Ugrás a fő tartalomra

Tapasztalatok a könnyűszerkezetes házban

Miután eltelt fél év a beköltözés óta, végre van rálátásom normál ház méretben is az előnyökre és hátrányokra. Korábban már írtam itt egy hosszabb összefoglalót a különféle falazatú házaink tapasztalatairól, és az akkor még csak szintén könnyűszerkezetes miniházról. Most megosztanám az utóbbi fél év tapasztalatait.

December végén költöztünk, tehát épp a téli időszakban, és azért az idei tél elég keményre sikeredett az előző évekhez képest. Nem panasz. A padlófűtés jól teljesített, az előre beállított fogyasztásnak mindössze a harmadát használtuk el. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 5-6000 Ft/hó a fűtésszámla egy 90 nm2-es házban.

Korábban sokat olvastam arról, hogy a könnyűszerkezetes házak recsegnek-ropognak. A fa egy természetes anyag, ami ebből adódóan mozog, legalábbis egy ideig mindenképp. Nagyon figyelni kellett az illesztésekre, többnyire rugalmas hézagkitöltőket kaptak az osb lapok épp a hangok elkerülése miatt. Ahogy korábban írtam, a miniházban sosem hallottam semmiféle ehhez hasonló hangot, de ott közrejátszott az is, hogy kicsik voltak a gerendák fesztávjai. A 2,5 méterenként fallal alátámasztott gerendáknak esélyük sincs nagyobb mozgásra. A jelenlegiben több mint 5 méteres fesztávok vannak, csak a nappali-étkező-konyha közel 40nm2-es tér egyben. Ezek miatt már hallható volt a mozgás hangja, de főként a gipszkartonoknál, amiket gletteltünk. A sarkokon néha hallunk kisebb pattogó hangot, de egyre ritkábban, ami azért is jó jel, mert azóta itt vannak a melegek, és nyilván ez is számít, bár a szigetelés rengeteget megfog az időjárás kellemetlenségeiből.

(Hozzátenném így zárójelben, az előző házunkban, ami Ytongból készült, szintén gipszkarton plafonunk volt, mert a villanyvezetékek felette hálózták be a lakást, nem a falon keresztül fúrtunk faragtunk mindent. Ott ugyanúgy volt pattogás szellőztetéskor, főként télen, amikor a meleg lakásba beáramlott a hideg levegő. Ennek semmi köze a fa szerkezethez.)

Az árnyékolást egyértelműen meg kell oldani, de az a hatalmas üvegfelületeknek köszönhető, nincs köze az amúgy durván szigetelt házhoz. Itt meg is jegyezném, beletettük a házba amit megkívánt, még annál is többet, emiatt pedig semmivel sem volt olcsóbb, mintha téglából építkeztünk volna, legfeljebb több újrahasznosítható anyagunk maradt, és kevesebb törmelék. Míg a miniházban nincs déli ablak vagy ajtónyílás, ráadásul az ablakok méretei is kisebbek, emiatt pedig lényegesen hűvösebb van, a nagy házban keményen kell fellépni a napsütés ellen. Ez viszont teljesen mindegy, hogy milyen falazatú a ház. Ami lényeges eltérés, a miniben a párával küzdöttünk, itt épp fordítva. 1-2 naponta mosok télen-nyáron, akár kisebb adagokat, és a lakásban szárítjuk le a ruhákat, mert annyira száraz a levegő. Néha lemegy 30 % alá, ha nem figyelünk. Emiatt is akarok minél több szobanövényt hozni majd bentre is.

Ami valószínűleg sokaknak számít, nekünk annyira nem gond: a térerő és az internet. A ház be van csomagolva hőtükör fóliával, emiatt pedig igencsak alacsony a térerő. Van, tudunk telefonálni bentről, de a minősége nem olyan, mintha kimegyünk az udvarra. Az internet ugyanezen oknál fogva macerás, mert wifis netünk van, nem kábeles. Nem olyan vészes, ezt inkább csak azoknak írom le, akiket jobban érdekel az ilyesmi. Nyilván a kábeles net és telefon teljesen rendben lenne.

Az állatkákról egy kicsit: nincs több hangyánk, mint a korábbi házainkban, ahogy rágcsálók is nagyjából ugyanolyan szinten. Amire figyelni kell, és ez teljesen független a ház falazatától, hogy a patkányok képesek beköltözni a hungarocelles szigetelésbe. Egyszerűen lyukat rágnak rajta, és oda fészkelnek, kívülről észrevehetetlen marad, mert a föld szintjétől indulnak. Kivédtük fém kezdősínnel a lábazatnál, így esélyük sincs berágni magukat. A fakopáncsok néha próbálkoznak, de inkább a szigetelésnek mennek neki, de ez sem a könnyűszerkezetes házak saját gondja, kő házak szigetelését is bontották már meg.

Ami a jelenlegi meleget illeti, semmit sem csinálunk másként itt, mint az Ytong házunknál korábban. Este 10-től másnap reggel 6-ig szellőztetünk, hajnali fél 4 és 4 között kezdődik a főzés, hogy 6 előtt be is fejezzük. A napos oldalakat árnyékoljuk, a mosott ruhák míg leszáradnak, kicsit hűvösebbet is nyújtanak. Nincs légkondink (még), mert nem vagyunk oda érte, és nem is tartjuk gazdaságosnak. A reggel 6-os ablakzárásokkor általában 24-25 °C van, este a nyitáskor nagyjából 26-27,5 °C. Igen, 2-3 °C-ot megy fel nap közben a hőmérséklet a lakásban, viszont azt hozzá kell tennem, jelenleg a 6,5 nm2-es déli tájolású üveges szerkezetünkön nincs árnyékolás (egy vagyon, még gyűjtünk rá). Ha ebből indulunk ki, szerintem a ház elég jól tartaná a reggeli hőmérsékletet.

Azt hiszem, nagyjából leírtam, ami kikívánkozott, de ha valakit érdekelne más is, szívesen kiegészítem a posztomat egyéb saját tapasztalatokkal.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...