Ugrás a fő tartalomra

Kellene még idő

Jelenleg úgy érzem, semmire sincs elég időm, kevés a nap 24 órája arra, hogy mindennel tudjak foglalkozni, amivel szeretnék. Örülök, mert van dolgom, és nem hülyeségeken agyalok, viszont rettentően idegesít, hogy azokkal egyáltalán nem tudok foglalkozni amik kicsit kikapcsolnának, csak pörgök a mókuskerékben. Aztán ahogy pár napja szétestem agyilag, nem ártana lelépni legalább egy napra, és csak a D vitamint szívni a bőrömön át, meg csatangolni spontán, különösebb úti cél nélkül. (Mintha olyan lennék, aki csinál hasonlókat... :D)

Az írással sem haladok, ezt nem is részletezem, azt megtettem az Irkán itt, elolvashatja akit érdekel.

Pár hete felrajzoltam a mintákat is a falakra, de még nem volt időm felpattintani a gipszet és 3D-sre alakítani, amit aztán festeni is szeretnék. Jelenleg elég csúnyácskán néz ki, mert bár minta, mégiscsak egy grafittal készített rajz a fehér falon, és eléggé bántja a szemem nap mint nap. Nyilván tehetnék ellene, de akkor más, ennél fontosabb dolog maradna el, mert ezek órákat vesznek igénybe, vagyis inkább napokat.

A kertről ne is beszéljünk, az konkrétan sehol sem tart, pedig itt volna az ideje a megkésett ültetésnek, hamarosan pedig a palántázásnak. Ráadásul többnyire kellemes idők voltak (most tekintsünk el az olykor viharos széltől), és ilyenkor szeretek a szabadban lenni, tenni-venni a kertecskénkben, ami ki is kapcsol egy időre.

Mindez nem panasz, hisz tudom, mások is tele vannak feladatokkal, csak az előzőekben leírtak miatt jelzem, egy kicsit csendben leszek itt is. Van itt elég olvasnivaló már így is, valószínűleg senki sem bánja, ha egy icipicit "befogom a szám", és nem posztolok egy ideig.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...