infót kaptam magyarázattal együtt (ami a mi érdekünk volt), és a telefonos egyeztetés után már minden simán, a tervnek megfelelően ment.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...