Ugrás a fő tartalomra

Dilemmák

Az idei húsvét sem úgy alakult, ahogy azt szerettük volna. Semmiféle készülődésre nem futotta az időnkből, kizárólag a bevásárlást ejtettük meg, bár az sem kimondottan az ünnepeknek szólt. Hétvégén végre kicsit foglalkozhattunk a saját dolgainkkal. Úgy 2-3 napot, ami azt is jelentette, nyilván megint bezsúfoltunk magunknak olyan itthoni munkákat, amikre mostanában nem volt időnk.

Nálam ez azt jelenti, elkészült a konyhabútor egyik azon része, ami még hiányzott, és elkezdtem ismét agyalni az ajtófrontok színein. Havonta változott mit tegyünk, legyen-e fából, ahol sokkal több a lehetőség a színek variálásában, ugyanakkor rengeteg munka, vagy inkább bútorlapból, ami kevesebb munka ugyan, de az adott színek behatárolják a lehetőségeket, nekünk pedig nagyon keskeny az a színskála, amiből válogathatunk a meglévő színek ismeretében. Hatalmas a dilemma, mert az időnk is véges, közben már nagyon kellenének azok az ajtók, hisz sokkal többet kell takarítani azok hiánya miatt. Emellett ott van a hátráltató tényező, az aggodalom egy rossz választástól, hisz ha megérem, akár 20 évig is nézegethetem.

Inspirációként elkezdtem ajtófrontokat keresgélni, és a nettfront oldala az, ahol bútortípusokon is meg lehet nézni egy-egy színt, hogy mutatnának. Még mindig nem döntöttünk, csak annyit, hogy lesz egy kicsi magasfényű fekete a sütő és a főzőlap miatt, közvetlen a sütő mellett, és plusz két szín, egy sötét és egy világos. Többnyire határozott elképzelésem van a színekkel kapcsolatban, ritkán húzom sokáig a választást, ebben az esetben viszont épp én vagyok az, aki akár tízpercenként gondolja meg magát. Pár napja az álmomban szuper jól nézett ki a bordó a többi világos szürkéhez, aztán amikor ébren végiggondoltam, inkább letettem róla.

A vacillálás közben pedig az ünnepek alatt méreteztem a fiókokat, azok előlapjait, és azt a pár ajtót, ahová nincs lehetőségem fiókot tenni. Így kerültem megint a tervezőasztalhoz, és ültem kockásra a hátsóm.


Ui.: A konyhapultot lehet, hogy megbántam egy icipicit. Na nem arról van szó, hogy ne tetszene, vagy komoly gondom lenne vele, csak folyton takarítom, mert azt hiszem, tele van morzsával, mert a szürke alapszínben ott vannak a zsemlemorzsa színű apró minták. Igen, naponta többször belefutok. :D Ezt meg is említettem a lapszabászat tulajának, aki mosolyogva mondta, ő egy foltmintás pultot választott, amit néha túlsikál, mert azt hiszi, az egy igazi folt, nem a pult mintája. Oké, így már nem is annyira gáz a dolog. :D

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »