Gondolom mindenkinek ismerős a mondás, miszerint "kinek nincs esze, legyen notesze". Persze vicces egészen addig, míg valakit nem érint kellemetlenül a feledékenység. Igen, nyilván azért írok róla, mert sikerült alaposan kitolni magammal már sokadjára. Néha eltűnődök rajta, ez talán valami jel lehet. Miért? Mert csak bizonyos dolgokkal történik, nem általánosan vagyok "hülye".
Időnként megbolondul a telefonom. Betudhatom annak, hogy közel egy éve leszoktam a kikapcsolásáról, főként a gyerekeim miatt. Előtte rendszeresen, minden este kikapcsoltam, de egy időben gyakran beszéltünk korán vagy épp későn fontosabb dolgok miatt, ezért pedig egy idő után megszoktam, hogy csak lenémítom. A lényeg: annyira elszoktam a kikapcsolom-bekapcsolom rutintól, csak kinyomom a telefont, amikor nekiáll megbolondulni. Aztán rájövök, megint elfelejtettem a PIN kódot. Ugye? Itt jön az a rész, amikor bizony kellene a notesz.
Mondtam már? A mindent is bebiztosítom, és általában mindent megjegyzek (kivéve azt a szájbatekert PIN kódot). Ugyan nem írtam le a kódot, hisz megvan a kódkártya, viszont elfelejtettem, hová tettem. Pár helyen megnéztem, de mivel nem találtam, úgy felhúztam magam ezen, vagyis azon, hogy nem jutott eszembe azonnal hol lehet, félretettem a telóm fél napra, rá sem néztem. Totál nyugis napom volt, senki sem zargatott, szóval megvolt a maga előnye ennek.
Aztán délután kettő körül kezdett kattogni az agyam csak úgy a semmiből, és bevillant egy négyjegyű szám. Nem feszültem rá, de úgy tíz percenként csengetett be az agyamba, mint valami ébresztő. Oké. -gondoltam- Ideje megint célirányba állni, de eszemben sem volt rossz kódot beütni, ezért megint végiggondoltam, hol kell keresnem a kártyát a saját logikám szerint. Nyilván azonnal ott kerestem, ahol órákkal korábban is kezdtem a keresést, és láss csodát, azonnal megtaláltam. Egyszerűen elnéztem felette. Na és nyilván a jó kód kattogott az agyamban. Néha olyan érzésem van, mintha az agyam egy labirintus lenne, és ha eleget várok, kitalál rajta a megfelelő infó.
Amúgy ki kellene ütnöm azt a vacak kódot, aztán megint visszaszokni a kikapcsoláshoz. Egyrészt nem egy sok százezres telefonom van, másrészt sem fotókat, sem egyéb infót nem tartok rajta, az alkalmazásokba is mindig úgy kell belépnem, sosem maradok bejelentkezve egyikben sem, szóval nincs akkora tétje, ha elvesztem (ráadásul kicsit kezdem unni a hülyeségeit, amit csinál néha), bár még sosem hagytam el telefont.
Aztán ott van az a bizonyos notesz. Van belőle 3 is, így életemben most először mindháromba bekerült a hely, hol keressem a kódot. Nem, még véletlenül sem a kód, csak hogy hű legyek önmagamhoz. :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése