Ugrás a fő tartalomra

Időmenedzsment

Nap mint nap multifunkcióban működöm, emiatt pedig szükségem van a lehető legjobb időmenedzsmentre. Egyszerűbben: próbálom jól beosztani az időmet, hogy egy nap minél több dolgot tehessek. Néha nem könnyű, de többségében már rutinná vált.

Gyakran végzek egyszerre több tevékenységet, de ezeket úgy válogatom össze, hogy ne üssék egymást, hanem a legnagyobb időmegtakarítással működjenek. Vannak olyan tevékenységek, amiket nyugodtan összepárosítok, mert jól működnek együtt. Ilyenkor egy-egy hosszabb tevékenységhez csapok rövidebbeket. Például elindítom a mosást, és míg a gép teszi a dolgát, addig kitárom az ablakokat, majd a kora reggeli kerti munkákkal és öntözéssel is épp végzek. Teregetés után jöhet a főzés. Míg száradnak a ruhák, elkészül az ebéd is. Ha hosszabb idejű főzés vagy sütés van, és nem kell felügyelni, ott a közbenső mosogatás, vagy épp egy kis porszívózás, felmosás.

Az aprólékosabb munkák közé nem teszek be semmit, mert nem szeretek ide-oda csapongani, míg kész nincs, amit elkezdtem. Ugyanígy vagyok a szellemi dolgokkal. Ha a levelező rendszert használom, vagy számlákkal foglalkozom, esetleg ajánlatokat készítek, vagy épp tervezek, mindig sorrendet állítok fel, hogy minél hatékonyabb legyen a munka. Ugyanez érvényes az utazással kapcsolatos tevékenységekre is. Ha elindulok itthonról, akkor előtte eltervezem az útvonalat, mert a lehető legkevesebb idő alatt akarom letudni a teendőket. Ugyanakkor ebben az esetben mindig rátartok az időre, mert bármikor bármi közbejöhet egy utazás során.

Na és itt van a kakukktojás, aminél elúszik ez a hatalmas időmenedzsment: a kreatív dolgaim. Ezek azok, amikbe végtelenül bele tudok gabalyodni. Sokkal nagyobb összpontosításra van szükségem, mint bármi másnál. Azt hiszem, talán amiatt lehet, mert nincs súlyuk, nem történik semmi, ha valamit elrontok. Nem stresszelek rajtuk, vagy agyalom túl őket, csak élvezem a velük való foglalkozást, a kísérletezést.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...