Számunkra több évtizedes rutin a bútor készítés, ezért csak egy kis projektnek számított a beépített szekrény a szobába. A "kis" szó azonban cseppet sem a szekrény méretére utal, ugyanis a 2.70x2.50-es méretes holmit kellett kiszabnunk és összeállítanunk.
A bútorlapok évek óta sorakoztak a melléképületben (még akkor vettünk tizenöt táblával, amikor olcsón megkaptuk, mert kifutó széria volt), és a megmaradt pár táblát használtuk fel hozzá. Sajnos nem elég mindkét szobába az anyag (azóta jópár más bútor lett belőle), de az egyiket sikerült befejezni, és a másik szobába is megvannak az oldalak. A lap maga nem szép, de úgy voltunk vele, egy beépített szekrénynek, aminek konkrétan majd csak az ajtófrontja fog látszani, tökéletesen megfelel, a funkcióját így is ellátja.
Mivel a mérete hatalmas, 3 darabból készítettük. Nem spiláztam túl a tervezést, egy nagyon egyszerű, de annál logikusabb elosztást terveztem. Eleinte arra gondoltam, alul fiókok lesznek, végül úgy döntöttem, veszek pár kosarat, amik méretben beleillenek, és azokat teszem bele. Mivel a ruháink 90%-át fogason tároljuk, nyilván az akasztós rész lett a legtöbb. A felső polcok lesznek a ritkán használt holmiknak.
Itt pedig a kép a még ajtók és akasztók nélküli szekrényről:
Azóta az akasztók is bekerültek, sőt, a ruhák is elfoglalták a helyüket, ajtók később kerülnek rá. Miután összeállt a szekrény, meg kellett állapítanom, annyira nem is ronda a bútorlap, mint amilyennek táblában tűnt. Így készen egész pofás. Amikor a gyerekeim meglátták, a legnagyobb rögtön azzal jött, neki is kell ilyen, mire a kicsi: "szerintem jobb, ha ránéztek, mert mire észbe kaptok, szétszereli és elviszi". :D Nyilván viccelt, de jó érzés volt, hogy nekik is bejött, mert ritkán egyezik az ízlésünk.
Így a végére zárásként egy apró vicces dolog, ami a történtekor cseppet sem tűnt annak: a mérete miatt az 1-1 részt sem tudtuk egyben bevinni a szobába, így miután összeállítottuk a nappaliban, majd próbáltuk átemelni-forgatni a folyosón át a szobába, beszorultunk a pici folyosó és a nappali közé. Szóval irány vissza szétszedni, darabokban átvinni, újra összerakni. Másodszorra már nyilván gyorsabban ment. Annyit még így a legvégén, megint sikerült szoros méretben maradnom a tervezésnél, és épp becsusszant a helyére a harmadik szekrény is. A második berakása után kicsit aggódtam, nem mértem-e el valamit, de szerencsére befért.
Nagyon menő lett!
VálaszTörlésÉn mindig irigylem azokat, akik ügyesen barkácsolnak és meg tudnak tervezni ilyeneket. Mérőszalaggal meg ácsceruzával. :)
Köszönöm! Hiszem, hogy mindenki jó valamiben, csak rá kell jönni miben, és csinálni akár saját örömünkre, még ha bakizunk is néha. :)
Törlés