Strucc módban

Talán kicsit túlzás a cím, de jelenleg azt érzem, mostanában a strucc lett a lélekállatom. Az a bizonyos, amelyik homokba dugja a fejét.

Folyamatosan éreztem a nyomást, mindenhonnan a politikai mocskolódás zúdult a nyakamba és nyilván másokéba is. Aztán pár hete úgy éreztem, elég volt. Tévécsatornánk már vagy tíz éve nincs, elég hamar szakadt el a cérna az ottani változások és hirdetések miatt, de rádiót néha-néha azért hallgattam, főként, ha a párommal épp dolgoztunk valamin. Mára már teljesen kerülöm a rádiócsatornákat is, nem vagyok hajlandó bekapcsolni egyiket sem. Ha megyek valahová, már nem nézelődöm, csak a célra fókuszálok, mert nem vagyok kíváncsi a plakátokra. Hamarosan választások, és csak bizakodhatok benne (gondolom sok sorstársammal együtt), végre eltűnik az a sok szemét az utcákról is.

A közösségi médiát is hanyagolom, nagyon ritkán megyek fel, mert bár nem sokakat követek, így is beszűrődnek a politikai tartalmak. Korábban egyszerűen továbbgörgettem, de mostanra besokalltam, és az apróságokat sem bírom elviselni, ha a politikáról van szó. Bármennyire is hiányoznak a kedves és vicces emberkék, most nincs lelkierőm végigpörgetni az oldalt és kiválogatni a kedves és/vagy vicces posztokat, amire szerintem most leginkább szüksége lenne mindenkinek.