Ugrás a fő tartalomra

Túlbiztosítások

Bármennyire úgy tűnik, jelen posztban semmiféle hagyományos biztosításról nem lesz szó. sem autó vagy lakás, sem élet vagy baleset. Ez egy egészen kicsikét valami másról szól, de mindenképp a biztonságról.

Mindig is szerettem (volna) biztonságban érezni magam, ezért pedig a lehető legtöbbet tettem, ami épp belefért a kereteimbe. Ez a biztonság leginkább a fizikai biztonságra vonatkozik, mert mi is lehetne számomra értékesebb, mint a saját életem, és a családomé.

A címben szereplő túlbiztosítás (?) talán akkor kezdődött, amikor gyerekeink lettek. Mintha valami átkattant volna az agyamban. Nem arról van szó, hogy mindenféle kütyüt megvettem amire nem volt szükségem, de nagyon figyeltem arra, hogyan óvom meg a kölyköket akár az autóban, akár a házban. A gyerekülés a kocsiban, vagy a bútorok sarkainak eltompítása a lakásban alapvető dolog volt, arról nem is ejtenék több szót. Arról viszont igen, hogy poroltó került a kocsikba és a házba, utóbbiba már szén-monoxid érzékelő és füstérzékelő is.

Jelenleg még nem került felszerelésre a kamerarendszer, de hamarosan ez is megtörténik, ahogy az előző házunknál is volt. Úgy érezzük, túl a betörés elleni védelmen, több haszna van, hisz ha kint történik bármi a házzal, a melléképületekkel, amire nem látunk rá egy adott helyről, a kamerák megmutatják, és akár időben léphetünk, menthetjük ami menthető.

Írtam már korábban az egyik posztomban tűzesetekről a környékünkön, így talán kicsit érthetőbb ez a fajta felkészülés a nehezen kezelhető esetekre. Ehhez persze hozzátartoznak még az egyéb apróságok is. A házban például nincsenek elektromos vezeték összekötések a falakban, kizárólag a falon kívül, ahogy a vízvezeték és fűtéscsövek is kiindulóponttól a végpontokig futnak, nincsenek köztes összekötések, toldások.

Nos, ezekre mondták többen, hogy kissé eltúlzom a biztonságot, szerintem viszont csak próbálom elejét venni az olyan eseményeknek, amiknek nem szeretnék részese lenni, de legalábbis gyorsabban észlelni és megoldani, mint ahogy az általában történik. Talán úgy tűnik, túlaggódom a dolgokat, de igazából nem így van. Tudtam aludni korábban is, nem rettegtem a lehetséges (de nem valószínű) problémáktól, de mégis megnyugtat a tudat, hogyha gond van, gyorsabb az észlelés és a rövid távú megoldás "kéznél" van, főként az életünk védelme érdekében.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...