Ugrás a fő tartalomra

Kellene még idő

Jelenleg úgy érzem, semmire sincs elég időm, kevés a nap 24 órája arra, hogy mindennel tudjak foglalkozni, amivel szeretnék. Örülök, mert van dolgom, és nem hülyeségeken agyalok, viszont rettentően idegesít, hogy azokkal egyáltalán nem tudok foglalkozni amik kicsit kikapcsolnának, csak pörgök a mókuskerékben. Aztán ahogy pár napja szétestem agyilag, nem ártana lelépni legalább egy napra, és csak a D vitamint szívni a bőrömön át, meg csatangolni spontán, különösebb úti cél nélkül. (Mintha olyan lennék, aki csinál hasonlókat... :D)

Az írással sem haladok, ezt nem is részletezem, azt megtettem az Irkán itt, elolvashatja akit érdekel.

Pár hete felrajzoltam a mintákat is a falakra, de még nem volt időm felpattintani a gipszet és 3D-sre alakítani, amit aztán festeni is szeretnék. Jelenleg elég csúnyácskán néz ki, mert bár minta, mégiscsak egy grafittal készített rajz a fehér falon, és eléggé bántja a szemem nap mint nap. Nyilván tehetnék ellene, de akkor más, ennél fontosabb dolog maradna el, mert ezek órákat vesznek igénybe, vagyis inkább napokat.

A kertről ne is beszéljünk, az konkrétan sehol sem tart, pedig itt volna az ideje a megkésett ültetésnek, hamarosan pedig a palántázásnak. Ráadásul többnyire kellemes idők voltak (most tekintsünk el az olykor viharos széltől), és ilyenkor szeretek a szabadban lenni, tenni-venni a kertecskénkben, ami ki is kapcsol egy időre.

Mindez nem panasz, hisz tudom, mások is tele vannak feladatokkal, csak az előzőekben leírtak miatt jelzem, egy kicsit csendben leszek itt is. Van itt elég olvasnivaló már így is, valószínűleg senki sem bánja, ha egy icipicit "befogom a szám", és nem posztolok egy ideig.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...