Ugrás a fő tartalomra

Túlbiztosítások

Bármennyire úgy tűnik, jelen posztban semmiféle hagyományos biztosításról nem lesz szó. sem autó vagy lakás, sem élet vagy baleset. Ez egy egészen kicsikét valami másról szól, de mindenképp a biztonságról.

Mindig is szerettem (volna) biztonságban érezni magam, ezért pedig a lehető legtöbbet tettem, ami épp belefért a kereteimbe. Ez a biztonság leginkább a fizikai biztonságra vonatkozik, mert mi is lehetne számomra értékesebb, mint a saját életem, és a családomé.

A címben szereplő túlbiztosítás (?) talán akkor kezdődött, amikor gyerekeink lettek. Mintha valami átkattant volna az agyamban. Nem arról van szó, hogy mindenféle kütyüt megvettem amire nem volt szükségem, de nagyon figyeltem arra, hogyan óvom meg a kölyköket akár az autóban, akár a házban. A gyerekülés a kocsiban, vagy a bútorok sarkainak eltompítása a lakásban alapvető dolog volt, arról nem is ejtenék több szót. Arról viszont igen, hogy poroltó került a kocsikba és a házba, utóbbiba már szén-monoxid érzékelő és füstérzékelő is.

Jelenleg még nem került felszerelésre a kamerarendszer, de hamarosan ez is megtörténik, ahogy az előző házunknál is volt. Úgy érezzük, túl a betörés elleni védelmen, több haszna van, hisz ha kint történik bármi a házzal, a melléképületekkel, amire nem látunk rá egy adott helyről, a kamerák megmutatják, és akár időben léphetünk, menthetjük ami menthető.

Írtam már korábban az egyik posztomban tűzesetekről a környékünkön, így talán kicsit érthetőbb ez a fajta felkészülés a nehezen kezelhető esetekre. Ehhez persze hozzátartoznak még az egyéb apróságok is. A házban például nincsenek elektromos vezeték összekötések a falakban, kizárólag a falon kívül, ahogy a vízvezeték és fűtéscsövek is kiindulóponttól a végpontokig futnak, nincsenek köztes összekötések, toldások.

Nos, ezekre mondták többen, hogy kissé eltúlzom a biztonságot, szerintem viszont csak próbálom elejét venni az olyan eseményeknek, amiknek nem szeretnék részese lenni, de legalábbis gyorsabban észlelni és megoldani, mint ahogy az általában történik. Talán úgy tűnik, túlaggódom a dolgokat, de igazából nem így van. Tudtam aludni korábban is, nem rettegtem a lehetséges (de nem valószínű) problémáktól, de mégis megnyugtat a tudat, hogyha gond van, gyorsabb az észlelés és a rövid távú megoldás "kéznél" van, főként az életünk védelme érdekében.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...