Ugrás a fő tartalomra

Dilemmák

Az idei húsvét sem úgy alakult, ahogy azt szerettük volna. Semmiféle készülődésre nem futotta az időnkből, kizárólag a bevásárlást ejtettük meg, bár az sem kimondottan az ünnepeknek szólt. Hétvégén végre kicsit foglalkozhattunk a saját dolgainkkal. Úgy 2-3 napot, ami azt is jelentette, nyilván megint bezsúfoltunk magunknak olyan itthoni munkákat, amikre mostanában nem volt időnk.

Nálam ez azt jelenti, elkészült a konyhabútor egyik azon része, ami még hiányzott, és elkezdtem ismét agyalni az ajtófrontok színein. Havonta változott mit tegyünk, legyen-e fából, ahol sokkal több a lehetőség a színek variálásában, ugyanakkor rengeteg munka, vagy inkább bútorlapból, ami kevesebb munka ugyan, de az adott színek behatárolják a lehetőségeket, nekünk pedig nagyon keskeny az a színskála, amiből válogathatunk a meglévő színek ismeretében. Hatalmas a dilemma, mert az időnk is véges, közben már nagyon kellenének azok az ajtók, hisz sokkal többet kell takarítani azok hiánya miatt. Emellett ott van a hátráltató tényező, az aggodalom egy rossz választástól, hisz ha megérem, akár 20 évig is nézegethetem.

Inspirációként elkezdtem ajtófrontokat keresgélni, és a nettfront oldala az, ahol bútortípusokon is meg lehet nézni egy-egy színt, hogy mutatnának. Még mindig nem döntöttünk, csak annyit, hogy lesz egy kicsi magasfényű fekete a sütő és a főzőlap miatt, közvetlen a sütő mellett, és plusz két szín, egy sötét és egy világos. Többnyire határozott elképzelésem van a színekkel kapcsolatban, ritkán húzom sokáig a választást, ebben az esetben viszont épp én vagyok az, aki akár tízpercenként gondolja meg magát. Pár napja az álmomban szuper jól nézett ki a bordó a többi világos szürkéhez, aztán amikor ébren végiggondoltam, inkább letettem róla.

A vacillálás közben pedig az ünnepek alatt méreteztem a fiókokat, azok előlapjait, és azt a pár ajtót, ahová nincs lehetőségem fiókot tenni. Így kerültem megint a tervezőasztalhoz, és ültem kockásra a hátsóm.


Ui.: A konyhapultot lehet, hogy megbántam egy icipicit. Na nem arról van szó, hogy ne tetszene, vagy komoly gondom lenne vele, csak folyton takarítom, mert azt hiszem, tele van morzsával, mert a szürke alapszínben ott vannak a zsemlemorzsa színű apró minták. Igen, naponta többször belefutok. :D Ezt meg is említettem a lapszabászat tulajának, aki mosolyogva mondta, ő egy foltmintás pultot választott, amit néha túlsikál, mert azt hiszi, az egy igazi folt, nem a pult mintája. Oké, így már nem is annyira gáz a dolog. :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...