Ugrás a fő tartalomra

Stukkók

Már elkezdtük a stukkózást, amikor beugrott, hogy bizony ekkora hatalmas fehér falfelületeknél jobban mutatna a színes stukkó. Emiatt aztán alaposan megszívattuk magunkat. Na nem maga az ötlet miatt, hanem mert a már feltett stukkókat festeni egy horror, hogy ne legyen festékes a csoda szép fehér fal vagy plafon. A ragasztószalagot nem nagyon kedveli a falfesték, hiába is lenne könnyebb vele, szóval marad a lehetőleg nem remegő kéz, a vékony ecset, na meg a tériszonyom, amit azért itt-ott sikerül leküzdenem a stabil járófelület kialakításával.

Bár már egy ideje végeztem a stukkók festésével (már amiket nem tettünk fel korábban), csak most sikerült befejezni a felrakásukat. Kipróbáltam erre is a festéket, amivel a parketta szegélyeket festettem (itt írtam róla), vagyis nem pont azt, hanem a világosszürke változatot. Szerintem elég ütős lett. Nem túl harsány, inkább visszafogott, és ha minden jól megy, sokféle színhez passzol majd, amikor végre színesek lesznek a falak. A konyha csempéjéhez kimondottan jól passzol, de a nappali terében a leglátványosabb.

Amit tapasztaltam, kicsiben nem mutat. Bár elkezdtem lefesteni az egészen vékony stukkókat is, ami a vécébe, fürdőbe és háztartási helyiségbe került volna, amikor hozzánéztem a falhoz, arra jutottam, inkább nem kellene. Emiatt aztán fogtam a fehér festéket, és 3 réteggel eltűntettem a szürkét, ismét fehér lett. Ezekbe a helyiségbe a csempék miatt nem akartam nagyobb stukkót, a fürdőben pedig a felső szekrény úgyis eltakarja, értelmetlen lett volna.

A szobákban közepes méretűek, és egész jól mutatnak, főleg a plafonban kialakított karnisok helye miatt. A nappaliban van a legnagyobb méretű, bár elég egyszerűt választottunk, semmi kihívó. Mégis, pont emiatt üt akkorát (szerintem). Tudom, talán hülyeség, de amióta felkerültek, néha csak megállok a nappaliban, és gyönyörködöm bennük, mert egyszerűen vonzzák a tekintetet. Na jó, azt nem nehéz az amúgy üres házban a fehér falakkal :D.

Már csak egyetlen dolog így a végére: a legjobb ötlet volt festeni a stukkókat (a szín ebben az esetben nem számít). Amellett, hogy gyönyörű selyemfényűek lettek, sokkal könnyebb takarítani is. Persze ehhez vizes bázisú festék kell, ami lehetőleg gyorsan is szárad, meg oda kell figyelni a megfolyásokra, ezért inkább vízszintes felületen érdemes festeni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...