Ugrás a fő tartalomra

Stukkók

Már elkezdtük a stukkózást, amikor beugrott, hogy bizony ekkora hatalmas fehér falfelületeknél jobban mutatna a színes stukkó. Emiatt aztán alaposan megszívattuk magunkat. Na nem maga az ötlet miatt, hanem mert a már feltett stukkókat festeni egy horror, hogy ne legyen festékes a csoda szép fehér fal vagy plafon. A ragasztószalagot nem nagyon kedveli a falfesték, hiába is lenne könnyebb vele, szóval marad a lehetőleg nem remegő kéz, a vékony ecset, na meg a tériszonyom, amit azért itt-ott sikerül leküzdenem a stabil járófelület kialakításával.

Bár már egy ideje végeztem a stukkók festésével (már amiket nem tettünk fel korábban), csak most sikerült befejezni a felrakásukat. Kipróbáltam erre is a festéket, amivel a parketta szegélyeket festettem (itt írtam róla), vagyis nem pont azt, hanem a világosszürke változatot. Szerintem elég ütős lett. Nem túl harsány, inkább visszafogott, és ha minden jól megy, sokféle színhez passzol majd, amikor végre színesek lesznek a falak. A konyha csempéjéhez kimondottan jól passzol, de a nappali terében a leglátványosabb.

Amit tapasztaltam, kicsiben nem mutat. Bár elkezdtem lefesteni az egészen vékony stukkókat is, ami a vécébe, fürdőbe és háztartási helyiségbe került volna, amikor hozzánéztem a falhoz, arra jutottam, inkább nem kellene. Emiatt aztán fogtam a fehér festéket, és 3 réteggel eltűntettem a szürkét, ismét fehér lett. Ezekbe a helyiségbe a csempék miatt nem akartam nagyobb stukkót, a fürdőben pedig a felső szekrény úgyis eltakarja, értelmetlen lett volna.

A szobákban közepes méretűek, és egész jól mutatnak, főleg a plafonban kialakított karnisok helye miatt. A nappaliban van a legnagyobb méretű, bár elég egyszerűt választottunk, semmi kihívó. Mégis, pont emiatt üt akkorát (szerintem). Tudom, talán hülyeség, de amióta felkerültek, néha csak megállok a nappaliban, és gyönyörködöm bennük, mert egyszerűen vonzzák a tekintetet. Na jó, azt nem nehéz az amúgy üres házban a fehér falakkal :D.

Már csak egyetlen dolog így a végére: a legjobb ötlet volt festeni a stukkókat (a szín ebben az esetben nem számít). Amellett, hogy gyönyörű selyemfényűek lettek, sokkal könnyebb takarítani is. Persze ehhez vizes bázisú festék kell, ami lehetőleg gyorsan is szárad, meg oda kell figyelni a megfolyásokra, ezért inkább vízszintes felületen érdemes festeni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...