Ugrás a fő tartalomra

Stukkók

Már elkezdtük a stukkózást, amikor beugrott, hogy bizony ekkora hatalmas fehér falfelületeknél jobban mutatna a színes stukkó. Emiatt aztán alaposan megszívattuk magunkat. Na nem maga az ötlet miatt, hanem mert a már feltett stukkókat festeni egy horror, hogy ne legyen festékes a csoda szép fehér fal vagy plafon. A ragasztószalagot nem nagyon kedveli a falfesték, hiába is lenne könnyebb vele, szóval marad a lehetőleg nem remegő kéz, a vékony ecset, na meg a tériszonyom, amit azért itt-ott sikerül leküzdenem a stabil járófelület kialakításával.

Bár már egy ideje végeztem a stukkók festésével (már amiket nem tettünk fel korábban), csak most sikerült befejezni a felrakásukat. Kipróbáltam erre is a festéket, amivel a parketta szegélyeket festettem (itt írtam róla), vagyis nem pont azt, hanem a világosszürke változatot. Szerintem elég ütős lett. Nem túl harsány, inkább visszafogott, és ha minden jól megy, sokféle színhez passzol majd, amikor végre színesek lesznek a falak. A konyha csempéjéhez kimondottan jól passzol, de a nappali terében a leglátványosabb.

Amit tapasztaltam, kicsiben nem mutat. Bár elkezdtem lefesteni az egészen vékony stukkókat is, ami a vécébe, fürdőbe és háztartási helyiségbe került volna, amikor hozzánéztem a falhoz, arra jutottam, inkább nem kellene. Emiatt aztán fogtam a fehér festéket, és 3 réteggel eltűntettem a szürkét, ismét fehér lett. Ezekbe a helyiségbe a csempék miatt nem akartam nagyobb stukkót, a fürdőben pedig a felső szekrény úgyis eltakarja, értelmetlen lett volna.

A szobákban közepes méretűek, és egész jól mutatnak, főleg a plafonban kialakított karnisok helye miatt. A nappaliban van a legnagyobb méretű, bár elég egyszerűt választottunk, semmi kihívó. Mégis, pont emiatt üt akkorát (szerintem). Tudom, talán hülyeség, de amióta felkerültek, néha csak megállok a nappaliban, és gyönyörködöm bennük, mert egyszerűen vonzzák a tekintetet. Na jó, azt nem nehéz az amúgy üres házban a fehér falakkal :D.

Már csak egyetlen dolog így a végére: a legjobb ötlet volt festeni a stukkókat (a szín ebben az esetben nem számít). Amellett, hogy gyönyörű selyemfényűek lettek, sokkal könnyebb takarítani is. Persze ehhez vizes bázisú festék kell, ami lehetőleg gyorsan is szárad, meg oda kell figyelni a megfolyásokra, ezért inkább vízszintes felületen érdemes festeni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...