Éhség

Az éhség az egyik legnagyobb szívás néha, és itt most általánosságban írom, nem kizárólag az evésre gondolok. Éhségnek hívom azt is, amikor hirtelen tör rám a tanulás utáni vágy, vagy az alkotói tevékenység hiánya, amit nagyon nehéz féken tartani.

Így jártam most is. Napok óta érzek valami olyasmit, mint amikor korog a gyomrom, csak ezt belül-, mélyen a lelkemben. Fokozatosan fészkeli be magát a fejembe újra a koreai és angol nyelv, hogy megint tanulnom kellene. Hiányzik. Mindkét nyelv, és a tanulás is. Egyiket sem használom, az angolt nagyon ritkán, és érzem, sokat felejtettem. Mostanában megint előjönnek álmomban. Néha angolul beszélek rövid mondatokat, máskor koreaiul próbálom kifejezni magam. Olykor sikerrel, de többnyire megakadok, és felébredek, amiért nem jutnak eszembe azonnal a szavak.

Éhes vagyok. A tudásra éhezem, de jelenleg több más dolog foglal le, és egyelőre fogalmam sincs, hogyan tudnám beépíteni a napjaimba. Az viszont biztos, valahogy megoldom, mert minél tovább húzom, annál nagyobb lesz ez az éhség.