Ugrás a fő tartalomra

Okos izék

Jól megfontolt szándékkal kerültem a címben a "kütyü" kifejezést, mert számomra azok a kisebb méretű dolgokat jelentik, a poszt pedig inkább a nagyobbakról szól. Oké, az "izé" sem túl szép kifejezés, de legalább mindenféle tárgy belefér a kategóriába.

Minél jobban elokosodik a világ, én annál inkább dacolok vele, és húz a szívem a butácska holmik felé. Értem én, hogy elvileg segítenek nekünk embereknek, de engem leginkább zavarnak. Jó példa erre a pár éve megvett airfryer, ami természetesen okosítható lenne, de szerény személyem megelégszik a gombok nyomogatásával és forgatásával, valamint az alapfunkciókkal. Bennem van ez a "majd én azt tudom, minek mennyi idő kell" dac, és még ha ott a "túloldalon" a lehetőség újabb receptekre, engem ez nem mozdít meg az okosítás irányába.

Aztán nyilván belefutottam az összes lehetőségbe, miután háztartási gépekre volt/van szükségünk. Ki is jött ám a számon egy "Most aztán már elég legyen!", mert bármi ami tetszett, vagy inkább megfelelő volt számunkra, mind okos eszköz. Amint az előbbiekből következtethető, maradok a butácska megoldásoknál, és fapadosan használom a gépeket. Alapból nem indítok el semmiféle elektromos cuccot, ha nem vagyunk itthon, szóval esélytelen és felesleges lenne felcsatlakoztatni a hálózatokra az eszközöket.

Biztosan sokan vannak, akik élnek/élnének ezekkel a lehetőségekkel, én viszont maradok egy kicsit régimódi ebben az esetben. Ma már az érintőpanelek szinte kötelezőek mindenhol, egyre kevesebb gombos megoldást látok a háztartási gépeknél, amit még el is tudok fogadni, ha jól átlátható a kezelőfelület, szóval nem kimondottan a fejlődést utasítom vissza, inkább a számomra felesleges dolgokat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...